Száz reggel (One Hundred Mornings, Írország, 2009, Conor Horgan)

THE ROAD light, út és úticél nélkül. Két fiatal pár él egy vidéki faházban, a körülményekhez képest jól elvannak. Igaz, hogy nincs áram a házban, az élelmiszerkészletük fogyóban, de lehetne rosszabb. És lesz is. Egyikük súlyosan megsérül, a készletüket lerabolják, mindezeken felül még a belső konfliktusokkal is meg kell birkózniuk. Ez mind szép és jó, de kit érdekel? Ha előre tudom, hogy ennyire unalmas és eseménytelen a világvége, akkor egy percig sem hezitálok, saját kezembe veszem a sorsom: az ilyen és ehhez hasonló élmények elkerülése érdekében máskor kénytelen leszek elolvasni a tartalomismertetőt.

Száz reggel (One Hundred Mornings, Írország, 2009, Conor Horgan)

THE ROAD light, út és úticél nélkül. Két fiatal pár él egy vidéki faházban, a körülményekhez képest jól elvannak. Igaz, hogy nincs áram a házban, az élelmiszerkészletük fogyóban, de lehetne rosszabb. És lesz is. Egyikük súlyosan megsérül, a készletüket lerabolják, mindezeken felül még a belső konfliktusokkal is meg kell birkózniuk. Ez mind szép és jó, de kit érdekel? Ha előre tudom, hogy ennyire unalmas és eseménytelen a világvége, akkor egy percig sem hezitálok, saját kezembe veszem a sorsom: az ilyen és ehhez hasonló élmények elkerülése érdekében máskor kénytelen leszek elolvasni a tartalomismertetőt.

Oliver Sherman (Kanada, 2010, Ryan Redford)

Azt mondják, hogy hét év alatt bármilyen szörnyűséget fel lehet dolgozni. Sherman Oliver (Garret Dillahunt) hét éve súlyos fejlövést kapott a harctéren, csodával határos módon mégis túlélte. Azóta vándorol, keresi a helyét a világban, a háború szörnyűségei elől egyedül az alkohol jelenti számára a kiutat. Nincs otthona, nincsenek barátai, nincs senkije és semmije. Franklin Page (Donal Logue) büszke férj, kétgyermekes apuka, családjával boldogan éli a csendes vidéki életet. Egy nap váratlan vendég kopogtat az ajtón, Sherman Oliver az.

Ryan Redford rendező megrázó karaktertanulmánya remekül mutatja be az érem két oldalát: a háború borzalmait feldolgozni képtelen emberi roncsét, és a múlt szörnyűségein felülkerekedő túlélőét. A Garrett Dillahunt arcára kiülő mérhetetlen világfájdalom és a szemében tükröződő kiszámíthatatlan őrültség kettőse ritkán látott intenzitást kölcsönöz a karakternek, a színész rendkívül erőteljes jelenlétének köszönhetően sokszor még a dialógus nélküli jelenetekben is késsel lehet vágni a feszültséget. Igazán figyelemre méltó darab.



Kapcsolódó cikkek

Titanic Filmfesztivál 2011 - 2. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 3. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 4. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 5. nap
Titanic Filmfesztivál 2011 - 6. nap