Tim Story nevét nézve valószínűleg a "nomen est omen" mondás legnagyobb megcsúfolása, akinek az életműve most újabb olyan filmmel gazdagodott, amelynek az egész történetét le lehet írni két sorban; és akkor már az apróbb részletekre is kitértem. Még ennél is nagyobb baj, hogy ez a harmatgyenge váz (zsarufilm egy egymásra erőltetett párossal) is jobbára ezer éve elcsépelt klisékből áll össze, de a cél úgysem a sztereotípiák mellőzése volt. Kellett valami kamu keret a Nagy Kevin Hart Showhoz, hogy a komikus másfél órán át szórhassa az egysorosokat afféle kései Eddie Murphy-pótlékként. Ebben nincs is hiba, Hartnak be nem áll a szája, kár hogy a poénjainak kilencven százalékának se alapja, se előkészítése, se kontextusa nincs. Pedig nagy ritkán még ezekre is akad példa (lásd az iskolakerülő meggyőzése), de az alkotók közül senki nem vette észre a különbséget. Így a Pofázunk és végünk csak egy megelevenedett rajzfilm lett a bosszantó fajtából, amelyet Máté tökéletesen körülírt a tegnapi ajánlóban: Pofáznak és vége.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
