Szerintem nincs olyan ember az univerzumban, aki képes lenne belelátni Nicolas Cage fejébe, de úgy tűnik, Hollywood elég nagy ahhoz, hogy eltartson egy olyan különcet, aki saját bevallása szerint szereti felrúgni a szabályokat. Például azt az örök érvényűt, hogyha egy ölég vacak szuperhős mozihoz megtépázott költségvetésű folytatást forgatsz Romániában, akkor az maximum DVD-n és BD-n jelenhet meg, a főszerepet pedig kizárólag egy Caspar Van Dien kaliberű színészre oszthatod.

Szerintem nincs olyan ember az univerzumban, aki képes lenne belelátni Nicolas Cage fejébe, de úgy tűnik, Hollywood elég nagy ahhoz, hogy eltartson egy olyan különcet, aki saját bevallása szerint szereti felrúgni a szabályokat. Például azt az örök érvényűt, hogyha egy ölég vacak szuperhős mozihoz megtépázott költségvetésű folytatást forgatsz Romániában, akkor az maximum DVD-n és BD-n jelenhet meg, a főszerepet pedig kizárólag egy Caspar Van Dien kaliberű színészre oszthatod.

Nos, a jó hír az, hogy Nicolas Cage visszatért kedvenc képregényhőséhez, és ezúttal még a lángoló fejű kiadás megtestesítését sem bízta kaszkadőrökre és programozókra: talán ezért olyan viccesen szögletesek a címszereplő lélekölő mozdulatai, az pedig, hogy az átváltozásokat gyakorta Tex Avery-filmekbe illő rajzfilmes grimaszolások kísérik, egy Nicolcas Cage-filmben már igazán mindennaposak.

Az tuti, hogy a Crank-mozikért felelőssé tehető, ezúttal is rendezőként randalírozó Neverdine/Taylor páros lődd be magad/csináld magad stílusa kitűnő eledel Cage-nek, de mindebből a néző jóformán csak annyit észlel, hogy valakinek nagyon elgurult a gyógyszere. Mindezzel együtt az akciójelenetek - már amennyi a nagy sürgésforgásban észlelhető - sokkal mocskosabbak, jó értelemben véve földhöz ragadtabbak, mint az a gumicirkuszolás, melyet az első filmben szenvedtünk el (szóval Szellemlovas ezúttal nem mászik mociján felhőkarcolót), és hősünk lángoló kiadása is sokkal lazábban fest, mint legutóbb.

De ezzel a pozitívumok kábé le is vannak tudva: a történet, mint olyan, nem létező - a motorosnak meg kell akadályoznia, hogy a Sátán (Ciarán Hinds olyan pofákat vág, mint akit szélhűdés ért) egy szertartás során Antikrisztussá(?) avassa hátulgombolós fiát -, minden szereplő pocsék (ahogy meg vannak írva, ahogy eljátsszák őket), a humor kétségbeejtő (az első percben megcsodálhatjuk Johnny Blaze seggét - szerencsére csak animált formában) és a cselekmény olybá tűnik, mintha itt-ott faragtak volna belőle tíz-tizenöt perceket. Mondjuk, ez utóbbi talán nem is baj.