Ridley Scott szériaindító filmjét szokás gótikus horrornak nevezni, ám az elsőfilmes David Fincher az, aki látomásával valóban középkori keretek közé helyezi a történet főhősét. A végső megoldás: Halál borongós, avítt hangulatot áraszt, remegő gyertyafénnyel bevilágított, hosszú árnyakkal tarkított, zegzugos helyszíneivel, s a pergamen színére emlékeztető barnás árnyalatival régmúlt korokat exhumál, és mindezt paradox módon a jövőre vetíti ki. Az "Alien a köbön" a sorozat legnegatívabb fejezete, sőt talán az utóbbi 20 év leglehangolóbb scifijét köszönthetjük benne, de ha bepillantunk kicsit a kulisszák mögé, talán nem is tűnik annyira meglepőnek ez a hozzáállás.
A végső megoldás: Halál forgatására úgy emlékeznek Hollywood szerte, mint a modern filmgyártás egyik legsötétebb momentumára, csődjét a hozzá nem értés és teljhatalom végzetes párosa okozta; az így teremtett film beteg és ezer sebből vérzik, varázslatos módon mégis működik.
Az Álomgyár fénykorában a rendezőváltás nem okozott különösebb felfordulást, az utóbbi évtizedekben azonban rossz előjelnek számított, ha a rendező és a producer összerúgta a port. A harmadik Alien film esetében is ez történt, sőt, a direktori szék kétszer is gazdát cserélt, s szinte nem volt olyan bejegyzett forgatókönyvíró Los Angelesben, aki ne dolgozott volna valamennyit a film szkriptjén. Először a skandináv Renny Harlin vette kézbe a megafont; a forgatókönyvet pedig a cyberpunk atyja, William Gibson szövegezte. Az ő elképzelése szerint az idegen egy nemzetközi konfliktus közepébe csöppent volna, ahol az egyik fél fegyverként akarta volna felhasználni a másik ellen. A film központi problematikája a génmanipuláció volt, amely a nyolcvanas évek végén még a kutyát sem érdekelte, a Peresztrojka pedig a történet vázát tette egy csapásra elavulttá. Harlin ugyanakkor szeretett volna ellátogatni az idegenek bolygójára: így az író és rendező kreatív nézeteltérése már a kezdetek kezdetén rányomta bélyegét a produkcióra.
A Fox megköszönte szépen a páros tevékenységet, s új szerzők felé fordult. A pletykák szerint 12 forgatókönyvírót bíztak meg azzal, hogy találják ki a folytatást, végül a középkategóriás sci-fik gyártásával elhíresült David Twohy (Pitch Black) lett a nyerő: ő találta ki a börtönbolygót. Rendezőnek az Új Zéland-i csodagyereket, A navigátorral nemzetközi sikereket elérő Vincent Wardot szavazták meg, aki azzal kezdte a munkát, hogy szélnek eresztette Twohy-t, s saját elképzeléseinek megfelelően reformálta a történetet: a börtönbolygóból szerzetesek lakta mesterséges világ lett, a nehéztüzérséggel felvértezett őrséget kihúzta a szkriptből; a bennszülöttek kapákkal, botokkal felszerelkezve vívtak volna meg az idegenekkel. Az idő sürgetett, a pénz pedig egyre csak fogyott, így a Fox rábólintott a tervezetre, a forgatás elkezdődött.
Aztán egyre-másra szálingóztak a rémhírek arról, hogy Ward magasról szarik a sorozat címszereplőjére, totálisan belezúgott a középkori körülmények között élő kultúrába, s inkább az ő mindennapjaikat boncolgatja. A Fox producerei előtt egy nagyköltségvetésű artmozi rémképe jelent meg; a fejesek kétségbeesett lépésre szánták el magukat: leállították a forgatást, Wardot kirúgták, s az egész hóbelevancot David Fincher nyakába zúdították, kinek lelkesedésénél csupán tapasztalatlansága volt nagyobb. A fiatal direktor első játékfilmjét félkész díszletekből, befejezetlen forgatókönyvből volt kénytelen leforgatni morgolódó színészek és acsarkodó producerek társaságában. Kész rémálom. A mostoha körülmények ellenére Fincher nem kívánt kapkodni, s miközben elpepecselt a jeleneteivel, a forgatókönyvírók módszeresen összemosták Ward és Twohy ötletét. Így lett ismét börtönbolygó a szentföldből, viszont az elítéltek megőrizték vallásos áhítatukat, és a nehéztüzérség sem menetelt vissza a filmbe. Ripley egész pofás fazonigazításon ment keresztül: fejét kopaszra borotválták, mivel a történet szerint a bolygón annyira elszabadultak a tetvek, hogy nincs az a szőr- vagy hajszerkezet, amely képes lenne ellenállni nekik. (Ennek ellenére a kutyák és ökrök egész jól bírják a gyűrődést.)
