aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: mindenki a mennybe megy [toată lumea din familia noastră] (2012) Takács Máté
2012. október 15. 19:42:35

Kategória: film Szólj hozzá!

Marius arra készül, hogy vakációzni vigye volt feleségével és annak jelenlegi párjával élő kislányát, az öt éves Sofiát. A film története tulajdonképpen ezzel véget is ér, hogy átadja helyét egy, a román film utóbbi néhány évéből jól ismert, maximálisan minimalista konfliktussal élő ill. eszközökkel előadott darabjainál megszokott életképnek.

mindenki_a_mennybe_megy_kicsi.jpg

Ezen életkép, melynek középpontját az elvált szülők kereszttüzébe került gyerek képezi, ugyanolyan hétköznapi szituációt feszeget, mint mondjuk az Ünnepek után, ugyanakkor a Nader és Simin - Egy elválás története is felötlik, részben a színteret képező lakóházi lakás, részben a hirtelen képződött gödörből kiutat alig találó szereplők, illetve a színészek természetes játéka révén.

A gödröt jelen esetben a körülmények összjátéka ássa meg, de lényegében a volt házaspár rossz viszonyának eredménye, és mindenki beleesik: Marius; exneje, Otilia; Otilia párja, Aurel; Marius anyósa és Sofia is. A derűs gondolatot (apa és lánya nyaralni megy a tengerhez) fokozatosan árnyalják be a sötét fellegek, jól épül a feszültség, ami egyszerre filmes és valóságos. Mikor a légkör már pattanásig feszül, a film olyan fordulatot vesz, ami az említett Oscar-díjas iráni alkotástól teljesen távol áll. Abszurdumba, tragikomédiába hajlik a kéretlen szituáció, ami a közel-keleti népektől éppoly idegen volna, mint amennyire nálunk, Közép-Kelet-Európában ismerős, elvégre ez is pontosan az életet másolja.

Radu Jude társíró-rendező tesz róla, hogy még a helyzettől idegenkedő nézők is képesek legyenek akár az összes figura helyzetébe beleképzelni magukat ilyen-olyan fokig, de leginkább Sofia ügyét lehet szíven viselni: a kislány alaposan megszenvedi szülei javíthatatlan természetét. Egyik felnőtt félből sem faragtak ugyanis rokonszenvezésre különösebben méltó alakot; mindkettőjük a maga eszközeivel harcol az igazáért, de végül, ahogy az lenni szokott, a férfi habitusa kerül fölénybe. Addigra de talán a film kezdetétől fogva Marius számára Sofia egy nyereménnyé, saját életének, apaságának rendezett mivolta felé tett lépésének eszközévé silányul, még úgy is, ha szeretetét lánya iránt közben nem kérdőjelezzük meg a mozgatórugók már csak a fentebb hangoztatott reális megközelítés értelmében is összetettebbek annál.

Ha pedig kicsit elvonatkoztatunk a látottaktól, s inkább a gondolatok felé evezünk, akkor mi, magyarok éppúgy magunkénak érezhetjük a Mindenki a mennybe megyet, mint román szomszédaink: a sok évtizedes elnyomó politikai berendezkedés után áhítottuk végre a felhőtlen, gondtalan, minőségi időt jelentő tengerparti nyaralást. Igazán kijár nekünk a rengeteg munka (gyötrelem) után, ám csak nem akar megvalósulni, és ebben hibás a balról ráncigáló Apa és a jobbról marasztaló Anya is. Nemsoká indulunk, mindjárt megyünk  hallja a biztató szavakat a Gyermek, de már ő sem tudja, mit is akar pontosan.

mindenki_a_mennybe_megy_poszter.jpg

Címkék

kritika mozinet drama eurocinema 8csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr714850512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása