Az amerikai versenyprogram díjazottjairól már esett szó, úgyhogy most a tengerentúlról kiemelkedőknek szentelünk pár szót, valamint azoknak a filmeknek, amik versenyen kívül kápráztatták el a közönséget.

Wajma
Úgy tűnik, az arab világ asszonyainak sorsa kimeríthetetlen tárházat biztosít a nyugati fesztiválközönségnek. A nem angol nyelvű filmek szekciójának nagydíjasa újfent ebbe a közegbe pillant be, méghozzá egy afgán diáklány történetén keresztül, aki romantikus kapcsolatot létesít egy pincérrel, majd hamarosan teherbe esik a férfitól. Ideát megesik az ilyesmi, odaát viszont ez már nagyobb problémát jelent. De ezt már tudjuk, viszont a kritikusok szerint ez most megint olyan őszinte és realista lett, hogy nem lehet nem elismerni és nem szeretni.

Metro Manila
A néhány éve rövidfilmjéért Oscarra jelölt David Ellis legújabb játékfilmje nyerte az idegen nyelvű filmek közönségdíját, és ezen egy cseppet sem csodálkozhatunk. A vidéki rizsföldekről a nagyvárosba települt család hamar elveszti illúzióját a jobb élet reményében, ám ekkor a családfő állás kap egy fegyveres áruszállító cégnél. A jó pénz azonban életveszélyes helyzetekkel jár, az amerikai társainál drámaibb és nyersebb alkotás pedig meg is mutatja mindezt.

Ennyi lett volna a fesztiválon kiemelkedett külföldi felhozatal (reméljük, máshol majd felfigyelnek még egy-két darabra), jöhetnek a versenyen kívüli reménységek. A Stoker és a Before Midnight című filmekről már volt szó, a többször emlegetett Jobs és a szintén érdekesnek tűnt Lovelace pedig nem igazán lelt említésre méltó visszhangra, viszont maradt itt még pár érdekesség:

The Way, Way Back
A finoman szólva is hülye cím és a sablonosnak tűnő leírás valószínűleg nem sokak érdeklődését keltette volna fel: a 14 éves Duncan anyjával és annak barátjával kell töltse a nyarat, ami cseppet sincs a kamaszfiú ínyére. Hogy gyorsabban teljen az idő, Duncan egy élményfürdőben vállal munkát, ahol megismerkedik Owennel, aki nem csak a barátja, de a mentora is lesz. Nem éppen a legjobb kedvcsináló, de ha hozzávesszük, hogy a filmet az Utódok Oscar-díjas írópárosa, Nat Faxon és Jim Rash készítette (és a kritikusok szerint ugyanolyan tehetségesen), a színészgárda pedig Steve Carell, Toni Collette, Allison Janney, Sam Rockwell, Maya Rudolph és Liam James közreműködésével állt össze, máris jobb a helyzet.

Don Jon's Addiction
Joseph Gordon-Levitt rendezői debütálása a jelek szerint jól sült el, de a többség mégis inkább annak örül, hogy a direktor úr magára osztotta a tökéletes párkapcsolatot (és szexet) hajszoló fiatalember karakterét, aki két nővel folytatott viszony között jön rá nagyon sok mindenre. Ebben Julianne Moore és Scarlett Johansson segít neki.

Necessary Death of Charlie Countryman
Shia LaBeouf kétségbeesetten hajszolja a komoly szerepeket, hogy levetkőzze magáról a blockbuster-ficsúr címkét. Ebbéli törekvése most jutott el leginkább a sikeres fokozatig, hiszen fura című filmjét majdnem mindenki stílusosnak, elegánsnak és érdekesnek találta. LaBeouf karaktere anyja utolsó kívánsága szerint Európa keleti felébe utazik, ahol aztán tanácstalanul kóborol. Azt sem tudja, mit keres ott, azt sem tudja, mit kéne tennie, de minden megváltozik, amikor összefut egy rejtélyes román lánnyal.