A költségvetés már közel duplájára duzzadt az eredetileg tervezettnek, a bemutatót pedig a végtelenségig halogatták, így aztán a Fox egyszer csak megunta a dolgot, elzárta az összes pénzforrást, s felszólította az aprólékos Finchert, hogy a meglévő felvételekből vágja össze a filmet. Az Alien3 nyersváltozata egy közel három órás űreposz űrelégia lett, a rendező kivételével mindenki utálta. Ezt követően kaotikus procedúra vette kezdetét, melyben a rendező már nem kívánt részt venni. Miután vette a kalapját, inkompetens szakbarbárok estek neki a nyersanyagnak, és közel egy évig vágták a filmet. Még szerencse, hogy anno Alex Thomson (az Excalibur Oscar-jelölt operatőre) állt a kamera mögött: nagyszerű munkáját még a szorgosan csattogó ollók sem tudták tönkretenni. A filmgyártásban maximálisan csalódott Fincher időközben azt követelte, hogy vegyék le a nevét a title creditsről, s így lett majdnem Alan Smithee film A végső megoldás: Halálból.
A befejezetlen trükkök rendesen rányomták bélyegüket a filmre: a blue screen előtt mozgatott miniatűr idegenbáb, melyet a hatvanas éveket idéző módon vágtak filmre, a nézőkből harsány röhögést váltott ki, pedig egy fürgébb, hajlékonyabb, már-már erotikusnak mondható szörny terve papíron egész jónak tűnt. De nem a vacak effektusok okozták a legnagyobb felháborodást, hanem a film nyitánya, amely édes egyszerűen szembe köpte Cameron pozitív végkicsengésű Aliensét...
A Sulaco hazafelé tart a kudarcba fulladt küldetését követően: az Acheronra (ismertebb nevén az LV-426-ra) kiküldött kommandónak csupán két és fél túlélője van (mert egy felet azért megér az, ami Bishopból megmaradt), a közel 160 telepesből pedig csak egyetlen egyet sikerült kimenekíteni, akit Ripley lányává fogadott. Ám, úgy tűnik, túlontúl is makacs faj az idegeneké: hiába robbant fel az Acheron (felrobbant az egyáltalán?), hiába lőtték ki a királynőt az űrbe, valahogy mégis kerültek tojások a Sulaco fedélzetére. Hogy hogyan, arra sem a film, sem az extrák nem tud magyarázattal szolgálni. Egyes feltételezések szerint amíg Ripley begyűjtötte az idegenek által elragadott Newtot, Bishop elugrott néhány tojásért. Mások szerint viszont a Sulacora fellopózó idegenkirálynő kapott a hóna alá néhány utódot. S ennél még vannak vadabb ötletek is.
Summa summarum, a hajóra tojások kerülnek, melyekből arctámadók másznak ki, s meg is van a baj. Kényszerleszállást kell végrehajtani a legközelebbi planétán, amely történetesen egy börtönbolygó, hívő elitéltekkel, fegyvertelen őrökkel (akiket aligha lehet megkülönböztetni a fegyencektől), tetvekkel, ahogy azt fent ecseteltem. A landolást csupán Ripley éli túl, és már puszta jelenlétével jókora felfordulást okoz a börtönlakók között - elvégre évek óta nem láttak nőt. A paranoiát még az is tetézi, hogy a jelek szerint Ripley hozott magával valamit, amely máris elkezdte szedni áldozatait.
Szívbemarkoló melankólia nehezedik a film légkörére: Ripley immáron harmadszor veszi fel a harcot ősi nemezisével, elkeseredett küzdelmét az első részhez hasonlóan, s a második epizóddal ellentétben nem hősi indítékok vezérlik, pusztán a túlélési ösztön. De már az se az igazi. Ez a Ripley már megfáradt, gondokkal terhes. Gondokkal is. Ettől függetlenül vagy ezzel együtt is letaglózó az a fordulat, amely a film utolsó harmadában csapja arcul főszereplőjét és nézőjét egyaránt. (Nem kell spójlerkednem - a film címe megteszi helyettem...)
A végső megoldás: Halál című filmet akár az AIDS allegóriájának is tekintheted: az idegen betör egy zárt, homofób közösségbe, s úgy szedi áldozatait, mint egy megállíthatatlan vírus. A Társaság is sokkal elkeseredettebb, mint az előző részekben: ott álcázott androidok és simulékony ügynökök segítségével, már-már diplomatikusan próbálta érvényesíteni érdekeit, az Alien3-ban azonban már egy gyilkos kommandó képében jelenik meg a történetben. S most az egyszer könyörgőre fogják.
De Ripley hajthatatlan.
