Ugyan Neil Marshall legújabb kalandozása a macsófilmek tesztoszteron-kockákkal kikövezett birodalmában jóval összeszedettebbre sikerült, mint a felemás DOOMSDAY, de azért mégsem több panoptikum-jellegű kollázsnál, méghozzá a savanykásabb, állottabb, de azért könnyen fogyasztható fajtából.

Ugyan Neil Marshall legújabb kalandozása a macsófilmek tesztoszteron-kockákkal kikövezett birodalmában jóval összeszedettebbre sikerült, mint a felemás DOOMSDAY, de azért mégsem több panoptikum-jellegű kollázsnál, méghozzá a savanykásabb, állottabb, de azért könnyen fogyasztható fajtából.

A hetvenes-nyolcvanas évek letűnt etűdjei helyett jóval frissebb és ha úgy vesszük, komolyabb filmek kerülnek megidézésre - a kézenfekvő GLADIATOR-tól kezdve a THE LAST OF THE MOHICANS-on és a THE LAST SAMURAI-on át egészen a COLD MOUNTAIN-ig, mindez a kocsmákban született nagy ötletek és dialógusok színvonalával kísérve.

A piktek földjén eltűnt kilencedik légió legendája szolgál háttérül ahhoz a történethez, amely jórészt nem áll másból, csak egy nagy menekülésből (é itt beköszön az egészséges B-érzés), ám ezt néhol igen kedvezőtlen és logikát nélkülöző megoldások kísérik. Az akciók természetesen tocsognak a vérben és az adrenalinban (a szemléletes darabolásokat látva nem is nagyon értem azt a 16-os karikát), ugyanakkor az izgalomnak a főhős (Michael Fassbender) cikormányos monológjai gyakorta gátat szabnak és a befejezés legalább annyira kesze-kusza és értelmetlen, mint bármely LOST évad első harmada.

De ettől még fun.