Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket! (Figyelem! Az írások változatlan formában, azaz bármiféle korrektúra és lektorálás nélkül jelennek meg; tartalmukért felelősséget nem vállalunk, de azért remélhetőleg nem ilyen súlyos a helyzet.)

Gyöngyösi Máté: 21 Jump Street - A kopasz osztag

A szemfülesebbek már a vetítés előtt felfigyelhettek a vígjátékok tucatjai között erre a filmre, mivelhogy az a Michael Bacall írta a filmet, aki a Scott Pilgrim a világ ellen című gyöngyszemet is.Az elején egy népszerű de buta srácot raknak össze egy okos de loser sráccal, hogy majd a rendőrképzés alatt összehaverkodva, egymást segítve rendőrré váljanak.Viszont a zsaruélet nem úgy alakul, ahogy tervezték, nem nekik kell Keyser Söze után nyomozni és az piti feladatok is nehészéget jelentenek számukra. Az egyetlen kiút a sikerhez egy titkos akció elvállalása, ami keretében visszakerülnek a gimibe. A story során humoros szitációkban/szövegekben nem lesz hiányunk. A film is jól építkezik, legyőzik korábbi komplexusaikat és belőlük származó előnyt ki is használják. A szokásos klisék itt is működnek, viszont a közepétől rohamosan csökkenő humor bonbonok száma sokkal zavaróbb. Ice Cube személye pozitívum a filmben, megunva a babysitterkedést rendőrparancsnoknak állt és határozottan jobban áll neki. Mellette valós képet fest a mostani (amerikai) középsulis kultúrárol, mi változott az Amerikai Pite ideáljai óta. A mostani vígjátékok szürke tömegéből bőven kiemelkedő film, ami nem tudta levetkőzni műfaja szokásos betegségeit, de attól még megtekintése bőven ajánlott.

Bemutatkozás: Agresszívabb mint Alex Delarge, betegebb mint Hannibal Lecter, romlottabb mint Frank, kapzsibb mint Harry Lime, veszélyesebb mint Norman Bates, őrültebb mint Joker, tébolyultabb mint Jack Torrance és gonoszabb mint Ratched nővér. Viszont keményebb mint Rocky Balboa, sármosabb mint Rick Blaine, becsületesebb mint Frank Serpico, gondoskodóbb mint Léon, bátrabb mint Indiana Jones, lazább mint Lebowski, okosabb mint Will Hunting és nagyobb ember mint Kurtz ezredes. A Kendőember alias Matt Milton. U.I. Ne spórold ki a pisztáciát és soha ne nyomd full kreténben! Kedvencek: - film: Szárnyas fejvadász (Blade Runner) - előadó: Pink Floyd - könyv: Ayn Rand - Az ősforrás (The Fountain) - Crash Bandicoot - sorozat: Californication.

Kollár Bálint: A holló (The Raven)

A klasszikus irodalmi alakok - függetlenül attól, hogy a toll melyik végén állnak - az idők során mindig kiépítettek maguk körül egy olyan mítoszt, ha úgy tetszik, brandet, ami sokszor már önmagában elég ahhoz, hogy a nézőt a moziba csalja. Valószínűleg James McTeigue is erre alapozhatta a filmjét, valamint Guy Ritchie Sherlockjának viszonylagos sikerére - mert sajnos Poe életének és örökségének a film csak a felszínét kapargatja. Az előbbi filmhez hasonlóan Poe figuráját itt is blockbuster-barátabbá tették, kiemelve alkoholizmusát, kritikus és összeférhetetlen természetét, megfejelve mindezt Johh Cusack ripacskodásával. Jogos kérdés ezek után, hogy ha már a sötét thrillerek mesterének nevét viseli a film, legalább a forgatókönyv kárpótol-e a gyengécske színészi teljesítményért, de a film ezen a téren sem tud a nagy előd nyomdokába lépni: a csavarok, bár kiszámíthatóak, legalább fenntartják az érdeklődést - de ennek sajnos az atmoszféra látja kárát, ami szinte ki sem tud alakulni. Jellegzetes, közepes film sajnos, méltatlan Poe örökségéhez.

Bemutatkozás: Bálint vagyok, a szegedi egyetem végzős egyetemistája, szeretek az Izland és London között kifeszített optikai szálon élni, két ujjat a zenei szubkultúrák verőerén tartva (idén főleg az Italians Do It Better kiadványai, és Ty Segall lemezei nyűgöztek le), emellett még mindig álmom, hogy megtanulok szaxofonozni. Filmek terén szinte minden Ghibli Studios filmért rajongok (bár a japán filmek között ott van még mondjuk Satoshi Kon és Miike Takashi filmművészete), valamint az aktuális top három a A Zenekar Látogatásából, az Oslo, Augusztusból és a Tokiói Keresztapákból áll. Játékok terén a Shadow Of The Colossus, a Bioshock és a Batman: Arkham Asylum volt meghatározó élmény (ha nem számítjuk a Mortal Kombat játékautomatákat, amikkel csak a nyaralások alkalmával találkoztam). Könyvek terén Murakami Haruki szinte minden könyve egy élmény volt, emellett Iain Bankstől a Darázsgyár, az Iskola A Határon, Jeff Noontól a Vurt, és persze Palahniuk.