Véget ért a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál, és vele együtt a 2011/12-es díjszezon első szakasza, a fesztiválszakasz. Ideje egy kis összegzésnek, de előtte jöjjenek a Torontói nyertesek:

Legjobb film: Et maintenant, on va oú - Where Do We Go Now (r.: Nadine Labaki)

Legjobb dokumentumfilm: The Island President (r.: Jon Shenk)

Legjobb kanadai film: Monsieur Lazhar (r.: Phillippe Falardeau)

Legjobb "éjszakai film" (Midnight Madness): The Raid (r.: Gareth Evans)

Kritikusok díja: Le premier homme - The First Man (r.: Gianni Amelio)

Lássuk be, ez most vajmi kevés hatással lesz az amerikai díjszezonra (csak Libanonnak jó, mert a fődíjas film az ő Oscar-nevezésük), úgyhogy megdőlt az elmúlt évek tendenciája, mi meg haladjunk tovább...

Az elmúlt hetek fesztiválözöne hihetetlen mennyiségű filmet zúdított a kritikusokra és a nézőkre egyaránt, amit most egy csendesebb másfél hónap követ a nagy hajrá előtt. Elnézve a kritikák és az odavetett apró vélemények özönét, erre idén is szükség lesz, mindenki rendbe rakja magában a látottakat és eldöntse, hogy mi volt jó és mi volt jobb.

A tovább mögé kattintva egy kis helyzetjelentést olvashattok a jelenlegi állásról, forgalmazók szerinti bontásban - mert az út már mindenki számára ki van jelölve. Aztán majd meglátjuk, ki hogy tapossa ki magának.

Véget ért a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál, és vele együtt a 2011/12-es díjszezon első szakasza, a fesztiválszakasz. Ideje egy kis összegzésnek, de előtte jöjjenek a Torontói nyertesek:

Legjobb film: Et maintenant, on va oú - Where Do We Go Now (r.: Nadine Labaki)

Legjobb dokumentumfilm: The Island President (r.: Jon Shenk)

Legjobb kanadai film: Monsieur Lazhar (r.: Phillippe Falardeau)

Legjobb "éjszakai film" (Midnight Madness): The Raid (r.: Gareth Evans)

Kritikusok díja: Le premier homme - The First Man (r.: Gianni Amelio)

Lássuk be, ez most vajmi kevés hatással lesz az amerikai díjszezonra (csak Libanonnak jó, mert a fődíjas film az ő Oscar-nevezésük), úgyhogy megdőlt az elmúlt évek tendenciája, mi meg haladjunk tovább...

Az elmúlt hetek fesztiválözöne hihetetlen mennyiségű filmet zúdított a kritikusokra és a nézőkre egyaránt, amit most egy csendesebb másfél hónap követ a nagy hajrá előtt. Elnézve a kritikák és az odavetett apró vélemények özönét, erre idén is szükség lesz, mindenki rendbe rakja magában a látottakat és eldöntse, hogy mi volt jó és mi volt jobb.

És most jöjjön egy kis helyzetjelentés a jelenlegi állásról, forgalmazók szerinti bontásban - mert az út már mindenki számára ki van jelölve. Aztán majd meglátjuk, ki hogy tapossa ki magának.

The Weinstein Company
Ha Oscarról van szó, érdemes a tesókkal kezdeni; főleg hogy idén is ott bújkál a zsebükben egy aduász (The Artist), nem is beszélve Meryl Streepről (akinek a filmjét ugyan még nem mutatták be, de ne áltassuk magunkat...) és a tartalékról, ami okozhat még akár nagyobb meglepetéseket is (My Week with Marilyn).

