Több, mint hetven évvel ezelőtt kezdődött a történet, amikor a legendás rendező, Howard Hawks felesége egy divatmagazint lapozgatva felfigyelt egy baljós tekintető lányra. Megmutatta a képet férjének, aki éppen egy Ernest Hamingway-adaptáción dolgozott. Hawks próbafelvételre hívta az alig húsz éves lányt, majd amikor meghallotta a mindent átható pillantása mellé társuló fátyolosan rekedtes hangját, rögtön nekiadta a szerepet. Bár az Egyszer fenn, egyszer lenn (To Have and Have Not) soha nem tudott kitörni a két évvel korábbi filmsiker, a Casablanca árnyékából, mégis filmtörténetet írt: összehozta a filmtörténet egyik leghíresebb színészházaspárját, Humphrey Bogartot és magazinból felfedezett Lauren Bacallt.

A pár négy filmet készített közösen (Hosszú álom, Key Largo, Sötét átjáró), a házasságuk 12 évig, Bogart haláláig tartott. Bacall egyedül maradt, de összetéveszthetetlen kisugárzása még évtizedek múltán is betöltötte a színházak és mozik nézőterét. Általában kerülte a rivaldafényt, a hagyományos fősodorbéli filmek helyett inkább különlegesebb produkciókban vállalt szerepet. A régi, klasszikus Hollywood egyik utolsó mementójaként részese volt a megújulás korának Sidney Lumet vagy Don Siegel oldalán, de idősebb korában is a különc rendezőket (Robert Altman, Lars von Trier) részesítette előnyben.

Lauren Bacall tegnap újra bekopogtatott Bogart ajtaján hogy megkérdezze, tud-e már fütyülni. Szép hosszú, kiteljesedett életet élt. Ikonhoz méltót. Nyugodjék békében!