Ha elfogadtok egy jó tanácsot, akkor a jövőben egy fillért se tesztek a legjobb idegennyelvű film kategóriájának járó Oscar-díj kimenetelére. Ritka kivételtől eltekintve ez a legkiszámíthatatlanabb kategória (éppen ezért talán a legizgalmasabb is); idén például azon forogtunk, hogy vajh a DER WEISSE BAND vagy az UN PROHÉTE viszi-e haza a szobrot, s milyen rosszul is tettük. Bár az EL SECRETO DE SUS OJOS gyönyörűen aratott a spanyol nyelvterületű országokban - főleg Dél-Amerikában, de az öreg kontinensen aligha tudta bárki is, hogy mi fán terem a mostanság HOUSE M.D. és egyéb sorozatepizódok dirigálásán éldegélő Juan José Campanella, amúgy nagy formátumú argentin rendező filmje. Ha elfogadtok még egy jó tanácsot, akkor ezen a tényen sürgősen változtattok.

Ha elfogadtok egy jó tanácsot, akkor a jövőben egy fillért se tesztek a legjobb idegennyelvű film kategóriájának járó Oscar-díj kimenetelére. Ritka kivételtől eltekintve ez a legkiszámíthatatlanabb kategória (éppen ezért talán a legizgalmasabb is); idén például azon forogtunk, hogy vajh a DER WEISSE BAND vagy az UN PROHÉTE viszi-e haza a szobrot, s milyen rosszul is tettük. Bár az EL SECRETO DE SUS OJOS gyönyörűen aratott a spanyol nyelvterületű országokban - főleg Dél-Amerikában, de az öreg kontinensen aligha tudta bárki is, hogy mi fán terem a mostanság HOUSE M.D. és egyéb sorozatepizódok dirigálásán éldegélő Juan José Campanella, amúgy nagy formátumú argentin rendező filmje. Ha elfogadtok még egy jó tanácsot, akkor ezen a tényen sürgősen változtattok.

A magam fajta nagyfogyasztó mindig örömmel veszi, ha egy túlzsúfolt zsáner zászlaja alatt érkezik egy olyan mű, amely képes újat mondani. Ha műfajilag nézem, az EL SECRETO DE SUS OJOS leginkább thriller, egészében azonban sokkal több ennél. Támpontként említhetném David Fincher ZODIAC-ját, melyben Jake Gyllenhaal annak szentelte fél életét és elméjét, hogy elkapja a címszereplő gyilkost, s hasonlóan megfoghatatlan, ám mégis kitörölhetetlen vágy hajtja Benjamín Esposito, argentin állami ügyészt is (a NUEVA REINAS-ban és az EL AURA-ban is remeklő Ricardo Darín pontos megformálásában), aki valószínűleg szókimondó stílusának, meglehetősen férfi-soviniszta gondolkodásmódjának köszönheti, hogy soha nem tudott feljebb jutni a ranglétrán, vagy akár érvényt szerezni akaratának. A hetvenes évek közepén Esposito egy nemi erőszakkal egybekötött gyilkosság ügyében kezd el nyomozni, és már-már sikerül felgöngyölítenie az ügyet, mikor közbeszól a bürokrácia, melyet úgy tűnik, más agenda vezet.

Könnyedén rá lehetne legyinteni eme fordulatra, hogy "Argentina, 30 évvel ezelőtt", és percekre még a DAS LEBEN DER ANDEREN korrupció-analógia sem tűnik elhibázottnak (mi több, még említhető lehet James Ellroy teljes életműve is), de ha kicsit körbenézünk a napi aktuálpolitikai színtéren (nem csupán Magyarországon, hisz a Bush-kormány is hasonló körülmények között köszönt le, mint a mi szegfűseink), rájöhetünk, hogy az ez irányba terelt cselekmény nagyon is aktuális, mi több, nyugodtan nevezhető olyan "trendkívüli" elágazásnak, melyek felett nem csak az átlagember, de a filmművészet is hajlamos szemet hunyni.

Nem mintha a korrupt vezetés témája állna a film középpontjában. Sokkal emberközelibbek azok a végkicsengések, melyeket ez a produkció tálal: mi az emberi élet értéke és érdeme - mikor mondhatod azt, hogy elkéstél, mikor jelentheted ki azt, hogy ebben az életben már nem tudod megválaszolni azokat a kérdéseket, melyeket idáig hajtottál, illetve hajtottak téged. Mikor múlik el egy egész életen át tartó szimbiózis, egyáltalán elmúlik-e valaha...

Elhallgatott titkok, sötét felismerések és a ketrecbe zártak fojtogató reménykedése lengi be ezt a hihetetlenül erős kézzel forgatott filmet, amely helyenként olyan mesteri akciójelenetekkel operál, melyek nem csupán megidézik, de azonos szintre emelkednek Greengrass vagy Cuarón zsenijével.

Mindezek ellenére (vagy ezekkel együtt) az EL SECRETO DE SUS OJOS mégis karakterszinten aratja a legnagyobb győzelmet: az élete szerelmétől megfosztott férj, aki csendes eltökéltséggel várja, hogy a gyilkos megbűnhődjön; Esposito részeges kollégája, aki tisztában van saját defektusaival, és talán épp ezért az egyik legjobb profiler az ügyészségen vagy Esposito kompromisszumot nem tűrő, aktakukac szerepét pillanatok alatt levetkőző főnöknője, aki egy soha be nem teljesedő románc ígéretét hordozza magában - ezek a figurák olyan határozott jellemrajzzal rendelkeznek, hogy még a filmet záró színpadias fordulatnak is képesek hitelt kölcsönözni. Mindezt az utóbbi évek egyik legjobb filmjében, amely a Moképnek hála végre megérkezett hozzánk Argentínából.