Beszéljünk először a The Artistról, ami véleményem szerint még mindig a Jolly Joker szerepben tetszeleg annak ellenére, hogy egy francia némafilmről van szó. Azt tudjuk, hogy a szakma szereti és elismeri. Azt tudjuk, hogy a kritikusok szeretik és elismerik - és Toronto után már azt is tudjuk, hogy a film a közönséggel is megtalálta a közös hangot. Na de itt most az Akadémiáról van szó; vajon nekik is tetszeni fog? A válaszom igen. Ebben a filmben az ég világon semmi nincs, ami egy kicsit is megoszthatná a népet. Nem túl újszerű, azonban van a kuriózum értéke, ami mellett erősen megvan benne az a szentimentális nosztalgiafaktor, ami Oscar színe előtt nagyon fontos tényező. Ehhez pedig már csak extraként csapjuk hozzá a tényt, hogy a szakmáról szól, méghozzá a szakma hőskoráról, amit mindenki számára fogyasztható módon prezentál. Harvey Weinstein pedig tudja, hogy mit csinál - és amit csinál, azt nagyon jól csinálja. Még kábé egy hónapot adok neki és megkezdődnek a The Artist bulik, jönnek a figyelemfelkeltő plakátok, kiküldik a screenereket, vagyis megkezdődik a csata a minél több jelölésért: Legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi főszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb filmzene, legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb látványtervezés, legjobb kosztümtervezés és talán még a forgatókönyv és a maszk kategóriákra is rámennek.

A sok pro mellett felmerül ugyan néhány kontra, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. 1. A film nem angol nyelvterületről származik. Valóban nem, de ha Az élet szép esetében ez nem okozott gondot Weinsteinéknek, akkor most sem fog túl sokat. 2. Jean Dujardin teljesen ismeretlen Amerikában és az angol sem beszéli jól. Igen, pont ahogy Roberto Begnini - meg egyébként is, Christoph Waltz sem volt az a világhíresség pár évvel ezelőtt. 3. Egy némafilm nem fog jól teljesíteni a pénztáraknál. Igen, erre nincs statisztika, de azért azt senki ne felejtse el, hogy ez nem feliratos film lesz, ráadásul ebben az esetben már a tíz millió dollár is sikerként könyvelhető el; aminél azért többet fog hozni. Ha még ez sem győzött meg valakit, akkor tessék visszagondolni A bombák földjén 12 milliójára.

Fox Searchlight
Folytassuk a sort a Fox indie-forgalmazójával, mert a jelen állás szerint ők birtokolják a második "tuti befutót", aminek bőven megvan az esélye, hogy a kritikusok szezonjában egyeduralkodová váljék. Ez lenne Alexander Payne új filmje, a George Clooney főszereplésével készült The Descendants. A Telluride-on debütált film pillanatok alatt a fesztivál legnagyobb szenzációjává lépett elő, amiről ugyancsak semmi rosszat nem hallani... jót viszont annál többet. Egyesek szerint ez George Clooney eddigi legjobb alakítása, Shailene Woodley személyében pedig új sztárjelölt döngeti Hollywood kapuit (aki egyébként jó eséllyel indul az idei Breakthrough Performance díjakért), és azok száma sem kevés, akik mindkettejüknek Oscar-jelölést jósolnak. De két alakítás még nem csinál nyarat, az olyan megjegyzések mint "ez jobb volt mint a Kerülőutak" viszont igen. Elég csak visszaemlékezni a néhány évvel ezelőtti díjszezonra, amikor Payne bortúrája nagyjából felmosta a padlót a többiekkel a kritikusok díjátadóin. Mielőtt azonban megint 2004-et kiáltok hadd jegyezzem meg, hogy ez még csak a fesztiválkritikusok véleménye volt. Amíg a többieknek is levetítik, addig a Fox elgondolkodhat a stratégián, hogyan teremt egyensúlyt ezen film és a többi jól csengő cím között.

Valószínűleg a fő kategóriákat megtartják Payne-nek, a többiekkel meg majd feltöltik a lyukakat. Így jelenleg a Martha Marcy May Marlene-nek a női főszereplők és a forgatókönyvek között lesz legnagyobb esélye egy kis hátszélre, míg az Akadémia ízlésének túl elvont The Tree of Life majd a technikai kategóriákban kap egy kis támogatást (operatőr, zene, vágás). És akkor most álljunk meg egy szóra, mert ezen két filmről nem lenne illendő csak az Oscar függvényében beszélni. A Martha Marcy May Marlene nagy kedvenc lehet az ortodox függetlenek között, amivel simán behúzhatja a Gotham és az Independent Spirit Awards legfontosabb jelöléseit, a The Tree of Line-nak pedig nagyobb bizalmat szavaznék az Oscar-nál jóval szakmaibb alapokon nyugvó BAFTA és az amerikai szakszervezetek körében.

