Hölgyek, asszonyok és leányok! Úgy menjetek be erre a filmre, hogy a ti legrosszabb perceiteket karolja fel, nem csak az orrotokat verve bele a csúnyába... Női rendező mutatja meg nektek és veletek együtt nekünk, mitől illenék elborzadni, amíg az útkeresés zajlik a nagy Ő felé tartó utazásotok során. Előre szólok, hogy nem olyan kifinomult ez a műsorszám, mint ahogy azt a lenti kép alapján gondolnád.

Szegény Kirsten, vajon a hányásfolt kijön a ruhából?

Ahogy a történet sugallja, csak akkor lesz szerelem, ha megbékélsz magaddal és hibáiddal. A nagy gimis csajnégyes debella tagja élete eseményére, az esküvőre készül, ráadásul az ő szintjén elérhetetlennek hitt férfi várja az oltár előtt. A bulisfogat másik három tagja a masszív harmincas szinglilét nyűgének sajátos és egyedi krízisétől szenvednek, azaz kénytelenek szembenézni az "elmúltmajdhúszév" (nem magyar belpol, esküszöm) női szemmel nézve is eredménytelen mivoltával. A címben megidézett esemény adja a gerincet, bár se ázsiai gengszter, se foghúzás (Másnaposok), se utcán székelés (Koszorúslányok) nem kap szerepet, csak egy hajszolt és hisztis éjszaka, amire a koronát az esküvő és a három grácia életmód-váltásának első lépései tennék fel a koronát. Az események akkor pörögnek fel igazán, mikor beüt a kokain, így mámorban pörögve kell megoldást találni a szakadt ruha megfoltozására, a vérfolt és talán némi sperma eltüntetésére. A nagy kérdés, sikerül-e ezt úgy megoldani, hogy a násznép többi tagja ne tudja meg a lealjasuló lányok titkát. A listában elkiabálós medzsikmájk, benarkózva eltépett menyasszonyi ruha, sztripklub és szétcsúszás, nagy egymásra találás, eltávolodás és lelki kijózanodás is szerepel...

Ami így együtt bizony minden téren elidegeníti a nézőt, nőket, férfiakat egyaránt. Annyira sok mindent akart megfogni és bemutatni a író-rendezőnő, Leslye Headland, hogy úgy kap bele mindenbe, mint zavart lány első randin a saját hajába: lehet, hogy nem mert kockáztatni, ha már bukott a Terriers című sorozattal, mely üde színfolt volt a 2010-es felhozatalban. Nem sztereotip túlzás, egyszerűen érezni a gender studiest, amivel sulykolná a mai lányok-asszonyok tudatába a mondanivalót. Az emancipáció nem ott teljesedik ki, hogy a nő végre megtehet mindent, amit a férfiember is. Ez az, amit talán jelen alkotás üzenni akarna, csak egy kicsit sok az átvezető hiszti és az erőltetett kokainozás (többet szívnak, mint Bret Easton Ellis hősei 400 oldalon át). Nem tudunk se azonosulni a hősökkel, se drukkolni nekik, talán csak a szinte jellegtelen mellékszereplőként tengődő James Marsdennek, aki a férj tanújaként igyekszik mindent megtenni azért, hogy meghúzza a menyasszony tanúját, Kirsten Dunstot. Hogy mennyi mindent? A modern férfi törekvései kimerülnek a részeg sms-ekben és egy megfáradt kanapén előadott felszínes felszedési bókokban. Ha a nagy vízen túl ennyi lenne a macsó férfiak próbálkozása, akkor pocakos magyar csávók, rohanjatok! Pár őszinte szó, kijózanító egyediség és mindenki megkapja álmai nőjét - mert itt aki jóravaló, az megszerzi a csajt.

A szereplők csak annyira egysíkúak, mint az őket illető jelzők. Kirsten Dunst bulimiás, Rebel Wilson testes, James Marsden kanos, Isla Fischer piás-füves (na jó, ez már szinte árnyalt). Mindannyiuknak megvan a történetet alakító nagyjelenete vagy fajsúlyos jelenléte, de mégsem érezni azt, hogy sikerült egységgé kovácsolni a jelenetek sorát. Ha ennyire sok mindent képes átgondolni és magában lezárni az ember, akkor ne terápiára kuporgassunk, hanem egy kiadós és agyatlan piálásra - szükség esetén a szexuális szórakoztatásunkra is szánjuk némi pénzmagot, és garantált a testi-lelki megtisztulás. Ami azonban a film esetében csak tovább koptatott filmes tanulság, melyből megannyit láttunk már, de semmi újat nem tudott hozni. Amit hoz, azt mind láttuk, a Koszorúslányokhoz hasonló korhatár-besorolás és stílus csak nyomokban lelhető fel. A különbség annyi, hogy se a színészi játék, se a sztori nem képes még csak egy szintre se hozni az elődhöz képest az összképet. Annyit azonban leszögezhetünk, hogyha ez a zsánerág nem képes rövid távon megújulni, akkor csak egy lesz a sablonossá váló vígjátékok sorában.