A meglehetősen elhasznált kifejezést ezúttal szó szerint kell érteni: Az ördög benned lakozik elsöprő szereplésén felbuzdulva utánajártunk, mely filmek termelhették a legnagyobb hasznot készítőiknek az amerikai filmtörténet folyamán.

A meglehetősen elhasznált kifejezést ezúttal szó szerint kell érteni: Az ördög benned lakozik elsöprő szereplésén felbuzdulva utánajártunk, mely filmek termelhették a legnagyobb hasznot készítőiknek az amerikai filmtörténet folyamán.

Elöljáróban azonban szükséges némi apró betűs szöveg. Egy teljesen reprezentatív listát lehetetlenség felállítani, hiszen amellett, hogy nem minden film költségéről lelhető fel információ, ténylegesen végig kéne böngészni több mint száz év termését. A dolgok megkönnyítése végett egy szemezgető eljárással készült kronologikus áttekintés következik azon filmekből, amelyek költségvetésük legalább ötszörösét termelték az amerikai pénztáraknál.

• Egy nemzet születése (The Birth of a Nation, 1915). E korai klasszikus évtizedének legnagyobb sikerévé vált 10 millió dolláros világszintű bevételével, ami az elkövetkezendő évtizedek alatt 50 millióra duzzadt. A 112 ezer dolláros költségvetés mellett azonban már a 3 milliós amerikai bevétel sem mutatott rosszul, de ehhez rekordárú, 2 dolláros mozijegyek értékesítésére volt szüksége D.W. Griffith filmjének.
• A nagy parádé (The Big Parade, 1925). King Vidor háborús eposza máig őrzi a legnagyobb bevétellel bíró némafilm címét – de tényleg csak máig, mikor a The Artist - A némafilmes ezen babérokra tör. A 245 ezer dollárból készült produkció 5-6 millió dollárt keresett hazájában, világszinten pedig a 20 milliót is megugrotta.
• Hófehérke és a hét törpe (Snow White and the Seven Dwarfs, 1937). A Disney diadala 1,488 millió dolláros árfolyamon vette kezdetét. A klasszikus mese, mely rendkívül bátor vállalkozás volt háromnegyed évszázaddal ezelőtt, az első film, amely 100 millió feletti összeggel büszkélkedhet, noha 184,9 millió dollárjából "csak" 66,6 millió származik első bemutatójából – vagyis negyvennégyszeres szorzóval büszkélkedhetett már első körben. A stúdió további klasszikusai (Pinokkió, Hamupipőke, Pán Péter, Susi és Tekergő stb.) hasonló mértékben, 20-30-szor annyit termeltek az évtizedek folyamán, mint amennyibe kerültek.
• Elfújta a szél (Gone with the Wind, 1939). A háborús/romantikus eposzok atyja 3,85 millió dolláros (mai árfolyamon cirka 62 millió dollár) költségek mellett süvített 189 millió dollárig, 200 millió amerikai érdeklődésével kísérve. A közel ötvenszeres szorzó az inflációs átszámításokon túl is jól érzékelteti, hogy a radikálisan nagyobb nézői jelenlét és a pénz értékének alapvető eltérése milyen könnyen sikerre vitt egy nagyszabású produkciót is. Ez további Oscar-díjasokkal is megesett, úgymint A muzsika hangja vagy a Doktor Zsivágó.