És még mindig nem hagyjuk el ezt a stúdiót, mert ezen filmek mellé még sikerült bezsákolniuk Velence szenzációját, a Shame-et, amit egy az egyben bemutatnak majd, kukistól és puncistól - és mivel nem levágják ezeket, ez bizony NC-17-es megbélyegzést jelent. Az Oscar esélyeket ez jelentősen rontja, viszont Michael Fassbender távozhat szebb trófeákkal, a rendezőnek pedig már most garantálni merem a rendezők szakszervezetének jelölését.

20th Century Fox
Ha már szó esett a kisöcsiről, nézzük mivel készül a nagy mainstream tesó. Hát, nem sok mindennel, konkrétan Matt Damon állatkertépítős-gyereknevelős filmjén (We Bought A Zoo) kívül semmivel. Az viszont legalább jó kis Oscarra gyúrt mozi bő rózsaszínnel és üzenettel, amit ha túl jól fogadnak majd, akkor a Searchlight filmjei ihatják meg a levét. Mert ha a legkisebb esélyt is meglátják a nagy fejesek, biztos leszólnak majd hogy nem kéne annyira nyomni az olcsó szerzeményeket. Majd meglátjuk, mindenesetre az biztos, hogy ennyi férfi főszereplő nem fér meg egy csárdában.

Sony Pictures Classics
Lendüljünk tovább a Sony háza tájára, ami öt filmmel áll csatasorba: Midnight in Paris, Carnage, Take Shelter, A Dangerous Method és az új Almodóvar-mozi, a The Skin I Live In. Azt hiszem, Almodóvar most nem zavar majd sok vizet, Polanski házaspárbaja pedig maximum egy színészszakszervezeti színészgárda-jelölésig juthat. A Take Shelternek viszont minden esélye megvan, hogy tovább meneteljen és megszerezzen egy Oscar-jelölést a már sokat emlegetett Michael Shanonnak, Woody Allen legnagyobb anyagi sikere pedig akár négyet is behúzhat a legfontosabb kategóriákból (film, rendező, forgatókönyv, férfi mellékszereplő). Különösen akkor van erre esély, ha Cronenberg pszichoanalízise csődöt mond a díjszezon kritikusok uralta részén. Bár a kosztümös, díszletes díjakra még így is kiváló eséllyel pályázik, de nem túl könnyen befogadható témája miatt az Oscaron ezeken felül legfeljebb a színészi kategóriákban tudom elképzelni.

Sony/Columbia
Szó mi szó, ez a társaság sem ült a babérjain, hiszen az egyelőre még szürke ködbe vesző új Fincher-mozin (The Girl with a Dragon Tattoo) kívül már sikerült felhalmozni egy rakás díjszezonos alapanyagot. Náluk van George Clooney politikai megmondófilmje (The Ides of March), ami jó, de nem remek kritikákkal távozott Velencéből. Persze ő ettől még marad az Oscar házikedvence, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha felbukkan a neve. De ha sikerül is neki, a kritikusok díjainál jóval szerényebbek az esélyei. De egy cseppet sem kell aggódnia a stúdiónak, hiszen még mindig ott van a Moneyball, ami viszont kifejezetten jó véleményekkel zárta torontói bemutatkozását, megnövelve ezzel Bennett Miller (Capote) esélyeit, hogy megismételje 2005-ös teljesítményét. De most nem ő az érdekes, hanem Brad Pitt, aki a maga 47 évével Oscar-korba érett (értsd: már nem a tejfelesszájú sztárocska), vagyis szerintem idén különösen jó eséllyel indul azért a jelölésért (és még talán a díjért is). És végül ejtenék pár sort a legnagyobb meglepetésről, amit Roland Emmerich szállított a Sony-nak. Igen, a Shakespeare-filmről van szó (Anonymous), ami a vártnál százszor jobb fogadtatásban részesült, ami arra minimum elég, hogy a technikai kategóriákban adjanak neki egy kis marketingtámogatást - különösen hogy idén nem dúskálunk a krinolinos szoknyákban.

