Csak egy járvány vagy annál valami sokkal sötétebb dolog tartja rettegésben egy kutatóállomás személyzetét? Ezt a kérdést feszegeti a SyFy legújabb adrenalinbombája, miközben az HBO könyörtelenül beránt nyomozói elméjébe, hogy ott rakosgassuk össze egy puzzle darabkáit. A kemény falatok mellé azért van itt két vígjáték is: egy stílusparódia Will Ferrell csapatától, valamint egy szitkom nem túl épeszű katonákkal.
Helix (1-2. epizód)
szereplők: Billy Campbell, Jordan Hayes, Neil Napier, Hiroyuki Sanada
Egy járványkutató különítmény riasztást kap egy sarkvidéki magánlaboratóriumból. A több emelet mélyen rejtőző komplexumban több mint száz kutató élete kerül veszélybe egy elszabadult retrovírus miatt, amely már két áldozatot követelt, egy harmadik páciens pedig kritikus állapotban van. A magánéleti szálat erősítendő azt is megtudjuk, hogy ez a beteg a járványügyisek vezetőjének rég nem látott testvére, így a csapatnak már személyes kötődése is van az esethez.
Ezzel az eredetinek semmiképpen nem nevezhető alapfelállással indít a SyFy legújabb sorozata, viszont a folytatás több mint kielégítő. Nyilvánvaló, hogy nem a Helix lesz az, ami újradefiniálja a műfajt, viszont az első két epizód határozottan szórakoztat lett, nem utolsó sorában remek felépítettségének köszönhetően, ugyanis a klisés alapszituációt egyrészt gy egyenletesen teljesítő gárdával bontják ki, elkerülve az ilyenkor szokásos buktatókat, másrészt a Helix nem ijesztget, hanem fenntartja, majd fokozza a feszültséget. A felmerülő kérdéseket nem bedobja, hanem előkészíti; a fordulatokat pedig megmagyarázza és szuggesztíven tálalja. Igen, fordulatokat, mert hát hamarosan kiderül, hogy itt most nem egy katasztrófahelyzet dokumentálása következik, hanem egy jóval összetettebb rejtély van kibontakozóban.
A karakterek még nem igazán kaptak dimenziót, viszont a magánéleti konfliktusokat nem csak töltelékdrámának használják, hanem ha úgy adódik, beépítik a történetbe, vagy egyszerűen hagyják a háttérben kibontakozni. Persze a csehovi pisztoly is csak csehovi pisztoly, úgyhogy a megpendített apróságokat bármikor elő lehet kapni hogy beépítsék a fő történések közé. De hát így működnek a sorozatok. És mint minden rejtélyre épülő szériában, ebben is benne van egy hatalmas lufi lehetősége, hogy majd válaszok helyett csak halmozzák a kérdéseket, ugyanakkor a műfaj szerelmesei a Lost és a Fringe kimúlásával végre megkaphatják a heti betevőjüket, amivel aztán majd jól is lehet lakni. A pilot egyelőre ilyen volt, úgyhogy megvan az év első sorozata, amit továbbnézek.
The Spoils of Babylon (1-2. epizód)
szereplők: Will Ferrell, Kristen Wiig, Tobey Maguire, Tim Robbins, Val Kilmer
A hazai nézőkben talán már nem él olyan élénken a '80-as évek epikus amerikai minisorozatainak emléke, de az epikus hollywoodi film már mindenkinek megvolt. Nos, ezek a tévés produktumok is pont olyanok voltak, csak jóval gyengébb technikai kivitelben. Ennek stílusparódiáját mutatja be a The Spoils of Babylon egy dúsgazdag texasi olajmágnás család történetén keresztül. Will Ferrell és csapata szerencsére (vagy inkább sajnos) van olyan tudatos filmkészítő, hogy a paródia náluk tényleg paródia, nem pedig a mostanában annak csúfolt ilyen-olyan "Movie"-k.
Ferrellék tényleg megkeresik azokat a sajátosságokat, amelyeket muszáj kifigurázni. Így kapja meg már az első részben is magáét az összes technikai gebasz (a rosszul fókuszált kamera, a ronda vetített háttér, a makett épületek és járművek), mellettük pedig egyéb filmkészítési malőrök is terítékre kerülnek (a drámai pillanatban a semmiből felcsendülő zene, az akkurátusan előadott nagymonológok, a túljátszott érzelemkitörések). A baj csak az, hogy a második részre alig marad valami, így az alkotók már csak a történeti elemekkel tudnak játszani.
Persze ezek között is akad bőven parodizálható anyag (a gazdag családba befogadott talált gyerek, a hirtelen meggazdagodás, a "testvérek" közötti szerelem, a konfliktus elől háborúba menekülő, majd halottnak hitt, de mégis visszatérő fiú), de az már a második epizód végére világos, hogy az alkotóknak egyre kevesebb a mozgástere, és így az önismétlést is nehéz lesz kizárni. A történet kitalált íróját, és egyben az epizódokat fel- és levezető Will Ferrell még kap némi szabadságot, de a többiek kezét borzasztóan megköti a stílus. Talán szerencsésebb lett volna, ha minisorozat helyett egy egyórás szkeccset vágnak össze. Ebben koncentráltabban tudták volna kifigurázni a műfaj minden esetlenségét. Igaz, az eposzi nagyság odalett volna, de annak megtartásával sokkal többet áldoztak fel.
Enlisted
szereplők: Parker Young, Keith David, Geoff Stults, Chris Lowell
Szituációs komédia egy szuperkatonáról, akit egy feljebbvalónak kiosztott balegyenes miatt visszavezényelnek Floridába, hogy tartalékosokat, köztük a két testvérét képezze, olyan feladatokat megoldva, mint például tankmosás és elveszett kutyák megtalálása. Aki a Rendőrakadémia vonalán keresgél, az jó helyen jár, bár az Enlisted közel sem szállít annyi poént, mint amaz, de legalább ugyanolyan típuskarakterekkel dolgozik: a kövér nagydumással, a pici és vékony lánykával, a nagymenő renegáttal és persze a néger főparancsnokkal. A nagy átlagból nem lóg ki se fel- se lefelé, de álljon itt inkább ízelítőül két poén:
Néger főparancsnok baseball-ütővel a kezében: A lányom udvarlóját várom. Nem bízom az olyan fiúkban, akiknek aposztróf van a nevükben.
Szakaszvezető: Kit lát a tükörben, mikor reggel belenéz?
Icipici ázsiai katonanő: Dodó kacsát. Felragasztottam róla egy képet.
Szakaszvezető: Oké, de kit lát mellette?
Icipici ázsiai katonanő: Ryan Goslingot. És amellett megint Ryan Goslingot, de két cicával.
Ezek után talán nem lesz nagy zsákbamacska egy belenézés.
True Detective
szereplők: Woody Harrelson, Matthew McConaughey, Michelle Monaghan
Kér helyi farmer egy rituális gyilkosság áldozatára talál egy kis porfészekben, valahol Louisiana államban. A nőre beállított pózban, agancskoronával a fején bukkannak rá, okkult jelképeknek tűnő tárgyakkal körülvéve. Az ügyet két detektív, Martin Hart (Woody Harrelson) és Rust Cohle (Matthew McConaughey) kapja meg. Ez a felütés első blikkre semmiben nem különbözik a hasonló kábeles krimiktől, de tíz perc múltán már eszedbe sem jutna a mozaikszavas sorozatok bármelyikéhez mérni az HBO új szériáját.
A sorozat cselekménye két szálon fut: a fő vonalat adó nyomozás 1995-ben zajlik, miközben 2012-ben kihallgatáson vesz részt az ügyet egykor felgöngyölítő két detektív - nagyjából egy évtizeddel azután, hogy ismeretlen okból kifolyólag szétváltak útjaik. A két idősík eseményei természetesen összekapcsolódnak, olyan kérdéseket felvetve a kérdéseket, amelyekre csak nyolc hét múlva adnak a választ: Mi történt 1995-ben? Hogy kapcsolódik egy eltűnt kislány ügye egy sátánista gyilkossághoz? A 2012-es kihallgatókat miért érdekli annyira ez a húsz évvel ezelőtti eset, de legfőképpen miért érdekli őket Hart és Cohle kapcsolata?
Nem csak a szálak, ezek a kérdések is eggyé olvadnak; ahhoz hogy megértsd az egyiket, a másikra is választ kell keresned. Így nem elég, hogy könyörtelenül berántanak ebbe a nyomasztóan tálalt bűnügybe, de ennek a két embernek a pszichéjébe is alá kell merülnöd, ahol pesszimizmus és nihil, elfojtott indulatok, meg nem értettség, fáradtság és a tagadás küzd egymással. Ahogy ez az egyenként is súlyos tétel összeáll, az abszolút írói, rendezői és színészi bravúr, melynek végeredménye olyan, mintha egy ereje teljében lévő Fincher-darabot kereszteztek volna egy minimalista brit krimisorozattal. Spoiler-veszély nélkül nem nagyon tudnék belemenni a részletekbe, de ez úgyis egy olyan szuggesztív filmélmény, amit mindenkinek látnia kell.