Mark Zuckerberg (Jessie Eisenberg) létrehozza a facebookot, és mint a legtöbb siker atyját, hát őt is beperelik lopásért. Talán nem is alaptalanul, neki viszont szent meggyőződése, hogy nem lopott, csupán csinált egy jobbat.
Mark Zuckerberg (Jessie Eisenberg) létrehozza a facebookot, és mint a legtöbb siker atyját, hát őt is beperelik lopásért. Talán nem is alaptalanul, neki viszont szent meggyőződése, hogy nem lopott, csupán csinált egy jobbat.
Miközben nincs olyan franchise, amit ne ajánlanának fel neki, nincs olyan forgatókönyv, amit ne küldenének el neki, Fincher a lehető legváratlanabb projektek mellett parkol le - már a klasszikus romantikus drámákkal kokettáló BENJAMIN BUTTON is új színt hozott a rendező karrierjében és a THE GIRL WITH THE DARGON TATTOO mellett is értetlenül állnak az emberek, melynek már a svéd eredetije is olybá tűnik, mint amit nagy mértékben inspiráltak Fincher felnőtt thrillerei. De mind közül magasan kiemelkedik a facebook-film, amelyről előljáróban annyit lehetett tudni, hogy Amerika legfiatalabb milliárdosának felemelkedését és fantasztikus találmányának térhódítását kronologizálja kvázi nóném fiúk és lányok közreműködésével.
Csípőből jön a kérdés: mindez kit érdekel?
Talán csak azt az 500 millió júzert, akik minden idők legnagyobb közösségi oldalává dagasztották a facebookot. De igazából nem. Ez a film ugyanis nem egy siker/bukástörténet unásig rágott, pozitív ("neked is sikerülhet!") vagy negatív ("vigyázz, mit kívánsz!") üzenetek sulykolásával, sokkal inkább egy modern kori királydráma a hatalomvágyról és a csalárdságról, meg mindenféle jóról, melynek hatására birodalmak omlanak össze, hogy aztán új, még nagyobb birodalmak rügyezzenek ki a romokból.
Fincher filmje továbbá vészjósló látlelet a jelenkor torzultságáról: az információ világában már bárki elérhet bármit - így is meg úgy is -, s előbb tehet szert hatalomra, mint hogy megtanulná kezelni azt. Ezek a srácok nem fizikai korlátok közé szorított yuppiek vagy szürke eminenciások által terelgetett kiskorú uralkodók - ezeknek a fiúknak már semmi sem szabhat határt. Ebben a miliőben nincs helye sem az elveknek, sem a tartásnak, de még az érzelmeknek sem. Aki érez, azt felzabálják.
Könnyen lehet, hogy eme érzelmi sivárság hangsúlyozása miatt tartja a film is a két lépés távolságot, mindenesetre a drámát erőteljesen kikezdi ez a hidegség, ahogy Fincher játszik a karakterekkel. De mint sokszor, a hidegség ezúttal is egy olyan fegyver, ami segít a nézőnek abban, hogy pártatlanságát megőrizve élve boncolgassa a szituációt és annak szereplőit. A kérdés már csak az, hogy akarod-e ezt.
A THE SOCIAL NETWORK minden szempontból profi munka: Aaron Sorkin dialógusai ostorozzák az agyat, és a THE WEST WING-hez hasonlóan ügyesen párosítják a gyermekded humort az intelligens szópárbajjal. Forgatókönyve még a cselekmény adagolásában és az időszerkezet darabolásában is csak jó pontokat érdemel (mindkét tényező követéséhez kell némi "rákészültség"), a színészek kiválóak, főleg Andrew Garfield, a jövendőbeli Pókember, a zene, a fényképezés, a vágás és a rendezés egyaránt pazar, de azért elgondolkodtató, hogy ha egy film bizonyos elemeit magasztalja az író - ez esetben jómagam -, akkor annak egészével gondok lehetnek.
Ennek a filmnek pedig van agya és végső soron van szíve is, csupán lelke nem nagyon.