Mi is kell egy működő bulihoz? Kell a jó társaság, a mindent átható hangulat és a nagy poénokkal tarkított emlékezetes momentumok sem maradhatnak el. És mi is kell egy működő filmhez? Az, hogy legalább igyekezzen beváltani azt, aminek világra szólóan nyilvánítja magát.

Mi is kell egy működő bulihoz? Kell a jó társaság, a mindent átható hangulat és a nagy poénokkal tarkított emlékezetes momentumok sem maradhatnak el. És mi is kell egy működő filmhez? Az, hogy legalább igyekezzen beváltani azt, aminek világra szólóan nyilvánítja magát.

Márpedig a Project X alkotói érezhetően legekben gondolkoztak. Nem pusztán az idei év legnagyobb partifilmjének szánták művűket, hiszen a plakáton az a szlogen virít, hogy "A pörgés, amiről csak álmodni mertél". Úgyhogy igazán a vígjátékok legnagyobbjai közé pályázott a film. Ehhez képest meddig is fog jutni? A közönség szeretetén sok múlik, de vajon ha egy buliból hiányoznak a jó arcok, a vérbeli hangulat és a poénok, emlékszik-e rá valaki is évek múltán?

A Project X szereplői vagy kellemetlen, vagy szempillantás alatt feledhető alakok, de legfőképp bármelyik másik vígjátékból kölcsönvehetők. Ott van a szokásos dagi; a szexmániás tuskó haver, aki megszervez mindent a főhősnek, ám valójában magának akar az egésszel nőt szerezni; na és ott van maga a főhős, akit még szülei is egyértelműen lúzernek tartanak, miközben legjobb barátja egy vonzó és kedves, szőke bombacsaj.

Ezek fölött még szemet lehetne hunyni, ha olyan közegben mozognának, aminek szerves részévé tudnak válni. A film azonban arcátlan módon nélkülözi a valódi hangulatot, mi több, úgy próbálja kényszeredetten gerjeszteni, ahogy a sportfilmek tudják le a kötelező felkészülési jeleneteket: montázsszerűen. Belassított partijelenetek sorjáznak valami ilyenkor hagyományos zenére, amik nemhogy bevonzanák a nézőt a forgatagba, hanem egyszerűen kirekesztik. Egyszóval, a Hungária együttes Micsoda buli! című nótájába több bulihangulat szorult, mint ebbe a másfél órás inzultusba.

Ami az "elszabadulás"-t illeti, kevés következetességgel megy végbe; a "senki nem jön"-ből egyszerre "mindenki itt van" lesz, a valódi terjedés érzetét teljesen kihagyva a folyamatból. Mellesleg az is csak természetes, hogy ha felkerül a netre, hogy valamelyik utcában valakinek születésnapi bulija van, akkor a város összes fiatalja nyomban célba veszi a kérót. A nagy haddelhaddhoz kiszálló rendőrség pedig a világ legalkalmatlanabb fegyveres erője: úgy döntenek, megvárják, míg lecsillapodik a dolog, aztán lépnek közbe. Hát igen, a papírpohárral felfegyverkezett, zenére mozgó tinédzserek ellen nincs mit tenni.

Mégis, a kritikus hibát a film ott véti, hogy nem vicces. Méghozzá cseppet sem. A durva dolgok értelmetlenül durvák, és nem humorosan azok, másféle poéneszközzel pedig túl ritkán él ahhoz, hogy megmaradjon az emberben. Legalább ekkora csalódás a sokat ígérő premissza után, hogy egyetlen szexjelenet fért bele, de annak is kutyák a főszereplői. A legkorhatárosabb elem az egészben pár fedetlen női mell, így a 18-as karika puszta marketingfogásnak minősíthető, míg a reklámkampányban túlszerepeltetett kerti törpe ugyancsak csalódást keltő alakítást nyújt, s meggondolva, hogy a filmben valójában mire is használja gazdája ezt a dísztárgyat, talán még elhibázott lépés is volt rá helyezni a hangsúlyt.

A kézi kamerás, "talált felvételes" megoldás legalább bír némi hitellel, mivel egy nagy(nak szánt) buliban gyakran akad valaki, aki fel és alá járkál rögzítőeszközével. Nagy kár, hogy a Project X-ben emígyen ténykedő srác nem inkább a televízió képernyőjére irányította a lencsét, mert ennél az egésznél még a Jerry Springer show is tartalmasabb szórakozást nyújt.