• Dr. No (Dr. No, 1962). James Bond első feltűnése egymillió dollárt követelt meg, vagyis mai árának kétszázad részét. Csak az Egyesült Királyságban 6 millió dollárra rúgott a bevétel, Észak-Amerikában pedig teljes futása alatt 16 millióig jutott. A folytatások közül még többnek is sikerült ötszörös szorzót produkálnia az egyre növekvő büdzsé ellenére is.
• Diploma előtt (The Graduate, 1967). Mrs. Robinson elcsábított egy nemzetet és egy nemzedéket, hiszen a 3 millió dolláros vígjáték kezdeti futása alkalmával 44 millió dollár fölhoz juttatta a stúdiót, ma pedig 100 millió fölött jegyzik bevételét.
• Love Story (Love Story, 1970). A romantikus filmek ma is az egyik legbiztosabb befektetésnek számítanak, ha kis ráfordítással nagyot akarnak kaszálni a stúdiók – csak épp dráma helyett komédiával. Már csak ezért is kimagasló a 2,2 millió dolláros, Oscar-díjas alkotás 106 millió dolláros bevétele, ami negyvennyolcszoros szorzót takar.
• Airport (Airport, 1970). Az év másik blockbustere egy másik műfaj alapvetése. A katasztrófákra korszaktól függetlenül, mindig éhes közönséggel negyven esztendeje könnyedén meg lehetett tízszerezni egy 10 millió dolláros vállalkozást sztárparádéval és "veled is megtörténhet"-sztorival, ami ráadásul még az öt legjobb film közé is beverekedte magát az Oscaron.
• The Legend of Boggy Creek (1972). A dokumentarista jelleggel elkészített filmek elfeledett előfutára, aminek sikere ugyancsak homályba vész. Az 1950-es évektől kezdődött jeti-látásokról szóló híradások ötletéből született filmhez a rendező Charles B. Pierce fuvarozási cégtől kért kölcsön potom 100 ezer dollárt, hogy megrendezett interjúkkal, lakóknak álcázott amatőr színészekkel és megjátszott eljátszásokkal teli műve megvalósuljon. A kizárólag autósmozikban vetített Boggy Creek váratlan sikert aratott: 20 millió dollárt szült a borzongási vágy. Az ál-dokumentálás helyett azonban a nagylábú árfolyama ugrott az egekbe: hivatalos és nemhivatalos folytatások, s megannyi más film következett az évtizedben, de a kétszázszoros szorzót ugyanúgy hiába üldözte bármelyik, mint a legendás szőrös emberszabásút.
• American graffiti (American Graffiti, 1973). George Lucas első találkozása a rendezői Oscar-jelöléssel az egyik legismertebb "kis pénz+nagy tehetség" történet. A 775 ezer dollárból forgatott vígjáték a bemutatókor 55 millió dollárt jövedelmezett közvetlenül a Universalnak, vagyis ennek bő kétszerese díszeleg jegyzéke "bevétel" címszava alatt. Ez bizony csaknem százötvenszeres hozomány.
• A sárkány közbelép (Enter the Dragon, 1973). Bruce Lee utolsó filmje egyben az első kínai harcművészeti mozi volt, mely mögött egy hollywoodi stúdió (a Warner) állt. A 850 ezer dolláros befektetés busásan megtérült, hiszen a világszerte összegyűlt 90 millió mellett már a 25 milliós amerikai bevét is szépen mutat.
• Az ördögűző (The Exorcist, 1973). "Minden idők legfélelmetesebb filmje" már meglehetősen sokba került a maga 12 milliójával, ám népszerűsége nem ismert határokat: a stúdióhoz 66 millió dollár folyt vissza a bemutató évében, amúgy pedig világszerte 440 millió dollárra rúg az eladott jegyekből származó bevétel manapság. És a 3D-s premier még a lehetőségek között szerepel.

• A texasi láncfűrészes mészárlás (The Texas Chain Saw Massacre, 1974). Tobe Hooper ikonikus filmje a filléres horrorfilmek elindítójának tekinthető, hiszen az évtized végén már kopogtak a ma még szintén aktív sorozatgyilkosok. A számos helyen betiltott vérengzés 300 ezer dollárra termelt 30 milliót, százszorosítva a befektetéseket. És még a 2003-as remake is szépen gazdagította készítőit.
• Fényes nyergek (Blazing Saddles, 1974). Ma a gyors és könnyű pénzszerzés szinonimájaként tekintenek a paródiára, pár évtizede azonban még folyamatosan kígyózó sorokat generált a pénztáraknál: Mel Brooks western-kifigurázása 2,6 millió dollárra húzott 119,5 milliós lapot. Brooks további rendezései az évtizedben (Ifjú Frankenstein, Bombasiker, Magasfrász) ugyancsak kedvező arányt értek el.
• Rocky Horror Picture Show (The Rocky Horror Picture Show, 1975). A hivatalosan a műsorról még ma sem levett musical, amely az első stúdiófilm volt a "midnight movie" szekcióban, 1,2 millió dolláros költségvetéssel bírt, s ma már 140 millióra tehető amerikai bevétele. Az ellenségek között is 115-szörös megtérülés. Hol marad az a remake?!
• Cápa (Jaws, 1975). Steven Spielberg folytatta Az ördögűző frászkeltését a mozikban, ám ezúttal jóval valóságközelibb fenyegetést ültetett el a fogékony nézőkben, így csoda, hogy a cápák nem pereltek hírnevük besározásáért. A 7-9 millió dolláros, 700 ezres marketinggel megsegített thriller az akkori legszélesebb körben (675 mozi) bemutatott filmmé, egyúttal a legnagyobb kasszasikerré lett 260 millió dollár fölé nyúló amerikai, s 470 milliós világszintű bevételével. A rendező néhány éven belül Az elveszett frigyláda fosztogatóival és az E.T., a földönkívülivel is ráérez, mi kell a közönségnek.
• Rocky (Rocky, 1976). Az underdog történet nem csak a vásznon ment végbe: egymillió dollárral a zsebében Sylvester Stallone és John G. Avildsen 117 milliós jobbhorgot vittek be a box office-nak. You do the math.
• Radírfej (Eraserhead, 1977). David Lynch négy és fél éven át készült filmjéről nem gondolnánk elsőre, hogy minden idők egyik legsikeresebbje, pedig a rongyos, mégis nehezen összegereblyézett 20 ezer dolláros költségek mellett az a 7 millió dolláros bevétel is kozmikus: 350-szeres szorzót takar.
• Csillagok háborúja (Star Wars, 1977). Nem sokan hittek benne, hogy Lucas űroperája sikeres vállalkozás lehet. A bolondok! A 11 millió dollárból ugyan nem lehetett mindent kihozni, amit a direktor úr megkívánt akkor (legalábbis erre engednek következtetni az évtizedek múlva újonnan behelyezett elemek), ám a 300 millió dollár, ami a Cápának nem sok időt engedett az öröklista élén, arról árulkodik, a nézőknek végül is mindegy volt, hogy ki lőtt előbb.

