Igen, ezzel még adós voltam, mert ahogy öregszem, úgy megy el a kedvem a rossztól, pontosabban annak méltatásáról: egykoron fikadémon volt a becenevem, ma már inkább szólítanak úgy, hogy... de ez igazából csak Zsére és rám tartozik. A lényeg a lényeg, végül azért összegereblyéztem a fekáliát - mert kell a mementó! Az alábbi rangsor sem az abszolút mértékben szar filmeket tartalmazza, hisz teleszemetelhetném Stephen King-adaptációkkal (tavaly az ő filmográfiája volt a heti szeánszaink fő programja), inkább azokat a filmeket, melyektől minimális mértékben azért reméltem valamit, de csak szart kaptam. Hát íme, gázálarcot fel!

Igen, ezzel még adós voltam, mert ahogy öregszem, úgy megy el a kedvem a rossztól, pontosabban annak méltatásáról: egykoron fikadémon volt a becenevem, ma már inkább szólítanak úgy, hogy... de ez igazából csak Zsére és rám tartozik. A lényeg a lényeg, végül azért összegereblyéztem a fekáliát - mert kell a mementó! Az alábbi rangsor sem az abszolút mértékben szar filmeket tartalmazza, hisz teleszemetelhetném Stephen King-adaptációkkal (tavaly az ő filmográfiája volt a heti szeánszaink fő programja), inkább azokat a filmeket, melyektől minimális mértékben azért reméltem valamit, de csak szart kaptam. Hát íme, gázálarcot fel!

10. HEREAFTER. Eastwood csajfilmet forgatott, amely önmagában még nem lenne ciki, ha a misztikus matiné résztvevői az interkontinetális (és transzcendens!) összeborulások közepette ne butuska megállapításokat puffogtatnának. Matt Damon mentené a menthetőt, de végül eszközzé (médiummá) válik.

9. MELANCHOLIA. Ha egy film nem rendelkezik narratívával, az nem olyan nagy baj, mint az, ha egy film állítólag rendelkezik vele, valójában viszont nem. Kirsten Dunst unott képpel várja a világvégét, ami... eljön. És ez már csak azért sem spoiler, mert már a nyitányban kiderül. És még csak nácik sincsenek a filmben, hogy Jack Bauer jól lepisztolyozza őket. :(

8. TRANSFORMERS: DARK OF THE MOON. A címből adódó popsipoénoktól eltekintve inkább azon morgolódnék, hogy Michael Bay cserkészjelvényeire felesküdve ígérte, hogy ez jobb lesz, mint a második. De sajna csak egy nanoszállal sikerült túltejesíteni magát. Egyébiránt minden maradt a régiben: Oscar-kaliberű színészek mennek le génhibás kutyába, Shia süvölt, a csaj buta, a cselekmény és a logika non-existent, és ezúttal még az arányérzék is cserbenhagyja kedvenc piromániásunkat.

7. THE WARD. Az alapján, hogy nem nagyon talált magának forgalmazót, sejthető volt, hogy nem a sárgaházas horror lesz Carpie nagy visszatérése: de minden ízében kiszámítható, és csúnyán túlhaladott darab sajnos az elmúlt 15 év CRAPenterét idézte, nem a korábbit.

6. THE TOURIST. A három(!) Golden Globe-ra jelölt (köztük a legjobb vígjáték kategóriájában???) paycheck-film a világ két legnagyobb sztárját eresztette össze, hogy csináljanak valamit. Hát sokra nem futotta tőlük: Angelina halálra dermedt botsáskaként töcög egyik jelenetből a másikba, az egyesek szerint szexi Johnny pedig szakállas pocokként ügyetlenkedik addig a végkifejletig, melyet bármely amőbe ki tud választani magából.

5. NO STRINGS ATTACHED. Mikor kitámolyogtam a moziból erről az ízléstelen, nem szexi, nem vicces szexkomédia-szörnyszülöttről, szentül meg voltam győződve arról, hogy Natalie Portman most játszotta el az Oscarját. Pedig a Your Highness-szel még nem is szembesültem.

4. BATTLE: LOS ANGELES. Ez az inváziós mozi lehetett volna az év legkúlabb filmje, melyért mindenki úgy rajong, mint egy pattanásos képű 12 éves, ehelyett az történt, hogy papírkatonák játszottak monoton gerillaháborút a víznyelő mikrobikkal, és közben olyan kliséket daráltak, melyeket hallva legszívesebben felöltöttem volna a láthatatlanná tévő köpenyemet. Mert az nem annyira gyerekes.

3. YOUR HIGHNESS. Péniszpoénok orrba-szájba és egyéb testnyílásba! A Your Highness egyetlen olyan viccre van felfűzve, amely már az első öt percben is maximum megmosolyogtató, aztán semmilyen, aztán fárasztó, aztán kifejezetten dühítő, aztán jöhet a dzsihád. Követelem, hogy Nataie Portman szolgáltassa vissza az Oscar-díját!

2. ABDUCTION. A bugyinedvesítő bordásfal tinédzser-kompatibilis (értsd: totálisan kiherélt) akciófilmben fitogtatja tehetségét, amely kb. abból áll, hogy baromi gyorsan le tudja venni a pólóját. És ehhez nagyformátumú színészek asszisztálnak: miért, MIÉRT?!

1. SUCKER PUNCH. Kár volt ezért a filmért. No nem azért, mert csupán egy röhejesen összetákolt kifogás arra, hogy rendezője hatalmas fegyverekkel felvértezett, kiskorúnak tűnő lányokat mutogasson, és megússza a börtönbüntetést. Sokkal károsabb ez annál: az Inception sikere azt bizonyította, hogy talán érdemes eredeti ötletekbe nagy summát tolni, de a producerek fejében a hasonló körülmények között forgott Sucker Punch, meg az ő szép nagy buktája sokkal inkább megmarad majd, mint intő jel. Szóval jöhetnek a nagy költségvetésű társasjáték-adaptációk!

Nicolas Cage-díj: eme jeles cím birtokosa 2011-ben maga a névadó, akinek sikerült elérnie, hogy két pocsék filmmel, a szánnivaló speciális effektusokat felvonultató, középkori sötétséget árasztó SEASON OF THE WITCH-csel és az elképesztően túljátszott, végigordibált TRESPASS-szal zárjam az évet.

Különdíj az olyan-rossz-hogy-már-végig-se-bírtam-nézni filmeknek:

* Eat Prey Love (Akadjon a torkodon a maszlag, Júlia!)
* Ho Do You Know (Ezt mégis hogy gondolták)
* Antichrist (Tudod, kit küldj át a hídon, te dán!)

kövess minket facebookon és twitteren!