Bár a később markánsabbá váló rendezői jegyeket a forgatási körülmények rendesen hazavágták, Fincher kézlenyomata eltéveszthetetlenül ott díszeleg A végső megoldás: Halál beállításain. Kellemetlenül nedves, koszos és sötét világot teremtett, amely méretei és mélysége révén egyszerre ijesztő és tiszteletet parancsoló. Bár a cselekmény nem lépked őrületes tempóban, az izgalmas beállításoknak, a decens színészek által megformált, a horror műfajából magasan kiemelkedő karaktereknek (akik egytől egyig sebzett figurák, bűnbánók, őrültek, feszültek) és Eliot Goldenthal kísérteties filmzenéjének köszönhetően a film nem fullad unalomba. A cselekmény itt-ott rendesen megtörik: jól kidolgozott karakterek ide vagy oda, egyik percről a másikra képesek eltűnni (a mai napig nem világos, mi lett Golic sorsa), hogy jelentéktelennek tűnő figurákat erőszakoljanak a helyükre, de a forgatási körülményeket ismerve ezen igazán nem lehet csodálkozni.
Várható volt, hogy a film megbukik. A kritikusok már a bemutató előtt cafatokra szedték, a Fox pedig veszteségeit próbálta minimalizálni azzal, hogy a film reklámozására keveset költött. A tátongó nézőterek igazi oka azonban a film hangulatát jellemző kilátástalanságban és beletörődöttségben keresendő, melyhez hasonlót a hollywoodi fősodor még nem igen termelt ki magából. A bolygó neve: Halálhoz képest pedig olyan éles a kontraszt, hogy mindjárt kettévágja a képernyőt. De ez a széria már a kezdetektől fogva a kísérletezésről szólt, nem igaz?
A speciális változat:
Az Alien3 forgatása annyira megviselte David Finchert, hogy visszamenekült a klipek megbízhatóan rövidtávú világába, és a forgatás körülményeit ismerve nem is csoda, hogy a mai napig elzárkózik A végső megoldás: Haláltól, s a sorozatos felkérések ellenére nemet mondott arra, hogy saját elképzeléseinek megfelelően vágja újra azt - a tömérdek mennyiségű nyersanyagból. A Fincher-fityisz azonban nem akadályozta meg a Fox producereit abban, hogy elkészítsék az Alien3 speciális változatát: gondolták, egyszer már összevágtak egy teljes filmet, most is képesek lesznek rá.
Nos, nem annyira. A kizárólag az Alien Tetralógia kedvéért készült változat készítői nem győzik hangsúlyozni, hogy az új vágás összekalapálásában szigorúan ragaszkodtak David Fincher eredeti elképzeléseihez, valójában viszont arról van szó, hogy Terry Rawlings vágó segítségével sikerült fellelni olyan jegyzeteket, melyekre Fincher odavetett néhány sort a film jeleneteinek felépítésére vonatkozóan. Az új verzió jó fél órával lett hosszabb, mint az eredeti vágás. A Speciális Változat azonban összességében kb. egy órányi eddig nem látott szekvenciát foglal magába, ugyanis az új jelenetek érthetősége végett számos régebbi jelenetsort kellett lecserélni.
A kapott film sajátos jelenetkupac: nézése közben olyan érzésem volt, mintha egy vadonatúj filmet látnék, amely kísértetiesen hasonlít A végső megoldás: Halálra, de nem egészen olyan. Számos ismerős jelenet köszön vissza más kameraállásból, itt-ott kiegészített, éppenséggel megkurtított párbeszédekkel. Egyes karakterek jóval nagyobb szerepet kapnak (végre az is kiderül, mi lesz Golic sorsa), ezzel szemben mások mellékszereplőből statisztákká minősülnek vissza. Az eredeti változat egyik legjobb jelenete, amely az idegen születéséről és Ripley társainak temetéséről szól ("minden halál magában hordozza az új élet magvát") is gyökeresen megváltozott, méghozzá az idegen javára, de a film kárára: a lény születése látványosabb, kutyaszerű mivolta viszont teljesen értelmét veszti.
Kár, hogy a Speciális Változat producerei végül átestek a ló túloldalára: túl sok fel nem használt szcéna állt a rendelkezésükre, s ezek többségét megpróbálták visszahegeszteni a filmbe, amely így egy idő után rendesen ellaposodik: a sokadik istentiszteletet követően már nehéz visszafogni az ásítást, a film új befejezése pedig olyan, mint egy be nem teljesült légyott. Érdekes tanulmány ez a film (bár a montírozási technika a Brazil produceri verziója esetében látványosabb változásokra volt képes), a kiegészített és lecserélt jelenetek egészen új élménnyé varázsolják, bár alapjaiban azért nem sikerült megváltoztatni. A kohézió döcögős, a cselekmény lassú, a hangulat pedig sötét, mint az űr. Összességében nem is csoda, hogy ezt követően Jeunet iróniával próbálta menteni a helyzetet.
Kapcsolódó anyag:
Kritika: Alien - A nyolcadik utas: a halál
Kritika: Aliens - A bolygó neve: Halál
Kövess minket facebookon és twitteren!