• A rémület éjszakája (Halloween, 1978). Bőrpofa után Michael Myers is színre lépett, hogy felborzolja egy nemzedék idegeit. John Carpenter szüleménye sem igényelt sokkal többet Hooperénél, a bevétel azonban még impozánsabbra sikerült: a 47 millió dollár ma is javára válik egy slashernek, míg a 145-szörös profit meglehetősen nyomós érv volt a még az ezredforduló után is érkező folytatásokhoz.
• Partizóna (Animal House, 1978). A korhatáros vígjátékok ősatyja a National Lampoon első filmje volt, s máig a legsikeresebb. A 2,7 milliót kóstáló komédia többszöri mozikba küldései alkalmával 141,6 millió dollárt jövedelmezett; utóbbi összeg az előbbi ötvenszerese.
• Mad Max (Mad Max, 1979). A 400 ezer dollárra szóló, szűk keretékből kifolyólag a nagy hatású filmben (e nélkül a Fűrész-sorozat se létezne!) csak Mel Gibson viselt ténylegesen bőrből készült jelmezt, míg a vágás egy házilag fabrikált géppel folyt. A Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült disztópikus akciófilmre a globális közönség 100 millió dollárral reagált, amiből az ausztrálok 5,4 millióval, az amerikaiak 8,75 millióval vették ki részüket.
• Péntek 13. (Friday the 13th, 1980). A nyolcvanas években Jason Vorhees is színre lépett, hogy alig több mint félmilliós büdzsével felszerelkezve mély benyomást tegyen a hókuszpókuszos dátumok babonásaira. A 40 milliót megközelítő bevétel és hetvenszeres profit után nem volt megállás: a Halloweenhez hasonlóan, még 2002-ben is bonyolódott a gyilkos sztorija.
• Gonosz halott (Evil Dead, 1981). Sam Raimi és baráti társasága is megteremtette a maga kultikus (sufni)horrorját, s ha a 350 ezres befektetésekre nem is jelentkezett oly nagy nyereség, mint a társakéira, azért érdemes volt még ezt folytatni 2,4 milliós bevétel után is.
• Porky's (Porky's, 1982). Négy évvel a Partizóna után újabb, kedvelt amerikai kifejezéssel élve "raunchy comedy" hódította meg a 100 milliót. A hazai tévés sugárzások alkalmával "Malackodók"-ra keresztelt film 4 millióba került, így természetesnek hat, hogy trilógiává duzzadt.
• A kukorica gyermekei (Children of the Corn, 1984). Legendássá ugyan nem vált, mégis Jasonékéhez hasonló futószalag-sors várt a Stephen King története alapján készült horrorra, amely 800 ezer dolláros kiadásait tizenhétszeresen látta viszont.
• Rémálom az Elm utcában (A Nightmare on Elm Street, 1984). Freddy Krueger annál inkább maradandó nyomot hagyott a popkultúrában, miután 1,8 millió dolláros költségének tizennégyszeresét hozta vissza a moziforgalmazásból, ráadásul még a folytatások java is szép arányt produkált.
• Rendőrakadémia (Police Academy, 1984). A habkönnyű vígjáték is meglehetősen hosszú életet élt: tíz esztendő alatt hét rész készült el, miután az első 4,5 millió dollárból csinált több mint 80 milliót. A további következmények között televíziós sorozat és más egyéb filmes akadémiák megszületése találhatók.
• Beverly Hills-i zsaru (Beverly Hills Cop, 1984). A yard már jön, szólt a film betétdala szabados fordításban, s Eddie Murphy bizony két évvel sikeres filmes bemutatkozása (48 óra) után jött, látott és mindent vitt az akciókomédiával, aminek elképesztő sikerére még az Akadémiának is lépnie kellett egy legjobb eredeti forgatókönyv-jelöléssel (képzeljük el, hogy a Mission: Impossible 4. kap most egy ilyet!) A 15 millióból összedobott produkció 235 milliót kaszált hazájában, s ezzel Jerry Bruckheimer producer megtalálta helyét, mint az akciómozik pártfogója. A tizenötszörös szorzó természetesen folytatásért kiáltott, ami először még működött, másodjára már nem annyira.
• Szellemirtók (Ghostbusters, 1984). Még mindig e rendkívül jövedelmező évben járunk, hiszen Ivan Reitman a Meatballs és a Bombázók a seregnek sikere után szintet lépett a blockbusterek mezejére ezzel a sci-fi komédiával, ami a viszonylag magas (30 millió) költségvetésének hétszeresét is kitermelte az amerikai mozikban. A folytatás már nem volt ennyire szerencsés, a harmadik epizód pedig még kevésbé lesz az, ha végre elkészül.
• Vissza a jövőbe (Back to the Future, 1985). Robert Zemeckis A smaragd románca sikerét követően nagy lehetőséget kapott a mindenható Mr. Spielberg kezei alatt, s a Vissza a jövőbe nem is maradt el az évtized első felének nagy durranásaitól: 210 millió dollárt gyűjtött hazájában, ami több mint tízszerese a ráfordításoknak.

• Krokodil Dundee (Crocodile Dundee, 1986). Mad Max mellett még egy ausztrál, aki viszont az outback helyett a mocsárvidékről vándorolt az amerikai nézők szívébe, és a húszszoros szorzóval járó, robosztus, 175 millió dolláros bevétel mellé még egy Oscar-jelölést is megcsípett – ugyancsak az eredeti forgatókönyv kategóriában. A folytatás szintén nagy siker volt, a 2001-es harmadik részért azonban már lehetett hullajtani a krokodilkönnyeket.
• Három férfi és egy bébi (Three Men and a Baby, 1987). A francia gyökerekkel bíró remake a Magnum, a Cheers és a Rendőrakadémia aktuálisan népszerű sztárjait házasította össze és osztott rájuk szokatlan szerepet, amire a közönség rögtön ráharapott: 11 millió dolláros mínuszból lett csakhamar 150 millió fölé nyúló plusz. És persze jött a folytatás is.
• Nicsak, ki beszél! (Look Who's Talking, 1989). Ugyancsak a mára kihalt, felnőtteknek szóló családi vígjátékok sarokpontja volt a később trilógiává bővült "beszélő babás" komédia. A 7,5 milliós költségvetés legyűrése babapiskótának bizonyult, hiszen már az első hétvége után 12 millió fölött járt a film, s meg sem állt 140 millióig – nem mellesleg Magyarországon is elképesztően szerették, hiszen több mint egymillióan ültek be rá.
• Batman - A denevérember (Batman, 1989). A képregény-adaptációk első hullámának elindítója, számos box office-rekord megdöntője vált a sötét lovag sötét, mégis meseszerű kalandjából, aminek költségvetése ugyanúgy elszabadult (egyes források 35, mások 48 millióról szólnak), mint a negyedmilliárdot is meghódító bevétele. És a bőregér több mint húsz esztendővel később is a legnagyobbak között verseng a bevételi listákon, persze ezen számvetésbe 200 milliós költségeinél fogva nincs esélye bekerülni.
  
  folyt. köv.

Sikerfilmek a kezdetektől 1989-ig (válogatás a filmekből, amelyeknél a bevétel legalább a költségvetés ötszöröse, azaz 500%; cím – év – költségvetés – amerikai bevétel – megtérülési arány) Klikkelj rá, hogy jobban lásd!