Van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem? Benedict Cumberbatch valószínűleg mégsem fog szerepelni a Star Wars soron következő epizódjában, mi több, Guillermo del Toro új horrorjából, a Crimson Peakből is kiszállt, habár ott Tom Hiddleston helyettesíti, és ez bizony minőségi csere. Ugyanakkor valószínűleg Benedict Cumberbatch fogja játszani Percy Fawcettet a Brad Pitt produkciós cége által pénzelt, és James Gray rendezésére bízott, David Grann kutatásaiból megírt The Lost City of Z-ben.
Percy Harrison Fawcett ezredes volt az igazi, az életnagyságú Indiana Jones. A huszadik század első évtizedeiben ő volt az utolsó nagy öregje annak a kornak, amikor Viktória királynő public schoolokban edzett lojális alattvalói derítették fel egy szál puskával és egy iránytűvel Afrika és Ausztrália vadonait, viselték a "fehér ember terhét", a térképeken pedig nevekkel, hegyek, tavak, folyók rajzaival teltek meg a fehér foltok. (Aztán persze a térképek nyomán jött a repülő, az autó, és olyan kicsire zsugorodott össze ez a globalizált világ, hogy mi már csak a moziban nézhetjük, ahogy a konkvisztádorok ük-ük-ükunokája, az ostoros régész talál földönkívüliekre a dél-amerikai dzsungelben.)
1925-ben azonban még ugyanolyan istenhátamögötti hely volt a Brazília és Bolívia felméretlen határán elterülő Mato Grosso, ahol az Amazónia Livingstone-jának elkeresztelt Fawcett Z-t, az elveszett várost kereste, mint Dél-Amerika többi pusztasága és liánrengetege, ahová 1492 óta (hiszen már Kolumbuszt sem a tudósi ambíció hajtotta) számolatlanul özönlöttek a viktoriánus felfedezők elődei, a konkvisztádorok, megtalálni, felprédálni a szájról szájra suttogott történetek indián aranyát, El Doradót, a Bearanyozott Embert, az indián király aranytetővel fedett palotáját, ahol sorokban állnak az aranyszobrok. És eltévedni, kimerülten, girhesen indián kincsek délibábját, emberfeletti hatalmakat hallucinálni, mérges nyílvesszőt kapni a bordák közé, és felbukni az őserdő sarában, mint Werner Herzog Aguirréje.
Az okkultizmus iránt érdeklődő Fawcett, ahogy azt leveleiből és jegyzeteiből sejteni lehet, talán nemcsak evilági romokat, kézzel fogható kincseket keresett a dzsungelben, hanem más dimenziókba szolgáló átjárót is, affélét, mint a korban divatos teozófia Shangri-Lája. Csakhogy ő nem tért vissza a vadonból. "Arany-bércek, arany-kupolák, véremet az út pora issza..."
James Gray eddigi filmográfiájából arra lehet következtetni, hogy ez az Indy aligha fog a kígyófóbiáján viccelődni. Végzetes megszállottságról szól a történet az Amazonas mentén, mint ahogy Grann könyvének alcíme mondja. Várjuk.