Emlékszem, amikor elkezdtem oszkárosdit játszani, még floppy-lemezekkel felpakolva jártam az Internet-kávézókba információt gyűjteni. Aztán eltelt több mint egy évtized és közben rájöttem, ebben sokkal több van mint a meztelen aranylovag sorsa felett izgalom – így vált belőle a legjobb reality, amit egy filmrajongó kívánhat magának. Az egy hónapos találgatásból egész éven át tartó hobbi lett, aminek Oscar az egyik címlapra is passzítható állomása.

Oscar. Mindenki hangoztatja a róla kialakított sztereotípiákat és mindenkinek megvannak a vele kapcsolatos előítéletei – pedig ez sem egy statikus dolog. Mint minden a filmvilágban, Oscar is folyamatosan változik: néha követi a kordivatot, néha szembeszáll vele; néha a kritikusok felé hajlik a keze, néha a közönség szájíze szerint választ nyertest. Mert bizony itt emberekről van szó, akik folyton cserélődnek ebben a közel 6000 főt számláló nemzetközi testületben, ami eleve kizárja, hogy általános igazságokat állítsunk fel vele kapcsolatban. Persze tendenciákról és a háttérhatásokról lehet beszélni, és én most pontosan ezt fogom tenni. Fullba a tovább mögött nyomom...

Emlékszem, amikor elkezdtem oszkárosdit játszani, még floppy-lemezekkel felpakolva jártam az Internet-kávézókba információt gyűjteni. Aztán eltelt több mint egy évtized és közben rájöttem, ebben sokkal több van mint a meztelen aranylovag sorsa felett izgalom – így vált belőle a legjobb reality, amit egy filmrajongó kívánhat magának. Az egy hónapos találgatásból egész éven át tartó hobbi lett, aminek Oscar az egyik címlapra is passzítható állomása.

Oscar. Mindenki hangoztatja a róla kialakított sztereotípiákat és mindenkinek megvannak a vele kapcsolatos előítéletei – pedig ez sem egy statikus dolog. Mint minden a filmvilágban, Oscar is folyamatosan változik: néha követi a kordivatot, néha szembeszáll vele; néha a kritikusok felé hajlik a keze, néha a közönség szájíze szerint választ nyertest. Mert bizony itt emberekről van szó, akik folyton cserélődnek ebben a közel 6000 főt számláló nemzetközi testületben, ami eleve kizárja, hogy általános igazságokat állítsunk fel vele kapcsolatban. Persze tendenciákról és a háttérhatásokról lehet beszélni, és én most pontosan ezt fogom tenni. Fullba a tovább mögött nyomom...

Internet, érték és a show must go on

Manapság a legnagyobb problémát az Oscar-közvetítésék alacsony nézettsége okozza, ami egyenes arányban áll az egyre több zúgolódással. Mert mihez is szoktak hozzá az emberek? Nem olyan régen a fődíjjal jutalmazott film szinte mindig egy közönségkedvenc alkotás volt, a nézők pedig szerették, ha a számukra legkedvesebb filmet tüntetik ki aranyszobrokkal. Mostanában viszont egyre nagyobb számban képviseltetik magukat kis független alkotások, amiket tizedannyi ember sem látott, mint mondjuk egy Titanicot vagy egy Gladiátort. Ennek miértjét több összetevő adja, de ezek közül is legfontosabb az Internet fejlődése és térhódítása, amit megfejel a tévécsatornák, a mozinál naprakészebb műsorstratégiája.

Kezdjük az utóbbival, mert egyszerűbb és világosabb folyamat eredménye: régen volt Oscar és volt Golden Globe. A mozisztárok nem nagyon tették tiszteletüket a tévében, így a hétköznapi ember csak ezen események alkalmával bámulhatta őket kvázi civilben. De manapság más helyzet, hiszen a vérszemet kapott adók minden díjátadóra lecsaptak, nem is beszélve a hollywoodi csillagokkal alaposan megtömött talk show-ról, melyek száma szintén megemelkedett (és akkor a pletykalapokat még nem is említettem!). Így viszont mire Oscart ütne az óra, a jó nép már huszonnyolcszor láthatta kedvencét, amint az a vörös szőnyegen integet vagy egy színpadon rebeg hálát az ügynökének. Éppen ezért megy évek óta a kavarás, hogy megbontsák a hagyományos rendet és a díjátadót feszesebbé és eladhatóvá tegyék, azaz tényleg show-t varázsoljanak a show-ból.

De ennyit a tévéről, mert míg az elsősorban a közvetítésre, addig az Internet az egész díj struktúrájára hatott. Az igazi internetforradalom előtt a hatalom egy az egyben Hollywood kezében összpontosult. Nekik volt pénzük tévés, mozis vagy nyomtatott reklámokra, a trendet néhány főszerkesztő diktálta. Aztán megjelent ez az ingyenes reklámfelület és a kicsik is közelebb tudtak kerülni a közönségükhöz, sőt mi több, be tudtak kerülni a köztudatba.

Show-t varázsolnak a show-ból

Fesztiválok és a kitágult világ

Természetesen nem az elmúlt tíz évben találták fel a filmfesztivál fogalmát, de az „internet bumm” alaposan felforgatta ezt a világot is. Míg másfél évtizeddel ezelőtt a tévé és a magazinok arról számoltak be velük kapcsolatban amiről akartak és akkor is csak a legnagyobbakkal foglalkoztak pár szó vagy kép erejéig (mondjuk, hogy Tom Cruise milyen jól nézett ki a szőnyegen). Ma viszont már pillanatok alatt azzal lesz tele minden, hogy kit fütyültek ki és ki kapott álló tapsot - hála a Twitternek, a Facebooknak és a blogoknak. Így kerülnek kicsinyke filmek a díjszezon vérkeringésébe, és maradnak életben egyik mustrától a másikig járva. Persze régen is voltak alkotások, amik a fesztiválközegből jutottak Oscar-jelöléshez, de mostanában van csak igazán esély, hogy a lúd Ponyvaregény Forrest Gumpot győzzön. Ezt a nagyok is tudják, így igyekeznek megkaparintani minél több ilyen független gyöngyszemet, hogy ha már nem ők termelik a minőséget, legalább ők forgalmazzák. És ez az a pont, ahol eljutottunk oda, hogy a Universal, a Warner és a többi hatalmasság már nem a saját portékáját, hanem valamelyik fesztiválon szerzett csecsebecsét küldi Oscarozni.

Kritikusok mindenütt

Ebben azért nagy szerepe van a gomba módra elszaporodott, kritikusokból verbuválódott szervezeteknek, akiknek sikerült elérni, hogy az amerikai díjszezon két hónappal tovább tartson és hogy a Golden Globe ne legyen többé az „Oscar előszobája”. Az utóbbi tíz évben minimum megkétszereződött a különböző kritikusi díjak száma, ami egy kis médiahátszéllel megtámogatva tovább erősíti az ő szemükben mindig is nagyobb becsben tartott szerzői(bb) filmek állóképességét. Elég erős pszichológiai hatása tud lenni, amikor hónapokon keresztül ugyanaz a két-három cím nyer mindent – ezek után az ember nehezen tud másra szavazni, és valószínűleg az akadémiai tagok is így vannak vele. Azt persze botorság lenne állítani, hogy ők lennének a legnagyobb befolyással Oscarra, de azért az Amerikai Filmakadémia részéről érkező visszajelzések már nem tudhatók be puszta gesztusnak.

Money, money, szakszervezetek

Kihúzván kezünket a biliből lássuk be, hogy a fentebb felsoroltak mind sokat nyomtak a latba, de semmit nem értek volna a(z amerikai) szakma támogatása nélkül. Gondolom nem kell sokat magyaráznom, hogy itt emberek százezreiről van szó, akik a filmezésből próbálnak megélni. Ahhoz sem kell nagy fejszámolás, hogy ebből körülbelül ezren ülhetnek a zsírosbödönnél, viszont a jól felépített szakszervezeti rendszerben mindenkinek van szavazati joga (még ha a vaskalapos konzervatívok agybajt is kapnak tőle), amivel hangot adhatnak elégedetlenségüknek. A számunkra fontos elégedetlen hangok nagyjából másfél évtizede erősödtek fel igazán; nagyjából azzal egy időben, amikor Hollywooddal elkezdett elszaladni a ló és a költségek szép lassan az egekbe szöktek. Ebbe számoljuk bele mind az előállítási költségeket, mind a marketingköltségeket és ne feledkezzünk meg a horribilis összegű gázsikról sem, amik tovább növelték a szakadékot mondjuk az írók és a sztárok között.

