A rövid eszemnek köszönhető elírás miatt pár nap késéssel ugyan, de emlékezzünk meg a németek legjobbjairól, legalábbis azokról, amiket a Német Filmakadémia az év legkiemelkedőbb alkotásainak tart. A tavalyi tarolás (A fehér szalag - 10 díj) után most nem született egy nagy nyertes, az elismeréseket demokratikusan szétosztották 5-6 film között, amit a kattintás után lehet ellenőrizni - ismertetők és egyéb adalékanyagok társaságában.
A rövid eszemnek köszönhető elírás miatt pár nap késéssel ugyan, de emlékezzünk meg a németek legjobbjairól, legalábbis azokról, amiket a Német Filmakadémia az év legkiemelkedőbb alkotásainak tart. A tavalyi tarolás (A fehér szalag - 10 díj) után most nem született egy nagy nyertes, az elismeréseket demokratikusan szétosztották 5-6 film között.
A Német Filmakadémia díjátadójának sajátossága, hogy a sporteseményekhez hasonlóan arany-, ezüst- és bronzfokozattal jutalmazza az év három legkiemelkedőbb filmjét. Nézzük először ezeket.
Legjobb film
Vincent will meer (Vincent Wants to Sea)
A mindenki szerint bágyasztóan sablonos "A Niebelungok kincse" után úgy tűnik Ralf Huettner komolyabbra vette a figurát és a rehabilitációs intézményből megszökött három ápolt történetével sikerült is meggyőznie kollégáit. A Tourette-szindrómás, a neurotikus és az anorexiás beteg nagy utazása sokak szívébe belopta magát, ami nem csak a fődíjat, de a legjobb férfi főszereplő díját is megkapta (Florian David Fitz - Bazi nagy török lagzi), természetesen a mozi leglátványosabb szerepéért.
Magyar bemutatóról én nem tudok, de a trailer mindenesetre elég vicces:
Legjobb film (második helyezett)
Almanya - Willkommen in Deutschland
1964 szeptember 10-én átlépte Németország határát az egymilliomodik török vendégmunkás. Ez a film az egymillió-egyedik vendégmunkás, és családjának története, amit sokan a legesélyesebbnek tartottak, hiszen tipikusan az a film, ami a legszélesebb közönséghez szól: kedves, aranyos, szellemes és egy picit egzotikus. És bár a fődíj nem sikerült, ez a második hely sem rossz, különösen hogy kiegészült egy forgatókönyvírói díjjal... amit az Oscarhoz hasonlóan sokszor itt is a nagy vesztes vígjáték kap.
Legjobb film (harmadik helyezett)
Wer wenn nicht wir
És a dobogó legalsó fokára felállhatott a felhozatal legszikárabb, fajsúlyosabb témát feldolgozó alkotása, ami - akárcsak Amerikában - esélytelen volt a jobb szereplésre, főleg hogy nem valami nagy név készítette. De nézzük, miről is van szó. Adott egy irodalmár, aki egy náci költő fia. A fiú megismerkedik egy finoman szólva is bölcsész-szagot árasztó lánnyal, aki szépen lassan berántja kedvesét Andreas Baader bűvkörébe, akinek a neve nem véletlenül ismerős. Igen, ő az egyik a Baader-Meinhof duóból.
A három legjobb után nézzük a többieket, amik közül Tom Tykwer új, nálunk is bemutatott filmje emelkedik ki három díjjal (Legjobb rendező, Legjobb női főszereplő Sophie Rois-nak, Legjobb vágás). A "Három" címmel ellátott mozi egy furcsa szerelmi háromszög története, melyben egy házaspár mindenkét tagja ugyanazzal a férfival kezd viszonyt.
A női mellékszereplő díját Beatriz Spelzini (Ridegség, Levelek Jennynek) nyerte a "Das Lied in mir" című filmért, amelyben egy lány megtudja, hogy német szülei valójában csak nevelőszülei, akik kislány korában kimentették őt a forrongó dél-amerikai országból. A lány elindul, hogy megkeresse igazi szüleit. A férfi mellékszereplő díját pedig Richy Müller (Noé bárkája elv, Négy perc) vehette át a technikai kategóriákban uralkodó "Poll" című filmért (Legjobb kosztümtervezés, legjobb látványtervezés, legjobb operatőr), ami egy kislány szemével mutat be egy nem hétköznapi arisztokrata családot, akik a nem hétköznapi kastélyukban éldegélnek. Fura film lehet, annyi szent.
Szóval ez volna a német felhozatal krémje, amiből majd kikerül az ország Oscar-nevezése is, hacsak nem áll elő valaki egy nemzetközi sikerrel. Addig is én az egymillió-egyedik vendégmunkásra szavaznék, ami tökéletesen passzolna az Amerikai Filmakadémia külföldi filmes trendjébe.