A főnök úr javaslatára a szerkesztőség tagjai is összeállították a maguk Top 10-es listáját, és úgy tűnik, én leszek a leggyorsabb. Talán azért, mert az alábbi választásokat nem előzte meg hosszas gondolkodás, mérlegelés, egyéb listák bújása és hasonló őrületek. Tény, hogy egy Top 50 listánál már ilyesmire is áldoztam volna időt, de ebben az esetben csak és kizárólag a szívemre hallgattam, és eddigi életem legfontosabb filmjei kerültek fel a listára. Sorrendbe képtelen voltam tenni őket, ezért a jó öreg ABC szerinti felsorolást választottam. Nézzük hát, mitől esek én hasra!
Dealer
Fliegauf Bence máig legjobb filmje nem csak az évekig koptatott nevemet adta, hanem egy olyan élményt is, amit a kortárs magyar filmművészettől aligha vár el realista ember. A rendező azóta többször is bizonyította, hogy érti a dolgát, de 2004-es bravúrját nem tudta megismételni.
Det sjunde inseglet (The Seventh Seal)
A ma emberének talán már idegen az az érzés, amikor az anyatejjel magába szívott hite megkérdőjeleződik. A keresztes hadjáratból hazatért lovag is elgondolkodik azon, vajon üres-e az ég, miközben az életéért sakkozik a Halállal, mindez Ingmar Bergman magával ragadó, bátor, olykor hátborzongató stílusában.
Die Hard
John McClane ezen a listán egy letűnt, de mindannyiunk életében fontos szerepet játszó korszakot képvisel, a Nakatomi toronyházban nyújtott bemutatkozása minden akciófilmek alfája és omegája, és bár azóta sokat változott a világ, trikóban és mezítláb halomra lőni a rosszakat még mindig a legmenőbb dolog.
M
Fritz Lang több, mint 70 éves filmje a mai napig felborzolja a kedélyeket, Peter Lorre zseniális alakításával és a leírhatatlanul feszült atmoszférával minden idők egyik leghatásosabb és legnyugtalanítóbb filmje. In the Hall of the Mountain King.
The Passion of the Christ
Van, akinek vérbő botrányfilm egy antiszemita rendező tolmácsolásában, van, akinek Jézus utolsó tizenkét órája egy példátlanul bátor, a kereszténység bűntudat-motívumára építő megrázó erejű, őszinte alkotás, egy csoda. Az egyik legfontosabb film az életemben.
Pulp Fiction
Bátyámnak köszönhetően alig 7 évesen megtanultam, miért baj az, ha megmasszírozod más asszonyának talpát. Tarantino stílusát lehet szeretni, lehet utálni, de amit ezzel a filmmel letett az asztalra, az sok más rendezőnek egy élet alatt nem adatik meg.
Se7en
Hitchcock halála óta rengetegen próbáltak az ő legjobb munkáihoz hasonlóan maradandó, velőtrázó darabokat letenni a thriller asztalára, ami, valljuk be, nem könnyű feladat. David Fincher 1995-ös filmjének viszont sikerült, egyszerre hagyományőrző és forradalmi minden fronton. Még akkor is, ha már tudod, mi van a dobozban.
Szindbád
Minden férfi álmodik néha arról, hogy Szindbád sorsát választva nőkkel, nehéz ételekkel és jó borral kikövezve éli le rövid, de élvezetekkel teli életét. Huszárik Zoltán filmjében Krúdy hőse úgy köszön vissza Latinovits alakításában, ami már túl van a filmművészet korlátain. A kedvenc filmem.
The Tree of Life
Az egyetlen film, ami két megtekintés után idáig verekedte magát. Malick filmje gyakorlatilag Bergman problémáit feszegeti, egészen más stílusban és környezetben, de legalább annyira hatásosan. Ami a vásznon pereg, zseniális, ami közben benned, az pedig túl van azon is.
Vertigo
Számos rendező munkásságáért rajongok, de Hitchcock az egyetlen, akinek képes voltam 50 filmjét is megnézni. Bár az élmezőnyben rengeteg film toporog, a Vertigo mind közül a legkiforrottabb, legösszetettebb, a thriller műfaj koronázatlan királya. Mestermunka.
És végül felsorolás szintjén az a 10 film, ami az utolsó pillanatban, egyetlen hajszállal szorult ki az első helyekről; Alien, Babel, Batman Begins, Drive, Inception, Kill Bill I & II, No Country for Old Men, Pan's Labyrinth, Shichinin no samurai (Seven Samurai), Shame.