aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: a bourne hagyaték [the bourne legacy] (2012) Zalaba_Ferenc
2012. november 25. 20:45:41

Kategória: film 5 komment

Jason Bourne feldöntötte az első dominót, amely az egész titkos szuperkatona-projekt lelepleződéséhez vezethet - feltéve, ha bizonyos szálakat nem varrnak el belülről előbb. Az egész hóbelevancot irányító Eric Bryer (Edward Norton) pedig pont erre ad utasítást: csakhogy nem számolt az Operation Outcome egyik érzelmi alapon működő (értsd: önmaga előtt megfelelni akaró) ügynökével, Aaron Cross-szal (Jeremy Renner), aki a takarítóakciót túlélve elhatározza azt, amit anno Jason Bourne: eltűnik a föld felszínéről. Ehhez azonban előbb le kell jönnie a szerről, amit kiképzése részeként szedett.

the_bourne_legacy620.jpg

Az immáron franchise-zá bővült Bourne-trilógia azon ritka szériák közé tartozik, amely részről részre egyre jobb kritikai és nézői visszajelzéseket kapott. Hirtelenjében nem is tudnék még egy olyan trilógiát említeni (talán a Toy Story-filmek?), amely ezt utána tudta volna csinálni. Természetesen a Universal nem kívánt három résznél megállni, csakhogy a zseniális Csapda és a zseniálisabb Ultimátum mögött álló Paul Greengrass nem kért többet Bourne-ból, és vele együtt a címszereplő, azaz Matt Damon is lekoccolt.

Ilyenkor más stúdiók vesznek egy nagy levegőt, és szépen elpakolják az aktákat azzal, hogy 5-10-15 év múlva majd újraindítják új színészekkel, új direktorral és direktívával egy teljesen új generáció számára. De nem így a Universal: arra ösztönözték az eredeti trilógiát íróként jegyző Tony Gilroyt - aki időközben két Oscar-jelölést is begyűjtött a Michael Clayton szkriptjéért és rendezéséért -, hogy dolgozzon ki egy olyan tervezetet, amely a Jason Bourne által kitaposott utat követi, csak Jason Bourne nélkül.

Gilroy pedig egy olyan ötlettel állt elő, amely minden folytatás-gyártók álma: A Bourne hagyaték úgy képes tágítani a franchise univerzumát, hogy közben teljesen ugyanolyan marad, mint az előző részek. És ez egyszerre jó is, meg nem is. Mindenesetre Gilroynak és a Universalnak annyira tetszett az elgondolás, hogy az előbbi a rendezését is elvállalta annak a filmnek, melynek az utóbbi boldogan adott zöld utat.

A szomszédsrác álcája mögött megbújó "szenvelgő robot" imázst ügyesen kiteljesítő Matt Damon helyére a hasonló kvalitásokkal és jegyekkel (értsd: teljesen átlagos arcszerkezettel) bíró Jeremy Rennert nyerték meg, aki saját bevallása szerint kb. 10 másodpercig gondolkodott a felajánláson. Persze Renner Bourne-ja, bocsánat: szuperkatonája más, mint Damoné: az ő memóriájával nincsenek gondok, és szívesen tenné is a dolgát - habár az a filmből nem derül ki, hogy vajh képes lenne-e meghúzni a ravaszt, ha felülről azt mondják. Ugyanakkor a terminátoros kérdést elsunnyogó forgatókönyv vele is megteremti az érzelmi kötődést ezúttal azzal a gattacai vonallal, hogy a fickó messze nem tökéletes, de keményen dolgozik azért, hogy az lehessen; az ügyesen bekalkulált drogfüggőség-motívum pedig tovább segíti a figura földön tartását.

A Programhoz csatlakozó, múltjukat és jelenüket feláldozó katonákból ugyanis nem csupán fizikai és szellemi kiképzés farag tökéletes gyilkológépeket, hanem egy kémiai beavatkozás is, amely pszichésen stimulálja őket: csökkenti a fájdalomérzetet, élesíti az érzékeket, rásegít az érzelmi regenerációra, s nem mellesleg szerfüggővé teszi őket, méghozzá nem olyan szinten, amiről egy egyszerű elvonóval le lehet jönni. Ezért is keresi meg Cross dr. Martha Shearinget (Rachel Weisz), a tisztogatóakciót szintén túlélő doktornőt, akitől a kiképzés során a maga kis gyógyszeradagját kapta. Cross eredendően csak utánpótlást akar a szerből, aztán amikor kiderül, hogy ez nem megy, ráveszi a saját kétségbeejtő helyzete felett csak kamillázó nőt, hogy segítsen neki végleg lejönni a cuccról.

