Tom Barman (a mikrofonba): - Ez az első klubkoncertünk Budapesten, yay!
Klaas Janzoons: - Pszt, Tom! (Majd odalép hozzá, és a fülébe súg valamit.)
Tom Barman (a mikrofonba): - Ez a második klubkoncertünk Budapesten, yay!

Hogy első, vagy második, azt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, hogy BZS (before Zsé) annyit tudtam a dEUS-ról, hogy van az a számuk, melyben megnyúznak egy hegedűt, és minden sor végén ordítanak. Szerintem a Suds & Sodával anno az MTV be is fejezte a dEUS-dalok sugárzását, pedig azóta mennyi, de mennyi jó dalt szültek - őrültet vagy sanzon-kompatibilist, zúzósat vagy poétikus-szavalósat, és tegnap este mindebből kaptunk egy kiadós (laza kétórás) összegzést.

Tom Barman (a mikrofonba): - Ez az első klubkoncertünk Budapesten, yay!
Klaas Janzoons: - Pszt! (Majd odalép hozzá, és a fülébe súg valamit.)
Tom Barman (a mikrofonba): - Ez a második klubkoncertünk Budapesten, yay!

Hogy első, vagy második, azt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, hogy BZS (before Zsé) annyit tudtam a dEUS-ról, hogy van az a számuk, melyben megnyúznak egy hegedűt, és minden sor végén ordítanak. Szerintem a Suds & Sodával anno az MTV be is fejezte a dEUS-dalok sugárzását, pedig azóta mennyi, de mennyi jó dalt szültek - őrültet vagy sanzon-kompatibilist, zúzósat vagy poétikus-szavalósat, és tegnap este mindebből kaptunk egy kiadós (laza kétórás) összegzést.

Kis kitérő: történt az, hogy egy kardióedzéssel, forrófürdővel és Gee-emelgetéssel egybekötött kombó hatására tegnap délután tönkre vágódott a derekam, melynek hatására a tartásom olybá formát öltött, hogy simán elmehettem volna Kvazimodo-hasonmásnak, és még az arcom is hozzátorzult a fájdalomtól. Egy ilyetén senyvedéstől edzett cimborám tanácsát követően benyomtam egy cataflamot és rátoltam egy sört, és láss csodát: a koncert ideje alatt mintha megtáltosodtam volna. Igen, ez részben a muzsikának szólt, ugyanakkor elnézést kérek, ha nem tudok pontos szettlistával szolgálni, mi több, az egész beszámoló olyan, amilyen.

De muszáj megemlékezni erről az estről: az érzésről, hogy mégis vannak Magyarországon olyan arcok (hoppá, egy Müller Péter-hasonmás két sorral előttünk!), akiket érdekel az alternative rock, a hajón ugyanis kellemes tömeg várta a belgákat - mosolygó, kulturált, talán némileg megilletődött és erősen deresedő halántékú közönség, én pedig legszívesebben rájuk rivallottam volna, hogy ugyan már, hol a pékben vagytok, amikor el kellene tartani egy jó helyet Budapesten, valami jó kis alterklubot, amely messzebb lát a Depeche Mode-nál és a Cure-nál (habár őket is szeretjük), és körberöhögi azt, aki Republicot és Tankcsapdát kér, mert hogy ez egy rockkocsma.

Mondjuk, azt se bánnám, ha a Soundkitchen hetente elhozna nekünk egy Lamb vagy dEUS kaliberű bandát (ígérem, az áprilisra beígért Zola Jesusból is felkészülök), és akkor összejöhetnénk mulatozni - mint tegnap este.

A fentiekben ecsetelt agóniám miatt az előzenekarokat kihagytuk - nem hazudok, a szintén (belga) zenész Little Trouble Kids utolsó taktusára adtuk át a kabátunkat a szimpatikus ruhatáros-lányoknak, és mire feltankoltam magam sörrel (csak 390 volt a Stella korsója, baszod!), addigra a dEUS roadie-ja már végzett is a hangosítással, és besétált az ötös, hogy a The Final Blasttel megadják a kellemes kezdőlökést a következő két órának.

Nos izé, kissé összefolynak a dolgok, de a banda érthető okokból a nyitószám után is az új albumot túráztatta (a nagyobb nótákkal, természetesen, a Dark Sets Innel, a Ghostsszal /"Ki akar hallani egy számot, amely a gördeszkás Jézus Krisztusról szól, ahogy mindenféle őrült dolgokat művel?"/ és a csodálatos Easy-vel), de bejöttek a régi nagyok (Instant Street, anyám! fel is voltam rá készülve, hogy most elsüllyedünk; For the Roses, Slow, The Architect et al) és kultikus darabok (Hotellounge, és Zsé teljesen kivetkőzött magából), és megint csak az jött le, melyet a bécsi koncert kapcsán már ecseteltem: a dEUS remekül összeszokott, jól funkcionáló EGYÜTTES, melyben minden tag megcsillogtathatja tudását - tényleg, volt olyan refrén, melyet a basszgitáros énekelt -, és egy-két, a hangosítást felemésztő kakofón megmozdulást leszámítva gyönyörűen szóltak. Augusztusban újra fellépnek - félő, hogy a pocsék A38-sátorban és egy 60-70 percesre sűrített szettel, de nincs az az iSTEN, hogy ne nézném meg ott is őket.

Ó, és a visszatapsot a Suds & Soda követte, annak is vagy 8-9 perces kiadása, és akkor sem süllyedtünk el. Kész csoda.