Brad Pitt az egyik pillanatban még zabpelyhet eszik, és a családjával barkóbázik, a másikban már egy olyan, szupergyorsan terjedő zombijárvány elől menekül, amely pillanatok alatt kényszeríti térdre a világot, miközben tálalásban megmarad családbarátnak és polkorrektnek. Hát így néz ki egy zombitémájú blockbuster napjainkban.
Mindjárt egy felhívással kezdeném: a kommentekben mondjatok olyan filmadaptációkat, melyek köszönőviszonyban sincsenek a forrásként felhasznált irodalmi alapanyaghoz! A kérdésem azért fontos, mert akárhogy is töröm a fejem, egyszerűen nem tudok még egy olyan filmet mondani, amely ennyire eltért volna attól a műtől, amelyből készült. Mondjuk jelen esetben ez bizonyos szinten érthető is, hisz Max Brooks riportregénye eredeti formájában gyakorlatilag megfilmesíthetetlen. Pontosabban kiváló alapanyagul szolgálna egy dokumentarista stílusban leforgatott HBO-minihez. Hmm... No, de gyorsan visszakanyarodok a filmhez, mielőtt elsírom magam, ugyanis a Z világháború még úgy is egészen vállalható darab, hogy tulajdonképpen kihagyott ziccerek már-már felháborító sorozatából áll.
Vegyük mindjárt a címet! Háborúval a film nem igazán szolgál, inkább egyfajta globális menekülés-sorozattal, amely utolsó harmadában hoz csak fordulatot, viszont ez a pucolás (illetve a csírájukban kivégzett terveket követő pucolás) bemutatása nem csupán nagyívű, hanem minden vértelensége ellenére veszettül intenzív. A zombik turbósebességgel közlekednek - olyanok, mintha rajzanának - , de a trailerrekkel és a promóciós anyagokkal szemben szerencsére nem viszik túlzásba a kicsi a rakást. A film narratívája szögegyenes, ellenben gyakorlatilag hangsebességgel suhan végig eme vonal mentén: emlékeztet is egy Call of Duty-játékra, ahol a világ különböző pontjain kell végigrohannod, hogy a végpontban megtudd, hol kell legközelebb adrenalin által hajtott távfutást rendezned. De mint a filmeknél általában, ezúttal a néző nem bánja, hogy cutscene-eket kell bámulnia.
A regényt ismerők ellenben jogosan kérhetik számon a zombiháború társadalmi/politikai/vallási, stb-stb. vonzatait, melyek globális hatásúak, és a könyvben remekül ki vannak tárgyalva. Ezeket a témákat a film messze elkerüli, maximum híradórészletek és nevesincs beszélő fejek összefoglalójaként dobja be, miközben a Brad Pitt által alakított kutatótiszt egy pillanatra sem áll meg.
Szóval egy okos könyvből buta, de tempójának és látványeszközeinek hála egy pofátlanul szórakoztató darab született, amely igazából csak akkor lenne nagyon dühítő, ha megbukott volna Amerikában, és a Paramount nem dolgozna a folytatáson. No de dolgozik. Ezt megúsztad, Forster.
kövess minket facebookon és twitteren!