Annak ellenére, hogy a Jackass gang már jóval túl van harmincon (Johnny Knoxville-hez, az értelmi szerzőhöz maholnap már a negyedik X is beköszönt), a helyzet változatlan: a srácok azon törik magukat, hogy szórakoztassanak. Hogy ezt a szó szoros értelmében teszik, nos, ez a dolog kulcsa.

Annak ellenére, hogy a Jackass gang már jóval túl van harmincon (Johnny Knoxville-hez, az értelmi szerzőhöz maholnap már a negyedik X is beköszönt), a helyzet változatlan: a srácok azon törik magukat, hogy szórakoztassanak. Hogy ezt a szó szoros értelmében teszik, nos, ez a dolog kulcsa.

Az ember alapvetően kárörvendő lény; ha belegondoltok, a humor forrása többnyire egy embertársunkat ért balszerencse - lehet ez hasra esés, beégés vagy szimpla debilségből adódó hátrányos helyzet. Ugyanakkor egy fájdalmas vicc csak addig vicces, amíg az elkövető és képes rajta vigyorogni, s amíg a Jackass gárdájának egyik fele a fájdalomtól fetreng, a másik pedig a röhögéstől, addig a néző is jól érzi magát.

Persze, nem mindig: szarevészettől és ondóivászattól egészen másfajta érzések rohanhatnak meg (rosszabb esetben felháborodottság vagy undor, jobb esetben "nem hiszem el, hogy ezt megcsinálta!"), de mint az esések és zuhanások, ez is egyfajta mutatvány, amelyik maximálisan kimeríti a "don't try this at home" témakörét. A harmadik film ezen a téren is jól teljesít - mikor Steve-O megpróbálta meginni Preston Lacy összegyűjtött verejtékét, no, az majdnem kivágta a biztosítékot.

Kenyér és cirkusz, erről szól a világ. Meg mostanság a 3D-ről - és a JACKASS 3D nem is rest mindenféle szart (néha a szó szoros értelmében) a vászonra hányni (néha a szó szoros értelmében...), csak hogy kihasználja az új trend cirkuszi vonulatát. Azt hiszem, a vászonból lassítottan "kirepülő" műbránernél nem kell nagyobb fricska az olcsó szórakozásra vágyók orrára.