1968-ban élőhalottak új generációja vetette meg rothadó lábát a filmvásznon. George A. Romeo irányítása alatt a zombikultusz vérátömlesztést kapott - s még napjainkban is ez a nedű csörgedezik a sírszökevények véredényeiben. Míg az afrikai mondakörből kölcsönvett "klasszikus" élőhalott voltaképp egy lelketlen rabszolga volt, amely mestere minden parancsát követte, addig az amerikai filmes zombijai kontrollálhatatlan ösztönlények formájában születtek újjá, melyeknek egyetlen mozgatórugója az éhség volt, s természetesen éltek-haltak a friss emberi húsért. Romero azonban nem elégedett meg hősei puszta reanimálásával, hanem megfelelő miliőt teremtett számukra: egy olyan világot, ahol az élőholtak lehetnek a csúcsragadozók, s a vétkező emberiség pusztulásra ítéltetett.
kritika: holtak hajnala [dawn of the dead] (1978)
2011. október 30. 08:03:02
Kategória: Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr184540228
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.