Argento-nál tisztára ugyanaz megy mint Carpenter-nél. Kiváló rendező, csak jó filmet nem csinált vagy már 15-20 éve.

Újra és újra és újra megnézve a Suspiriát én is kénytelen vagyok erősíteni az anomáliát:)

Láttam a legtöbb "klasszikusát", a Suspiriát, az Operát, az Infernót, és egyszerűen nem értem, hogy ő most miért is nagy szám. Mert mindenki úgy döglik meg a filmjeiben, hogy közben elélvez és kék meg piros fények villódzanak az arcán?

Egyedül a Suspiriára tudom azt mondani, hogy jó film. Sőt, remek - sikerült megborzolnia kicsit hátam szúrét. A többi Argentó filmben mindig volt egy-két olyan jelenet, ahol egyszerűen bevertem volna valakinek, hogy miért kell ilyen balfasságot csinálni. Argento már régen is csak B volt szerintem.

Nem jobban "B" ő, mint mondjuk a korai Carpenter vagy Craven. Inkább más, nem amerikai típusú - és mivel abból láttunk többet, így ez fura. Sokat kell nézni, és hozzá lehet szokni.

szíved joga utálni, argento olyan rendező, akit az ember vagy szeret, vagy utál. azt azonban neked is be kell látnod, hogy egyedi, különleges stílusa van. szerintem argento igazi szerző, akinek filmjeibe egyszer mindenképp érdemes beleásnia magát az embernek! bird with the crystal plumage, profondo rosso, suspiria, phenomena, opera -> mind nagyon jó film. az újabbakról inkább tényleg hallgassunk! :)

Ahogy észrevettem, Argento munkájának elismerése az olasz filmgyártás keretein belül történik, így érdemes figyelembe venni, hogy elsősorban saját területén nyújt kiemelkedőt. Talán a másik legnépszerűbb kollégája, Lucio Fulci is hasonló minőséget nyújtott ebben a műfajban, ami azt jelenti, hogy fénykorukban mindkettejük orbitálisan brutális halálnemeket ábrázolt a vásznon (de a művér higított málnaszörp színű), a kamerakezelés ötletes és hatásos volt (csak épp nem profi), a jelenetek megvilágítása emlékezetes (bár az egész játékidő alatt túl giccsesnek tűnhet). És ha a kamera túlsó oldalát böngésszük, az olasz giallok, horrorok világában sokáig kell bolyongani, mire az ember felfedez egy-egy említésre méltó alakítást, mindezzel pedig Argento már csak azért is nehezen büszkélkedhet, mert saját bevallása szerint a filmalkotói tevékenységből pont a forgatást utálja a legjobban, hisz az előkészületi munkálatok első percében ott forog a teljes film az agyában, mindennek a megvalósítását rettentően fárasztó folyamatnak tartja, ahol a színészeket csupán bábnak használja, akikkel csak a gond van, mert állandóan kérdezősködnek és értetlenkednek, holott "mindössze" annyi lenne a dolguk, hogy asszisztálnak a jelenetben. Argento a gyilkosságok ábrázolása témájában viszont különösen kreatívnak bizonyult - földöntúli rémei, különösen kegyetlen, olykor gonosz és aljas gyilkos(ság)ai kivitelezéstől függetlenül célba találtak, ahogy a hátborzongató filmzenék is olyan ikonikusak lettek, hogy már az első taktusok alatt egyértelműen azonosítható, melyik film pörög épp. Szóval, szerintem elengedhetetlen az elfogultság, rajongás a műfaj rétegelemei felé ahhoz, hogy ezeket a műveket kritika nélkül élvezni lehessen, ahogy azt is érdemes megbocsátani, hogy a kiváló ötletek a hebrencs alkotói tevékenység és az érdeklődést önmagában is fenntartani képes, logikus, életszerű forgatókönyv hiánya miatt fulladnak a profin kivitelezett minőséget váró és elváró nézők számára kudarcba. Hogy beszéljek egy kicsit "az utóbbi időről" is, a kilencvenes évek végétől szinte teljesen érdektelen dolgokat sikerült produkálnia - a fénykort idéző ötlet már aligha, csak sekélyes és izzadságszagú megmozdulás, ráadásul a kegyetlenség is alábbhagyott. Nem is kell mondanom, nagyon-nagyon kevés rajongót ismerek, akik a filmográfia második felében szereplő címekkel elégedettek volnának. Ez a Drakula 3D pedig minden bizonnyal egy nagy rakás szar lesz.

olyan mintha valami paródia lenne... vagy az?

Van egy typo a címben

Szubjektív hozzászólás következik :) Argento fénykorában jobb volt bárkinél. A Suspiria, Deep Red, Inferno, Phenomena, Tenebre, Opera, The Bird With Chrystal Plummage és a Sleepless, olyan hogy kb. kenterbe ver velük bárkit. A Suspiriánál nincs jobb supernatural horror, a Deep Rednél, Tenebrénél, The Bird with chrystal plummagénál meg nincs jobb giallo. Szerintem mondjuk Argentonak van mondjuk pályafutása alatt 7 remekműve (ha szigorúan nézem akkor is van, minimum 5), 4-5 szórakoztató és nem rossz filmje és a mai rosszabbak. Ezzel a mennyiséggel még mindig első lehet az elsők között. Mondjuk lehet szeretni, nem szeretni, de az első nagy dobású gialloja a The Bird with chrystal plummage rekemű. Az egész műfaj egyik legmeghatározóbb filmje. A Deep red aztán a csúcsra érik és már át is nyúlik a horrorba. Abszolút mestermű. A Suspiria meg simán szvsz a világ egyik legjobb horrorfilmje. Az Inferno is egy baromi kellemes darab még ha sokan nem is tartják a legjobbak között a hiányosságai miatt. A Phenomena szintén a supernatural horrorfilmek egyik csúcsmozija. A Tenebre és az Opera szintén remek darabok. Aztán a Sleepless egy kései mozija, de azért megtudta mutatni, hogy tud még nagyon jó mozit csinálni. Ezek mind magasan kiemelkedő horrorfilmek szerintem. És akkor a Cat o'nine tails, a Four flies on grey velvet és még a Trauma meg a Könnyek anyja is olyan, hogy azért eltudják szórakoztatni az embert. Meg ott van a Jennifer, ami szerintem a Masters of horror egyik legjobb része. A többiről talán ne beszéljünk. Csak például: Carpenternek a horror műfajon belül (vannak neki nem horror remekművei de azok itt nem számítanak) van 3 olyan horrorja, amire azt mondom remekmű (úgy hogy a Halloween és a Köd mellé hozzátettem a Dolgot, ami már inkább sci-fi de legyen itt), van még 2 erősen jó horrorfilmje (Az őrület torkában, A sötétség fejedelme) és kész. Nem csinált értékelhetőt már vagy 15 éve. Craven megcsinált egy Last House on the Leftet, egy Rémálom az Elm utcábant és egy Sikolyt. Ez utóbbit én nem tartom remekműnek, de műfajon belül nagyon fontos és meghatározó, ezért legyen itt. Ezekre azt mondom remekművek. A The Hills have eyes nem rossz, de nem is nagy szám szerintem, mint ahogy a Sikoly 4 is szórakoztató, de nem csúcsfilm azért. A többi horrorja hát... Deadly Friend kb nem is horror, gagyi; a Swamp Thing röhej, Vedd el a lelked majdnem egy nulla, Sikoly 2-3 bár el ne készült volna,a Kígyó és szivárvány kb. olyan mintha nem is lenne, az Új rémálom is elég felesleges film stb. Persze a vélemények eltérhetnek ezekről, de senki se mondaná egyiket se remekműnek vagy remekmű közeli filmnek. Ki van még, akinek az egész munkásságát a horror határozza meg és szóba jöhet? Romero: Hát neki van 3 remekműve (szigorúan nézve 2), az első 3 Living dead filmje (bár a harmadikat már sokan gyengébbnek értékelik, de én iderakom). A The Crazies, Holtak földje, Halálos árnyék, Martin olyanok amikről megoszlanak a vélemények, de szórakoztatóak, nem rosszak (de semmiképp se számítanak remekműveknek). Holtak naplója hááát elég gyenge... De az utána jövő hatodik rész az borzasztó. Nem veszem elő a többi filmjét, de mondjuk van 3 zombifilmje, amik kiemelkedőek és az első kettővel horror történelmet ... Fulci: neki, ami remekműszámba is mehet, az a Don't torure duckling, a The Beyond és a Zombi 2. De ezek is úgy, hogy szerintem 10 horror rajongóból 7 nem mondaná annak ezeket. Zombi 2-t igazából a szórakoztató faktor miatt tartom remekmű közeli alkotásnak, mert ahogy a kalandot keveri a horrorral az frenetikus. Kiemelkedő még a The New York Ripper, House by the cemetery, Lizard in a woman's skin, The psychic, The gates of hell és ennyi. Szerintem a többi nagy mennyiségű horrormozija a közepes és a szar között mozog, mikor hogy. Arányait tekintve Michele Soavi talán a csúcs horror rendező, mivel van 4 horrorja, de azok mind toplistásak. főleg a Dellamorte Dellamore, ami egy mestermű. Vagy ott van Pupi Avati, akinek minden horrorja remekmű, csak ő éppen nem horrorrendező. Munkásságának alig töredékeit teszik ki ezek a mozik. Mario Bava talán lehetne minden idők legfontosabb horrorrendezője hatását tekintve, de azért az ő horrorjainál is készültek jobbak. Esetleg Cronenberg, aki egy remekműgyáros, de az ő filmjei szépen lassan kiléptek a horrorműfaj keretei közül. Aztán vannak azok a rendezők, akik egyszer vagy kétszer megváltották a műfajt (Ruggero Deodato, Bob Clarke, Sam Raimi, Stuart Gordon, Peter Jackson, Tobee Hooper, Clive Barker, Neil Marshall, Miike stb.), de aztán nem sikerült megismételni azt az 1-2 nagy filmet. Meg van pár olyan rendező, aki nagyot, zseniálisat alkotott a műfajban (Kubrick, Friedkin, Donner, Herzog, Polanski stb.), de ők meg csak kirándultak a műfajba, egyáltalán nem tekinthetők horror rendezőnek. Ezt a kis áttekintést vegyétek egyfajta írásbeli brain-stormingnak, ami kijött belőlem, amíg próbáltam átgondolni a horror rendezők elmúlt 30-40 évét. Persze ez csak szubjektív vélemény, nem lehet és nem is akarnám senkire se rátukmálni a véleményem, de ha a pályafutás alatt elkövetett kiváló horror vagy horror közeli filmeket nézem Argentonak azért van mire büszkének lennie és simán toplistás lenne.

10: Oké, most kijelentetted, hogy ez és ez a filmje remekmű, ezért ő a király. De miért remekművek? Creeper legalább mondott pár dolgot, habár néhány kegyetlen és kreatív gyilkosság szerintem még nem csinál klasszikust, még műfajon belül sem.

Azért írtam, hogy abszolút szubjektív írás lesz, mert kinek mi remekmű az ízlés dolga. Szerintem Carpenter Halloweenje tökéletes horrorfilm, mások meg unják. Nekem remekmű, nekik nem. Innentől már a vitathatatlan hatása a műfajra sem érdekli már őket. De én nem a kreatív gyilkosságai miatt tartom remekműveknek ezeket a filmeket. A rendezés szerintem rendkívül kiemelkedő. Ahogy bánik a színekkel, a kamerával, a zenével, a fény árnyék viszonyokkal az messze kiemeli az átlag horror rendezők sorából. A Suspiria például olyan, hogy minden beállítása festményszerű szépséggel bír. De leírtam azt is, hogy a Deep Red azért remekmű, mert egy bizonyos alműfaj legjobb alkotása (giallo) és szerintem egy olyan film, ami műfajának legjobbja, attól nehéz lenne megvonni a remekmű jelzőt. Olyan húzásokat csinál, amik messze felülemelik a hasonlókon. pl.: megmutatja a gyilkost, olyan precizitással kivitelezett optikai húzással, hogy észre se veszed. Apróság de zseniálisan eredeti húzás. És a korai Argento tele van ilyen apró és eredeti húzásokkal. Nézd meg a kameramunkát. A vak férfi halála a főtéren a Suspiriában vagy az Opera híres varjús szemszögből felvett jelenete szerintem egészen egyedülálló megoldások szintén. A The bird with chrystal plummage "üvegkalitkába" zárt főhősével olyan hatásos jelenet, ami túltesz szerintem Hitchcockon is intenzitásában és azzal, ahogy megteremti a néző azonosulását a szemtanúval. De pl.: a Four flies on grey velvet egyik jelenetét egy az egyben átemelte az Ómen, ami ott a legkreatívabb és leglátványosabb halálnem lett, de a film végi autós halálnem akár a Halálbiztos karambol jelenetére is hatással lehetett. Szal mások is előszeretettel alkalmaztak/alkalmaznak argentós megoldásokat. Az hogy a Suspiria vagy az Inferno látványvilága mennyire precíz, kidolgozott és fantasztikus azt hogy fejtsem ki jobban? Tenebre pl.: egy olyan film, ami olyan magas szinten boncolgatja a nemiség, a nemi identitás kérdését, hogy az bámulatos. Lényegében két film megy párhuzamosan és az egyiknek mögé kell látni, hogy a másikat felfedezzük. Brutálisan intelligens film. De ott az Opera befejezése, az akkor még újszerű és sokkoló dupla befejezéssel. ezenkívűl Argento volt az, aki lényegében a Mario Bava által teremtett filmes giallo műfajt és olasz eurohorrort, beemelte a szélesebb horrorfilmes áramlatba. Nélküli a slasher se így nézne ki, mint ma.

