aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: amerika kapitány - az első bosszúálló [captain america] (2011) Zalaba_Ferenc
2011. július 28. 20:00:00

Kategória: 13 komment

Elsőkből az utolsók. A jövőre érkező Bosszúállók utolsó mozaikjaként a Marvel a csapat kvázi legidősebb tagját is csatába küldte. Amerika Kapitány kalandjai lábjegyzet vagy szalagcím lett a képregényfilmek kánonjában?

Elsőkből az utolsók. A jövőre érkező Bosszúállók utolsó mozaikjaként a Marvel a csapat kvázi legidősebb tagját is csatába küldte. Amerika Kapitány kalandjai lábjegyzet vagy szalagcím lett a képregényfilmek kánonjában?

Is-is. A Marvel Studios színes-szagos filmuniverzuma csupán casting téren bír el merész lépéseket (hisz néhány évvel ezelőtt ki bízott volna blockbustert Jon Favreau-ra és Robert Downey, Jr-ra?), a filmek maguk ragaszkodnak a 70 év alatt kikristályosodott konvenciókhoz, így aztán mire a sort nyitó Vasembertől eljutottunk Amerika Kapitányig, szerintem nincs olyan moziba járó, aki ne tudná, hogy mire számítson. És a film meg is felel eme elvárásoknak: nem okoz sem negatív, sem pozitív csalódást.

Azért vannak itt egyéni vonások is. A jó öreg kapitány úgy húsz évvel előzte meg a hatvanas években született csapattársait: egy háborús kor gyermeke, egy olyan időszaké, melyben a hősök csak fekete-fehérek lehettek, defektusok, kínzó lelki gyötrelmek, családi problémák, és egyéb emberi dimenziók híján. Természetesen idővel Amerika Kapitány is felmutatta sötétebb oldalát, de ez most egy eredettörténet, így a hozzáállás is ennek megfelelő.

Eme hozzáállásnak tudható be az is, hogy a film egy vékonyka keretét leszámítva a II. világháború idején játszódik, méghozzá annak is naiv változatában, az egyik oldalon önfeláldozó hazafikkal, a másikon pedig kegyetlen/arctalan nácikkal, John Wayne-t és Indiana Jonest idéző merész kalandokkal, több hajzsírral, mint vérrel.

Joe Johnston rendezői székbe ültetése is kézenfekvő választás: a meglepetésektől mentes kalandfilmeket szállító filmiparos Lucas és Spielberg oldalán tanulta ki a szakmát (a Star Wars-filmek és az első Indiana Jones-mozi vizuális effektusain egyaránt dolgozott), ráadásul a már azóta elfeledett Rocketeer segítségével még a steampunk világában is sikeresen megmártózott. Nos, ha az Amerika Kapitányban valami végig kiegyensúlyozott minőséget kínál, az a film látványvilága (a színek, a formák, az eszközök és a díszletek mind-mind azon vannak, hogy egy mesébe illő, de mégis élő-lélegző univerzumot alkossanak, és ezt sikerrel is teszik); a 3D ezúttal is felesleges forintokat kíván, szerencsére nem is nagyon túráztatják: így történhetett meg az is, hogy a harmadik dimenzióról elfeledkezve a képembe pattanó pajzs olyan váratlanul ért, hogy majd leestem a székről.

Bárcsak a narratíva lenne olyan egységes, mint a látványvilág! A nyitás fantasztikus: Johnston nem rohan bele az események sűrűjébe, hanem hagyja, hogy figurái kibontakozzanak - el is telik vagy háromnegyed óra, mire a girhes Steve Rogersből robusztus címszereplővé válik (Chris Evans pedig mindkét arcot jól megfesti) -, s ugyan Hugo Weaving Red Skullja igazi klasszikus gonosz, azaz kívül-belül egyaránt rusnya és kiszámítható, de vannak céljai, eszközei, és emberek is vannak az oldalán, akik hol támogatják, hol megkérdőjelezik (ez utóbbiak természetesen ezt jól megbánják). Steve Rogers sincs egyedül az arctalan tudósok és katonák gyűrűjében: a benne rejlő lehetőséget meglátó Stanley Tucci, az igazából önmagát alakító Tommy Lee Jones (fapofával óg-móg) mind nagyszerű, és a számomra teljesen ismeretlen, mégis elbűvölő Hayley Atwell sem az a tipikus megmenteni való szépség, ugyanis kemény, mint a kő.

