Az előző adag, csalódásokkal és csak kevés örömmel teli pilotmustrája nem szegte kedvemet: most ismét itt van nyolc első rész. És bár addig nincs vége, míg a kövér nő énekel, de egyre inkább úgy érzem, hogy ez a sorozatősz pontosan ugyanolyan lesz, mint a mozis nyár: reményteli és vacak. Azt persze botorság lenne elvárni, hogy minden évben klasszikus szülessen, de arányaiban nézve még a tíz százalékukban sem látom azt, hogy hosszútávon életképesek lennének. Legalábbis eddig...
We are Men (2013-)
szereplők: Kal Penn, Tony Shalhoub, Jerry O'Connell
Mivel a sorsa meg van pecsételve, gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán szóra méltassam-e ezt a valamit, de végül is miért ne. Van egy csávó, akit az oltár előtt hagy ott a csaja egy másik fickóért. Ezután a főhős beköltözik egy szállodaféleségbe, ahol van még pár kiábrándult férfitársa, és ebben a sorsközösségben alkotnak csapatot. Négyükre vagy tíz válás jut, és az alapján, amit a felvezető rész mutatott belőlük, meg is értem a szerencsétlen nőket - ki akarna együtt maradna ezekkel a bunkókkal? Lehet, hogy a mozik tiniközönségével sikerre lehet vinni az effajta ordenáré baromságot, de a kereskedelmileg fontos tévés célcsoport nem véletlenül nem kajálta be ezt az "én megdugom a lányt, tied az anyja" típusú poénokból összetákolt förmedvényt, ami nem csak ostoba, de sértő: férfira és nőre egyaránt.
Super Fun Night (2013-)
szereplők: Rebel Wilson, Lauren Ash, Kevin Bishop, Liza Lapira
Az amerikai kritikusoknak levetített első részt annyira a földbe döngölték, hogy a csatorna rögtön a második epizódot küldte adásba. Így aztán fogalmam sincs, milyen lehetett az a nagyon rossznak kikiáltott pilot, de a második epizód szólt óriásit, pedig Rebel Wilson határozottan tehetséges és vicces színésznő. Igaz, ez az újonnan felvett amerikai akcentus csorbítja báját, de bárcsak ez lenne a legnagyobb probléma. Sokkal nagyobb baj, hogy mindent rá alapoztak és nem írtak köré tisztességes társakat, miközben a történet közel sem egyszemélyes show. A hagyományos péntek esti lazulásra összeverődő lánycsapat nagyon halovány, a Rebel riválisának szánt nagymenő csaj nem elég karizmatikus, a magánéleti gondok (élén a lámpalázzal) pedig csak mérsékelten vicces poénokat eredményeznek. Kár érte, ilyen körülmények között egyik kedvenc komikámnak esélye sincs arra, hogy nagyot robbanjon.
The Millers (2013-)
szereplők: Will Arnett, Beau Bridges, Margo Martindale, Alexis Krause, Cole Ewing
Ismét egy sitcom, ismét egy család, újabb hazaköltöző szülők. Esküszöm, ez az egész olyan, mintha Hollywoodban mindenki egy osztályba járna, és ugyanazt kapnák házi feladatnak. A tanár a The Millersszel sem lehetne maradéktalanul elégedett, mert ez sem több az óra előtt sebtében összedobott munkánál, de ebben legalább a különböző mértékben béna karakterekhez sikerült olyan színészeket találni, akik még képesek is voltak kihozni belőlük valamit. Will Arnett és Beau Bridges derekasan állják hát a sarat, de leginkább Margo Martindale az, aki miatt nem utáltam az egészet. Isten tudja hogyan, de majdnem sikerült megkedveltetnie ezt a fingós viccek kereszttüzébe kényszerített anya-karaktert, ami azért is kész csoda, mert nagyon nem állhatom ezt a bunkó humort, pláne nem a kereskedelmi tévékhez fazonírozott verzióját. Ismét egy csalódás.
Welcome to the Family (2013-)
szereplők: Joseph Haro, Ella Rae Peck, Ricardo Chavira, Mike O'Malley
Nem mondhatnám, hogy túl sok felhőtlen örömöt hozott volna ez az új sitcom-dömping, úgyhogy felüdülés volt látni végre valamit, ami jópofa. Adott egy latino család most érettségizett, jó tanuló fiúval és egy tipikus amerikai család most érettségizett, butuska lánnyal. A csavart az adja, hogy lány teherbe esik, és a két homlokegyenest más hátterű családnak egységbe kell kovácsolódnia. A poénok többségét erre a szembenállásra építették fel, de ami még fontosabb, a sorozat alapjait is sikeresen lefektették. Nem sokszor éreztem ezt idén, de úgy gondolom, a Welcome to the Family alkotóinak hosszú távú tervei vannak, vagy legalábbis jó érzékük ahhoz, hogy ezt elhitessék. Ahelyett, hogy elhülyéskedték volna az egészet, vagy szimpla nézőcsalogató lufikat pufogtattak volna, inkább működőképes karaktereket teremtettek szimpatikus körítéssel.
Hello Ladies (2013-)
szereplők: Stephen Merchant, Christine Woods, Kevin Weisman, Nate Torrance
A brit csávó Los Angelesbe költözik, mert ott állítólag könnyű becsajozni, de ez mégsem megy neki olyan könnyen. Pedig csajok vannak dögivel, csakhogy a főhős egy lúzer, körülötte meg mindenféle alternatív arcok nyüzsögnek. Hogy mit keres ez a sorozat az HBO-n, azt magam sem tudom, mert mindössze a fiatal értelmiségi szereplők utalnak a csatornaátlagra, a poénok és a történet már kevésbé. Persze az is lehet, hogy én látok bele kevesebbet a kiérdemeltnél, ugyanis a főszereplő egy cseppet sem szimpatikus, de a tényen ez nem sokat változtat, hogy sem nevetni, sem épülni nem tudtam. Sem rájönni, hogy mit keres ez az HBO-n.
Betrayal (2013-)
szereplők: Hannah Ware, Stuart Townsend, James Cromwell
Álcázzák bárminek, ha egy sorozat úgy kezdődik, hogy egy férfi és egy nő egy partiról az erkélyre visszavonulva a látképről beszélget, majd másnap újra egymásba botlanak, ott bizony szappanoperáról van szó. Ez még nem is lenne baj, mert ha eme szappanopera elég különleges, akkor azt is lehet szeretni, de a Betrayal kifejezetten slamposnak és műnek tűnik: egyetlen emlékezetes vagy őszinte pillanata sincsen. Az alapszituációt (egy nőnek szeretője lesz, akiről kiderül, hogy a férje ellenfele lesz a bíróságon) és a karaktereket borzasztó elnagyolva mutatja be; a nézőnek esélye sincs ráhangolódni, így pedig a film végi csavar sem válik igazán érdekessé.
Sean Saves the World (2013-)
szereplők: Sean Hayes, Megan Hilty, Samantha Isler
A Will és Grace Grace nélkül olyan, mint... nos, pont ilyen. Van egy meleg fickó, aki valamikor nagyon régen összehozott egy gyereket, és mivel az időközben felcseperedett lány anyja elköltözik, egy tinédzser mellett kell belerázódnia az apaságba, miközben a munkahelyén is hajrá van. Hogy miért nem lehetett ebből legalább egy értelmes poént kihozni, az óriási talány, az viszont sajnos nyilvánvaló, hogy Sean Hayes képtelen egyedül elvinni a hátán egy show-t - és mint oly sokan az idei évadban, őt is erre kárhoztatták, tekintve, hogy egy karaktert sem tudnék felidézni a filmből... mindezt két nappal a megtekintése után.
Ironside (2013-)
szereplők: Blair Underwood, Kenneth Choi, Brent Sexton, Spencer Grammer
Egy rész - egy eset krimi, méghozzá a langyosabbik fajtából. A pluszt az adná, hogy a főszereplő tolókocsis, de ezt nem igazán arra használják, amire kéne. Az még érdekesen is elsülhetne, hogy a sérült figurához edzettebb imidzset kölcsönöznek, de alapvetően övé a szellemi munka, míg a mellékszereplők végzik az akciódúsabb feladatokat. Az epizódokon átívelő magánéleti szál ahhoz a volt társához kapcsolódik, aki miatt tolószékbe került, de ez nem túl izgalmas - mondjuk, az első rész megoldásra váró esete sem volt több, mint egy akármelyik nyomozós sorozat random epizódjában bemutatott bűnügy. Rossznak mégsem mondanám, de a tólószék kerekei mellett idővel a fogaskerekekre is rágyúrhatnának.