Az év első nehézsúlyú versenyzője már a rajtnál elvérzett; a John Carter nem bírt elsőséget szerezni a toplistán, így második hete a Lorax vezet. Ezalatt Eddie Murphy filmográfiája is újabb vaskos kudarccal bővült.

Az év első nehézsúlyú versenyzője már a rajtnál elvérzett; a John Carter nem bírt elsőséget szerezni a toplistán, így második hete a Lorax vezet. Ezalatt Eddie Murphy filmográfiája is újabb vaskos kudarccal bővült.

Az ember valószínűleg azért nem kísérelte meg a Marsra lépést, mert egyszerűen nem izgatja, mi van ott. A vörös bolygó filmes megjelenései iránt mutatkozó langyos érdeklődésből legalábbis ezt lehet leszűrni: az ezredforduló táján néhány költséges expedíció vált notórius bukássá (A Mars-mentőakció, A vörös bolygó), s még a kevésbé ambiciózus próbálkozások is zátonyra futottak (A Mars szelleme). Egy évvel ezelőtt a Disney a gyerekeket próbálta megfogni, ám az Anyát a Marsra! minden idők egyik legnagyobb pénznyelőjévé vált. A stúdió pánikba esett az akkori számok láttán, s nyomban le is vette a "Mars" szót már javában készülő produkciója címéből, a John Carterből (hazai bemutató: már a mozikban). Az Edgar Rice Burroughs-figura mozis kitérője már hosszú évtizedek óta tervbe volt véve, az egeres céghez először az 1980-as években került, amikor olyan nevek bonyolódtak bele, mint Andy Vajna, John McTiernan és Tom Cruise. Az akkor a Csillagok háborúja és a Conan, a barbár kihívójának tekintett projektből nem lett semmi az extenzív vizuális effekt-igényesség miatt, és alighanem a stúdió ma már átkozza a napot, mikor a technológia beérése és a jogok visszakerülése egybevágott, s zöld utat kapott a 100 éve életre hívott hős mozgóképes változata.

Alighanem az említett Anyát a Marsra! veretes bukása volt az első ómen, de később is rossz fény vetült a produkcióra, mikor a The Lone Rangert átmenetileg jegelte a stúdió, a maga és a John Carter költségvetésének elszabadulása miatt. A bemutatót megelőző hónapokban frekventált témává vált Andrew Stanton filmje a szaksajtóban, gyakran mutattak rá az előzetes érdeklődés érezhetően alacsony szintjére; ennek okai között szerepel a helyszín és a főszereplő (Taylor Kitsch) iránti általános közömbösség és a Disney agresszív, ámde hatástalan reklámkampánya, amely szokványos történetet ígért, lényegében a látványelemeket hagyva egyedüli vonzó tényezőnek. Lévén igen régi matériáról van szó, releváns bázisközönségről, rajongótáborról sem beszélhetünk, manapság márpedig minden nagyszabású vállalkozás ebből indul ki, vagy legalábbis számításba veszi meglétét.

A John Carterhez hasonló fantasztikus filmek változatos box office-történelemmel bírnak; a rengetegszer hallott hasonlítás a Csillagok háborújához és az Avatarhoz magától értetődő, ám bevételi szempontból elhibázott, hiszen mindkét all-time blockbuster magában hordozta valamilyen újdonság erejét, míg a John Carter amellett, hogy nem bír semmilyen megkülönböztető szereppel a szuperprodukciók sorában és még a kritikusoktól sem kapott támogatást, rossz időben került a mozikba. Noha 2012 eddig remekül vizsgázott, egy 250 millió dolláros művet a nyári (vagy téli) szezonban érdemes mozikba küldeni; március hagyományosan a közepes erősségű(nek szánt) sikervárományosoknak kedvez, így a 300, az I.e. 10 000, A Föld inváziója - Csata: Los Angeles vagy a Watchmen: Az őrzők is a tőlük telhető módon, jól rugaszkodtak el az elmúlt években.

A John Carter 30 millió dolláros nyitóhétvégéje semmiképpen sem ér fel a lehetőségekhez, jól mutatja ezt a különféle box office-szal foglalkozó oldalak előrejelzéseinek szórása (25-45 millió dollár). E szerény összeg kétszeresét látva talán már hajlott volna az újságírók többsége arra, hogy a büdzsétől függetlenül értékelje a kezdést, így azonban egyértelműen az emlékezetes bukások közé vonul be a 130 perces, 3D-s produkció. A Perzsia hercege: Az idő homokja hasonló összeggel kezdve jutott 90 millió dollárig (ugyanakkor egy százassal olcsóbban), hasonló színvonalú kritikákkal a zsebében, így ennyi még elvárható a John Cartertől is. Az összesített nemzetközi piac ezúttal is menti a menthetőt, ám az összességében a filmre költött 400 millió dollár megütése még azzal együtt is kemény dió lesz. Hollywood pedig a Disney két fiaskóján okulva egy életre felírhatja magának: a Marsot meg kell hagyni az univerzum egyik rejtélyének.

***

Az Open Road Films idei második bemutatója a Silent House című horror. A filmben, amely egy két éves uruguayi alkotás remake-je, Elizabeth Olsen szorul egy nyaralóba, ahol valaki vagy valami terrorizálni kezdi őt. A produkció különlegessége, hogy egy felvételből áll az egész (és még igaz történet is!), ha lehet hinni az efféle marketingszagú állításoknak, az viszont bizonyos, hogy pármilliónál nem kellett többet költeni rá. A zsáner az utóbbi időkben megbízhatóan szállította sikereit (Az ördög benned lakozik, A fekete ruhás nő), így az optimistább prognózisok 9-10 millió körülre szóltak, míg a forgalmazó maga 6-8 millió dolláros elvárást nyilvánított ki. Csalódás így csak titkon érhette őket: a film alig több mint 7 millió dollárt gyűjtött valamivel több mint 2000 moziból. A kritikusok különösebben nem ragadtattál el magukat tőle, de még így is finomabban bántak vele, mint a nézők: Az ördög benned lakozikéhoz hasonló 'F' CinemaScore igen gyors porladást vetít előre, így 15 millió körül el is hallgat a Silent House.

A 15 millió dollár egy évtizede Eddie Murphy számára nyitánynak is kiábrándító lett volna, ma már áhított végcélként is magas léc. A színészt elképesztő mértékben hagyták magára a nézők; a közel 100 milliót kaszáló Norbit óta neve egyet jelent a fix buktával, ha főszereplő. Az üresfejű 5,3 millióval nyitott 2008-ban, két évvel később a Seholország 5,5 milliót bankolt, s most az A Thousand Words is csak halványan emeli a tétet: 6 millió dollár folyt be a hétvégén. A Paramount tanult a korábbiakból, így 3000 mozi helyett kevesebb mint 2000-ben tudta le négy éve dobozban álló vígjátékát. Murphy tehát a Hogyan lopjunk felhőkarcolót?-kal inkább csak a kritikusok bizalmát nyerte vissza (hogy most újra megkapja a magáét tőlük), a közönség továbbra sem vevő 'high concept'-komédiáira. Itt az idő a Bölcsek kövére 3-ra.

A Lorax második hete Amerika legnézettebb filmje. A Universal animációs mozija 39 millió dollárt kasszírozott péntek és vasárnap között, összbevételét ezzel 122 millióra növelve, amivel meg is szerezte a vezetést az év bemutatói között. A Dr. Seuss-adaptáció továbbra is bízhat a 200 millió fölötti végeredményben, úgyhogy folytatása következik.

Ha a John Carter a dolgok rendje szerint nagyot durrant volna, ez a márciusi hétvége kivételes lett volna. Így viszont csak egy egész erős víkend kerekedett belőle, köszönhetően a Lorax remek második körének. Mindkét film szerencséjére, március a továbbiakban hagy némi teret a levegővételhez, hiszen az elkövetkezendő két pénteken is csak egy premier érkezik. A 21 Jump Street - A kopasz osztag című korhatáros akció-vígjáték kiváló kritikákat kap, ami arra enged következtetni, könnyen válhat belőle 100 milliós kasszasiker. A Loraxszal mindenesetre meg kell küzdenie az elsőségért március idusán.

cím | becsült moziszám | első hétvége-előrejelzés
21 Jump Street | 3000 | $27,500,000

01. (1) The Lorax ($39.1m/$122.0m)
02. (ú) John Carter ($30.6m/$30.6m)
03. (2) Project X ($11.6m/$40.1m)
04. (ú) Silent House ($7.0m/$7.0m)
05. (3) Act of Valor ($7.0m/$56.1m)
06. (ú) A Thousand Words ($6.4m/$6.4m)
07. (4) Safe House ($5.0m/$115.8m)
08. (7) The Vow ($4.0m/$117.6m)
09. (8) This Means War ($3.8m/$46.9m)
10. (6) Journey 2: The Mysterious Island ($3.7m/$90.7m)
(hivatalos becsült adatok)


kapcsolódó írások
e hétvége korábban: 2011 | 2010 | 2009 | 2008