S innentől kezdve a film minden tekintetben Bourne-klónná válik, hisz míg az egyik fronton egy monitorokkal, telefonokkal és sürgő-forgó asszisztensekkel teli irodában süvöltöző öltönyösök próbálnak a menekülők nyomára akadni, addig az utóbbiak (egy környezetét bravúrosan kihasználni képes szuperkatona és egy kvázi kolonc) a hatóságok és rivális szuperügynökök elől spurizva bejárják a fél világot: az előbbi színtért komoly(nak látszó) dialógusok, az utóbbit csontrepesztő akciók és szédületes tempó kíséri.

És ebben nincs is hiba. Ugyan a fent jelzett leleményesség esetenként már feszegeti a hihetőség határait (például egy farkas felhasználásakor), de Renner meggyőzően aprítja az ellent és görgeti el az akadályokat; ugyan a tablettás játék néha fantasy-be illő fordulatokhoz nyúl (például egy jámbor doki felhasználásakor), de nem nélkülöz minden tudományos hátteret; ugyan Weisz esetenként kissé túl hisztérikusra veszi a figurát (például a hangszálai felhasználásakor), de ki tudja, te vagy én hogy viselkednénk a helyében; ugyan ezt a filmet tényleg láttuk már korábban, de ha bizonyos körülmények meg is változtak, még mindig jobb házon belül klónozni, mintsem ide-oda nyúlkálni mások ötleteit kifacsarva.

Igazából sajnálnám, ha a mese itt véget érne (márpedig a számokat elnézve ez az opció tűnik reálisnak), hisz a világ tágításával még lenne mit felfedezni, és persze, az lenne vágyaim netovábbja, ha Cross találkozhatna a széria névadójával, hogy együtt rohangásszanak tovább - lehetőleg nem csak háztetőkön.

poster_thebournelegacy_hun.jpg

Címkék

kritika bourne action edward norton rachel weisz sequel jeremy renner tony gilroy 6csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr584925199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-creeper- 2012.11.26. 08:26:51

Nekem a harmadikkal karöltve irtózatosan tetszett, ebben pedig nagy szerepe van annak, hogy az utóbbi évek legsokkolóbb tömeggyilkossági jelenetét látjuk leperegni, és annak is maximálisan helye van, amikor Weisz elordítja magát. Nagy dicséret továbbá a hosszúra nyújtott, egyre masszívabb gyomorgörcsért felelős, suspense-gyanús párbeszédeknek, meg annak, hogy ezt eredeti nyelven, a színészek saját hangsúlyozásában és hangszínváltoztatásával élvezhettük.
A harmadik részre való apró visszautalások (Waterloo, telefonhívás) csak hab a tortán. Pamela Landyből viszont elviseltem volna egy kicsit többet.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.26. 08:58:43

a trilógiát csípem, ez a rész valahogy nem jött be.

Az, hogy kell neki pirula, hogy olyan jó legyen,m int bourne rögtön nem nyert, és amolyan után lövés fílingje volt nekem a filmnek, ahogy te is írod, tágítani akarják a bourne univerzumot, de valamiért izzadságszagú az nekem.

Regggie 2012.11.26. 10:38:32

Csatlakozom doggfather-hez. A trilógia remek volt, ez viszont teljesen felesleges rókabőr. Erőltetett, egyfolytában arról szövegelnek az akciójelenetek között, hogy ez mennyire kapcsolódik a korábbiakhoz, de kissé túlzásba viszik, és hamar unalmassá válik. Ugyan ez igaz a gyógyszeres koncepcióra. Az utolsó motoros fogócskával valószínűleg valami nagyot akartak alkotni, mert gondolom azért olyan hosszú, amilyen, de a kivitelezés igen gyatra lett.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.11.26. 13:33:13

@Adam Van Helsing: Áthoztam a freeblogról. Ez ott abban az augusztus végi - szeptember eleji időszakban jelent meg, amit nem sikerült importálni.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása