Ugyan istenkáromlás lenne olyat állítani, hogy Almodóvar filmjeiben a cselekmény nem annyira fontos - ugyanis az esetek többségében briliánsan csavarja fel asszonyait és néha férfijait is a történések füzérére -, de általában a narratíva csupán másodlagos a szereplők érzéseivel szemben. Az érzelmek, illetve azok változása legújabb filmje esetében is kiemelt figyelemben részesülnek, ám ezúttal a cselekmény az, amely igazán magával ragad. A cselekmény, melyről - szerencsére - a legtöbb szinopszis csak ködösen nyilatkozik, mások viszont - a pokolra velük - idióta módon lelövik azt a fordulatot, amely minden bizonnyal dobogós helyezést érhetne el, ha rangsorolnánk Almodóvar filmográfiájában megforduló perverz ötleteket.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