Szemet hunyva a sztrájkok, hosszúra nyúlt tárgyalások és a többi látványosan prezentált nézeteltérés fölött, pillantsunk egy kicsit ezeknek a szakszervezeteknek a díjaira. A producerek éves vállveregetése (PGA) a kilencvenes években a nagy hollywoodi filmek ünnepe volt, míg az új évezredben ezek már alig rúgtak labdába a függetlenek mellett. A rendezők díjánál (DGA) nagyjából ugyanez a helyzet, náluk egyedül Ron Howard diadalmaskodott az XXI. században egy teljes egészében hollywoodi filmért, de az íróknál (WGA) és a színészeknél (SAG) is túlsúlyba kerültek ezen alkotások. Egyesek ezt szimpla féltékenységnek tudják be, de emögött a tendencia mögött sokkal inkább üzenet van: szálljatok le a magas lóról, csináljátok olcsóbban és ne fojtsátok meg a kicsiket.

Harvey Weinstein. Igen, ő találta fel a független Oscar-mozit.

Szeret, nem szeret

Mint említettem, ehhez a rengeteg változáshoz kellett másfél évtized, amire az Oscart osztogató Akadémia a szokás szerint megkésve reagált. Bár Harvey Weinstein már időben felismerte az új idők eljövetelét, az igazi áttörés csak az utóbbi néhány évben figyelhető meg. Ezen évek alatt megdőltek az általános igazságnak vélt „Csak sikeres film nyerhet Oscart” (lásd A bombák földjén) és az „Ismeretlen nevekkel sosem nyerhetsz” (lásd Gettó milliomos) tételek, és még sok minden más is. Szemmel látható, hogy az Akadémia változtatni akar, vagy legalábbis ledobni magáról az őket ért legsúlyosabb vádakat. Például idén végre-valahára valaki fel mert állni, hogy kijelentse, az Oscar-díjak odaítélésében nagy szerepe van a népszerűségnek. Ez mindenhol így van (te adnál díjat a legbunkóbb munkatársadnak?), de ha valami komoly díjjá akar válni, ezt ki kell küszöbölnie. Mostantól minimumra csökkentették a milliódolláros partik és egyéb kampányrendezvények számát. Most mondhatnánk, hogy más helyen is lehet szórni a pénzt, és az egyenlőtlenség megmarad a „gazdagabb” filmek javára, de az utóbbi évek bizonyították, hogy a reklámok és a poszterek már nem olyan hatásosak mint régen: vesztett a több tízmilliós kampánnyal megsegített Avatar, az Eredet, a Dreamgirls és A sötét lovag pedig el sem jutott a jelölésig.

Itt tartunk most: a világ megváltozott és Oscar vele együtt változni akar. Hogy merre tart az útja, azt senki nem tudja. Éppen ezért tessék megszívlelni azt a mondatot, amit az egyik legjobb Oscar-szakértő (Sasha Stone) is mottójául választott: „The trick is not minding.” Ha játéknak fogod fel ezt az egészet, akkor maximum néhány jó filmmel leszel gazdagabb egy-egy szezon végén – de ha komolyan veszed, csak a vérnyomásodat fogod felnyomni. Szóval jó díjszezonozást mindenkinek, novemberben folytatjuk a véreskezű kritikusokkal, akiknek már a hónap vége előtt levetítenek minden idei filmet...

A díjszezon menetrendje a fontosabb díjakkal:

Gotham Awards - november 28.

New York-i Filmkritikusok díja - november 28.

Independent Spirit Award jelölések - november 29.

National Board of Review Awards - december 1.

Los Angeles-i Filmkritikusok díja - december 11.

Golden Globe jelölések - december 15.

Broadcast Film Critics Association Awards - január 12.

Golden Globe díjak - január 15.

BAFTA jelöltek - január 17.

A Producerek Szakszervezetének díjai (PGA) - január 21.

Oscar-jelölések - január 24.

A Rendezők Szakszervezetének díjai (DGA) - január 28.

A Színészek Szakszervezetének díjai (SAG) - január 29.

BAFTA - február 12.

A Forgatókönyvírók Szakszervezetének díjai - február 19.

Oscar - február 26.