Nem találok savakat. Nem elírás: Boris Vian szürreális szerelmesregényének Michel Gondry által filmre álmodott szürreális adaptációjának a L'art pour L'art Besenyő családját idézően szürreális szinkronja ilyen és ehhez hasonló sziporkákat puffogtat az év egyik legzsúfoltabb ötletbörzéje mellé, amely ugyan mozgóképekből áll és a vásznon pereg, de filmnek nehezen nevezhető.

Persze, túlzok. A Colin és Chloé tragikus szerelmét feldolgozó mű több egyszerű kollázsnál, esetenként még humoros is, és végig elképesztően kreatív; van eleje, közepe és vége, ráadásul Godardot lenullázva még ebben a sorrendben is, de minden próbálkozása ellenére a film szenvtelen marad. Talán azért, mert öncélú módon az első percétől fogva elvárja tőled, hogy értsd és érezd azt a nem e világi képdömpinget, melyet a nyakadba zúdít. És miközben még a helyedet keresed a székeden, egyszerűen nem tudod hová tenni azt az egeret, amely hol báb, hol miniatürizált emberke, hol pedig vetített kép formájában él együtt Colinnal (Romain Duris), akinek mindene megvan (még saját szakácsa is, akinek szintén van egy saját szakácsa), csak párja nincs. És az egér csak egy szikra, egy visszhang, aki a hőst ismétli, esetenként szembesíti tetteivel, megmutatja, hogy és mit csinálhatná jobban. Tessék, meg is fejtettem, csak közben annyi minden történt már.

Például a szerelemre éhes fiú találkozik egy kutya szülinapi partiján (ne kérdezd...) Chloéval (Audrey Tautou), aki előtt Scott Pilgrimet meghazudtoló módon lebőg, de aztán mégis leveszi a lábáról, és mielőtt túl sokat időznél azon, hogy a bájos kis Tautouból milyen szikár karó lett, már össze is házasodtak. Szertelen boldogságuk azonban nem tart sokáig, ugyanis a nőnek lótuszvirág nő a tüdejében (ne kérdezd...), és lassú sorvadásnak indul. Vele együtt minden egyéb. Allegória az egész világ.

A Tajtékos napokkal az a legnagyobb baj, hogy velem az a baj, hogy le vagyok maradva, értem? Mire megszoknék egy helyzetet, egy érzést, vagy akár túljutnék a szimpla észlelésen, a film már tovább is robog egy új irányba, aztán mire felvennéd a tempót, hirtelen befékez, elkomorodik, összetöpörödik, vegetál. Persze, kell is ez egy betegség által megfertőzött kapcsolat megjelenítéséhez, no de a kellemetlen nyüzsit elég szar üzlet még kellemetlenebb szenvedésre cserélni. Mert egészen más lenne a helyzet, ha a vasárnapi művészetrajongóra jellemző rácsodálkozáson túl mást is éreznék Colin és Chloé iránt, de esélyt sem kaptam rá.