11: minden korai filmje komolyan foglalkozik a nemi szerepalakítások kérdésével, és ez nemcsak a kegyetlen gyilkosságoknak nyújt apropót, hanem komoly tanulmányokat lehetne ennek kapcsán írni. persze ettől még lehet utálni, de máris több annál, hogy "mindenki úgy döglik meg a filmjeiben, hogy közben elélvez és kék meg piros fények villódzanak az arcán", bármennyire szellemes is ez az összefoglalás! :) szerintem ez már alapból szokatlan egy zsánerfilmes rendezőtől, és ez még csak egy (bár talán a leggazdagabb) aspektusa az életműnek!

13: Nagyon jól megfogalmaztad, amire én is gondoltam. :) Erre is csak a Tenebrét hoznám fel, ahol egy olyan világot ábrázol, ahol minden fehér, tiszta, ahol a férfiak, ha elromlik a csap egy fiatal nőt hívnak segítségül, ahol a nők a dominánsak, a férfiak lényegében teljesen elférfiatlanodtak. Egy ilyen világban, ami komplexusokkal és elfojtott megalázásokkal terheli az embereket nem csoda, ha ez előbb utóbb erőszak formájában tör a felszínre. Ezért is hat abban a világban az erőszak bénítóan sokkolva az egyénekre mint korábban. Ahogy a fehér falat a kiömlő vér végigfesti, mint valami modern absztrakt festő a vásznát abban minden benne van. Szóval egy kimondatlan közeli utópia képe dereng át a filmből, ami első vagy második megnézésre egyáltalán nem tűnik fel, mert mindenki a csavaros és izgalmas thrillert nézi és próbálja kitalálni ki is a gyilkos. Meg aztán az életműben a nemiség ott is felbukkan, hogy Argentonál sok esetben nő a gyilkos, ez se volt előtte igazán tipikus húzás pláne ilyen formában. Szóval tényleg hosszan lehetne boncolgatni ezt a vonulatot. De lehetne azt is, ahogyan a művész és a művészet megjelenik a filmjeiben. A színházi rendező, az író, a festő, a zenész mind mind elmondanak valami, arról, hogy mi neki a művészet. Aztán ott a másik aspektus, ahogy olyan európai kulturális örökségeket idéz meg nagyon finoman, mint a Grimm mesék, az európai legendák és horror világa, az olasz giallo irodalom vagy éppen Thomas De Quincey műve. Szívesen reflektál vagy emel be művészetébe más művészeket (mint Mario Bavát az Infernoban társrendezőnek, vagy tiszteleg olyan mesterek előtt mint Alfred Hitchcock a Ti piace Hitchockban. És ezek mellett az egyik legjobb Poe adaptációt is ő készítette a Two evil eyes részeként. Szóval a munkássága messze több, mint puszta horror és nem véletlen jegyzik őt sokan nagyon magas szinten. És ha ehhez még hozzáadjuk, hogy ez a csúcsidőszaka kb. 20 évig tartott rendezőként, ami alatt egyszer se hibázott igazán, az több, mint amit az elmúlt 40 évben bárki elmondhat magáról ebben a filmes műfajban. Talán csak Mario Bava büszkélkedhet még ilyen meghatározó sorozattal. És ez még csak a rendezői munkássága. PusztánfForgatókönyvíróként, producerként olyan filmek létrejötte felett is bábáskodott, mint a Démonok 1-2, La Setta, La Chieasa, La porta sul buio,(és a Volt egyszer egy vadnyugat, de az most itt nem jön szóba, hisz nem horror) amik azért szintén fontos művei az európai zsánernek. Elég csak megnézni, hányan próbálták utána lekoppintani vagy kvázi folytatást gyártani a Démonokhoz.