A Torontói Filmfesztiválon debütált a Wachowski-testvérek és Tom Tykwer nagyszabású közös projektje, melynek kapcsán hol Oscar-díjról, hol konstans fejvakarásról beszélnek, de a film ambíciói előtt még azok is főt hajtanak, akik nem tudták kibogozni a szövevényes narratívát. Időközben befutott két plakát is: alapvetően mindkettő a hagyományos utat követi, habár szerintem az egyiktől meglehetősen merész lépés az, hogy a trailerekben fel sem tűnő Keith Davidet (Childs, hozd a lángszórót!) teszi meg központi alaknak.

A film hat, egymással lazán és/vagy szorosan összefonódó történetet mesél el (ezeket fele-fele arányban dirigálták a tesók és Tykwer), méghozzá négyszáz éves intervallumban:

• 1849. Egy kereskedő utazása egy rabszolgahajón a rabszolgaság intézményének végnapjaiban.
• 1936. Egy ifjú zeneszerző egy elfeledett mű és szerzője nyomában.
• 1973. Egy riporter egy sorsfordító sztorira bukkan.
• 2012. Egy könyvkiadóra nehéz napok járnak.
• 2114. Egy tervezőasztalon készült szolgálólány rádöbben az egyén fontosságára.
• 2250. Egy szokatlan duó egy rég elfeledett tudásra lel az apokalipszist követően.

A filmben közreműködő színészek több sztorielemben is szerepet vállaltak (de nem feltétlenül mindegyikben), esetenként a felismerhetetlenségig elmaszkírozva. A film, melynek promótálása érdekében még a Wachowski-testvérek is hajlandók voltak előjönni a média elől védett rejtekükből, ez a 160 percnyi enigma november 22-én debütál a magyar mozikban, s akkor kiderül, hogy mítosz vagy kultusz született vagy csak egy újabb Southland Tales.