A gondok igazából akkor kezdődnek, mikor a kalandok is felpörögnek: Red Skull retro-futurisztikus hidráit a címszereplő és fél pillanat alatt verbuvált emberei elsietett montázsok keretében tanítják móresre, és a nagy elánnal megágyazott akciójelenetek (pl. a vonatos támadás) és kis pukkanással végződnek. A befejezés azért kellően hatásos, de addigra már átjön a film legnagyobb hibája: mire Steve Rogers teljes fordulatszámon pörgő, kék-vörös színekben pompázó Amerika Kapitánnyá válik, addigra maga a figura teljesen kifakul. És ez manapság már nem elég.

kövess minket facebookon!

Címkék

kritika marvel steampunk tommy lee jones superhero adventure chris evans stanley tucci hugo weaving neal mcdonough captain america war movie 6csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr344540067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_1068 2011.07.28. 20:12:51

Rövidre vágva: amennyivel jobb volt ez a Thornál, annyival rosszabb volt az Iron Mannél. És a feliratok után van egy kis ajándék.

gaillard 2011.07.28. 20:21:36

Emlékeim szerint az első Iron Man is röviddel azután váltott lejtmenetbe, hogy összeállt a végső páncél. A Thor pedig nálam erős közepes, de legalább egyenletesen az :). Úgyhogy még várok egy sziklaszilárdan minőségi Marvel-produkcióra, jövőre talán eljő az is.

frmn 2011.07.29. 09:36:08

Hány ilyen filmnek kell még megszületnie, hogy végre normális ötletekbe tolják a pénzt? Persze nem vagyok naív, hatalmas nyereséget fog besöpörni ez is, meg az összes többi Avengers-hez kapcsolódó darab, meg a Spiderman reboot, stb. de akkor is, ezek a filmek a középszerűséget teszik normává azzal, hogy évente 4-5-6 ilyet letuszakolnak a torkunkon, mi (ti, vagyis már aki) pedig tapsolunk hozzá. Elkeserítő.

Ismeretlen_1068 2011.07.29. 09:42:22

3: Én azt mondom, inkább ilyen és ehhez hasonlóan naiv meséket küldjenek nyaranként a mozikba, mint olyan méregdrága nullákat, melyek másról sem szólnak, csak a látványról.

Ismeretlen_139112 2011.07.29. 10:39:38

Ja, ez azért mégiscsak sokkal ígéretesebb (már csak Whedon miatt is) mint a tegnapi Battleship...

frmn 2011.07.29. 11:05:27

4: A kettő között van átfedés. Valamilyen szinten ez is látványmozi, nem? Persze, gondolom, nem egy Transformers 1-2-15 szintű überfosch, de akkor is, "nyári blockbuster", ami nálam nagyjából egyenlő a könnyű nyári komédiával vagy a 25-ször feldolgozott klisé-comic-akció dögunalommal. Ma úgy néz ki, kritikus hangulatban vagyok. :)

ty 2011.07.29. 12:28:17

nálam 10/8, de lehet 1 pontot hozzá adott, h mikor kijöttem a moziból és felnéztem, akkor az empire state building kéken világított :-D de majd megnézem itthon is :-)

Ismeretlen_1068 2011.07.29. 12:35:04

6: Hát, persze, hogy látványfilm, de ezek hőstörténetek is, míg egy Adam Sandler féle szarpakolás vagy egy Sucker Punch miről szól? :)

Ismeretlen_1068 2011.07.29. 12:36:27

7: Teljesen érthető. Anno az Iron Man is nem véletlenül volt olyan DAMN good. :) Meg a New Yorkban játszódó The Visitor se semmi élmény volt New Yorkban látni.

ty 2011.07.29. 12:40:44

9. az iron man annó felért egy komplett show műsorral :-D hamár the visitor. eszembe is jutott a washington squaren a rengeteg zenésszel :-)

Ismeretlen_1068 2011.07.29. 12:42:30

10: Itt nem voltak beöltözött emberek? :)

ty 2011.07.29. 12:45:49

11. itt nem :-D

frmn 2011.07.29. 14:53:56

7: Igen, ez lehet, hogy elég sokat hozzáadott az élményhez. Amúgy meg befogod végre te mázlista? :D

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása