Kisvállalkozó vagy. Megélsz belőle, eltartod a családod. Pár éve még csempészetből tettél szert pénzre, de végleg elhagytad a bűn útját. Sógorod intelmeid ellenére a keményekkel kezd és felsül. Halállal fenyegetik. Mit lépsz?
Kisvállalkozó vagy. Megélsz belőle, eltartod a családod. Pár éve még csempészetből tettél szert pénzre, de végleg elhagytad a bűn útját. Sógorod intelmeid ellenére a keményekkel kezd és felsül. Halállal fenyegetik. Mit lépsz?
Aki azt válaszolta, természetesen újra csempésznek állok, az nyert magának egy utat Hollywoodba, ahol részt vehet pár januári akciófilm forgatókönyvének megírásában. Aki arra gondolt, hogy két kiadós pofonnal lerendezné a fenyegető keményfiút, az a következő osztályba léphet. Chris Farraday (Mark Wahlberg) szerint az egyetlen járható út, hogy Közép-Amerikába ruccan néhány cinkostársával egy rakomány hamis dollárért, ami fedezi majd felesége öccsének adósságát. Arra nagyon be tud pöccenni a fazon, ha családja biztonságával próbálják jobb belátásra bírni, mégis hátrahagyja őket, így nem csak a panamai ügylet rázósságából lesz bonyodalma.
Baltasar Kormákur egy olyan, négy évvel korábbi izlandi filmet alakított amerikaivá, aminek a főszereplője volt. Ez ideális helyzetbe hozta őt: gyakorlott rendezőként még a főhőst is jól ismeri. Annyit sikerül is elérniük Wahlberggel, hogy szurkoljunk Farraday sikeréért, hiszen bármit is tesz, mégis csak a családjáért teszi, s mióta világ a világ, ez igazolja leginkább a filmes figurák cselekedeteit, legyenek azok bármilyen természetűek. Éppen ezért nem meglepő, mikor hősünk indulatosan nekiesik a konfliktust szító Briggs-nek (Giovanni Ribisi), s csak kevés választja el attól, hogy úgy ellássa a baját, hogy az gyorsan meggondolja magát követeléseit illetően.
E ponton azért fel-fel merülhet, hogy az egész hűhó a csempészéssel megspórolható lett volna, de hát akkor nincsenek behozatali trükközések, baljós latin-amerikaiak, bajba jutott hölgyek és gyorsan-mert-mindjárt-ideérnek pillanatok, amik fair mennyiségű feszültséget és szórakozást biztosítanak, bár ami a másodlagos történeti szálat jelentő bajba jutott hölgyet illeti, Kate Farraday (Kate Beckinsale) szituációjában sok a bosszantó, sületlen dolog, amik csak a néző túráztatására utaznak (nem tudják eldönteni a rosszfiúk, hogy most helybenhagyják vagy ne; oda megy és akkor, amikor nem kéne és hasonló apróságok). Beckinsale ugyanakkor ezúttal is irtó vonzó, s most még csak nincs is szépséggé sminkelve.
A film forgatókönyvére ellenben ráfért volna egy kiadós sminkelés. Hiába akad néhány izgalmas momentuma, hiába tarkítják meggyőző alakítások, képtelen bármilyen meglepetést okozni – nehéz eldönteni, melyik a rosszabb: ha nem próbálkozott volna vele, vagy hogy próbálkozott, de nem sikerült neki. Mersz nélkül teljesen átlagos maradt, ami tökéletesen fogyasztható a széles közönség számára (fogyasztották is rendesen a tengerentúlon), így elmondható, hogy újabb európai filmes járt el az álomgyári előírásoknak megfelelően. Mentségére legyen mondva, hogy ezt csak második amerikai munkájával tette.
A Csempészek mentségére pedig azon törékeny érv hozható fel, hogy lehetett volna jobb film kevésbé túllihegett cselekményszövéssel és néhány határozott döntés meghozatalával. Akad benne egy-két jó kezdeményezés, de aztán a sarkon visszafordul a szkript és biztonságos fedezékbe vonul. Semmi illegálisat nem tesz, de vannak olyan törvények, amiket időnként érdemes megszegni.