Focus Features
Sokáig úgy tűnt, hogy a Sundance-ben felbukkant Pariah tökéles alany lesz a díjszezon afro-amerikai vonalának ápolgatásához, de a The Help váratlan sikere elsöpörte az ilyen irányú reményeket. Persze kitarthat mellette a stúdió, de szerintem jobban teszik, ha a független díjakra összepontosítják a saját nemi identitását kereső kislány történetét. Elő lehet viszont szedni az év elején bemutatott Jane Eyre-t és vele együtt Mia Wasikowskát és természetesen Michael Fassbendert. Meg is mondom miért: Fassbender ugyan már más filmek okán van a radaron, de sajnos van erős a gyanú, hogy az A Dangerous Method és a Shame is túl sikamlós lesz az Akadémia vénjeinek, úgyhogy a Focus kihasználhatja a Fassbender körüli felhajtást és jóval konzervatívabb szellemiségű alkotással. Mint ahogyan kihasználhatja ugyanezt a Tinker Tailor Soldier Spy esetében, ami ha nem is a szó szoros értelmében vett Oscar-mozi, de egy régimódi kémfilm nyerő lehet az idősebb korosztálynál - és persze Gary Oldman szekerét is meg lehetne tolni, és tudatosítani a szavazókkal, hogy ezt a kiváló színészt igencsak elhanyagolták eddig.

Disney/Pixar
A Cars 2 "hogyismondjam" fogadtatása után már csak a sokkal jobb kritikákat maradt Winnie the Pooh maradt versenyben, úgyhogy a stúdiónak nincs más dolga, mint kicsit rasegíteni a szavazók emlékezetére. Pont úgy, mint a The Help esetében, amit valahogy a figyelem középpontjában kéne tartani januárig, mert a kritikái nem elég erősek, de ugye ez nem jelent semmit (lásd például a The Blind Side című opust.) Mondjuk ezt a Disney fejesei is tudják, úgyhogy szép számú jelölést kanalazhatnak össze a filmnek, és még az sem kizárt, hogy három színésznőjük is bekerül a szórásba, Viola Davisszel az élen.

Warner
Csend és hullaszag. Ugyan nagy a buzz, de egyetlen esélyes filmjük sem került még a nagyobb nyilvánosság elé, hogy sem a J. Edgar, sem a 9/11-es tematikában mozgó Extremely Loud and Incredibly Close-ról nem nyilatkoznék vaktában.

Paramount
Hasonlóan a Warnerhez, a legnagyobb ágyú még rejtve maradtak, így jelen pillanatban csak a Rango az, ami vérmes reményekkel indul neki a díjszezonnak. Egyébként a kis kaméleon már magáénak tudhatja a Hollywood Film Festival az év animációs filmjének járó nagydíját is. De sem a Hugo, sem a Tintin, sem pedig a Young Adult nem mutatkozott még be.

Bemutatkoztak viszont a kisebb forgalmazók filmjei, most jöjjenek ezek címszavakban:

A Summit legnagyobb esélye lehet, hogy bekavarja a főszereplők közé Joseph Gordon-Levittet az 50/50 kapcsán.

A Roadside Attractions természetesen Glenn Close-t fogja versenybe küldeni az Albert Nobbsszal némiképp csalódott kritikák ellenére is. Ha ügyesek, megismételhetik Jessica Lange esetét, aki éveken keresztül mozgatta a köveket, hogy elkészüljön a Blue Sky, ami minden téren elhasalt, de neki Oscart hozott. Close helyzete hasonló, ráadásul ő a "kőmozgatás" mellett forgatókönyvíró kreditet is begyűjtött magának.
A Lionsgate kihasználhatja a Warrior pozitív fogadtatását, és csaphat egy kis cécót Nick Nolte körül, aki jelenleg a film legbiztosabb pontjának számít.
Az Oscilloscope Tilda Swinton aranyáért kell hogy síkra szálljon a We Need to Talk About Kevinben nyújtott alakításáért, a Magnolia marketingesei pedig Kirsten Dunstot kell hogy Lars van Trier nácis poénja fölé helyezzék a Melancholia kapcsán. Ez utóbbi nagyobb munka lesz...
És végül jöjjön a Film District, aminek Angelina Jolie rendezése (In The Land of Blood and Honey) és a Drive van a markában. Kicsit sajnálom, hogy utóbbit nem valami nagyobb forgalmazó vette meg, de van egy olyan érzésem, hogy a film így sem tűnik el a süllyesztőben. Kritikai átlaga tavaly a TOP10-be repítette volna (most is oda fogja), színészeit pedig más filmek kapcsán is felszínen tartják, úgyhogy hallani fogunk még róla. De ha nem, Albert Brooks jelölésére akkor is fel mernék tenni egy nagyobb összeget.