UPDATE: Most, hogy megvolt az országos premier, és mindenki hanyatt-homlok bemenekült a moziba, hogy kibogozza Christopher Nolan blockbusternek álcázott művészfilmjét, gondoltam, kissé feltornázom a kritikát, ne kelljen érte visszalapozgatni. A kommentekben lehet sploierezni, de csak ha jelzitek!

Ugyan maga az írás spoilermentes, az első bekezdés tartalom lesz, így ha abszolút szűzen szeretnéd megsimogatni Christopher Nolan agytekervényeit, akkor ugorj egy bekezdést!

Cobb (Leonardo DiCaprio) ötletek ellopására szakosodott szuperkém. Csapatával beférkőzik a célpont álmaiba, megkeresi a legféltettebb titkait, hogy aztán kiszolgáltassa azokat a megbízóknak. Ezúttal azonban letöltés helyett feltöltés lesz a feladata: a gondolat eltulajdonítása helyett el kell ültetnie azt.

WTF..? REM?

Ugyan az írás spoilermentes, az első bekezdés tartalom lesz, így ha abszolút szűzen szeretnéd megsimogatni Christopher Nolan agytekervényeit, akkor ugorj egy bekezdést!

Cobb (Leonardo DiCaprio) ötletek ellopására szakosodott szuperkém. Csapatával beférkőzik a célpont álmaiba, megkeresi a legféltettebb titkait, hogy aztán kiszolgáltassa azokat a megbízóknak. Ezúttal azonban letöltés helyett feltöltés lesz a feladata: a gondolat eltulajdonítása helyett el kell ültetnie azt.

2010-et írunk. A kommunikációs forradalom már rég lezajlott; most már a finomhangolás korát éljük. Sebesség, méret, minőség - manapság már csak ezek a pusztán esztétikai jelzők változnak; a kibocsátás és a befogadás már akkor átalakult, mikor az IMDb elérte 1.000.000-ik látogatóját. 2010-et írunk: a filmeket a hype adja el, nem pedig az, amiről szólnak. Hisz mindkét tényező azonnal eljut mindenkihez, az előbbi felcsigáz, az utóbbi pedig nem tud többé titokban maradni.

Legalábbis az esetek 99%-ban. Mondják, hogy minél kevesebbet tudsz az INCEPTION-ről, annál jobb. Korunk talán egyetlen olyan rendezőjének produktumáról van szó, akinek az amerikai stúdiórendszer szemlátomást gondolkodás nélkül hajlandó 200 millió dollárt adni, hogy szerzői filmet forgasson. Erre talán még Spielberg sem képes. És ha arról kérdezik, hogy mi ez, akkor csak annyit mond: "Freud találkozik Bonddal". A többi közreműködő még ennyit sem.

Rendben van, próbáld meg a lehetetlent és úgy beülni rá, hogy nincsenek különösebb prekoncepcióid a filmről, de készülj fel arra, hogy amint szétgördül a függöny, nem szórakozni, hanem tanulni fogsz. Tanulni arról, hogy kell eredeti vagy legalábbis annak látszó ötleteket nyári blockbusterbe csomagolni. Hogy kell öncélú álmokat óriásira dagasztani, majd olyan formában tálalni, hogy az másokat is érdekeljen. Hogy kell úgy átverni a nézőt, hogy azt gondolja, ő is részese az összeesküvésnek. Ugyebár az a tökéletes átverés, amelyben mindkét fél azt kapja, amire vágyott.

Az INCEPTION legnagyobb trükkje pedig az, hogy az álomfilmekkel szemben annak látszatát kelti, hogy mindez NEM csak egy álom. Egyrészt az álomvilág csupán minőségi jelzőkben különbözik a valóságtól: a gravitáció, az idő és a tér ugyan befolyásolható, az álomvilágba tévedt szereplők és velük együtt a nézők mégsem szembesülnek a valóság axiómáival nem leírható elemekkel. Minden úgy fest, mint a realitás... kicsit meglökve. Hisz csak ennyi kell: egy kis lökés. Ehhez jön még az író/rendező által felállított és a film teljes hosszában ecsetelt szabályrendszer, így aztán végig abba a hitbe ringathatod magad, hogy a látottaknak van értelme. Oka és okozata. Pedig dehogyis. Hisz ez csak egy álomvilág, ahol az intuíció legalább annyira fontos, mint az improvizáció. Gondolj csak a THE DARK KNIGHT Jokerének hatványozottan összetett terveire, melyek az anarchiát szolgálják. Na persze.

Ez eddig mind rendben is van. Nem árt, ha néha használni kell az agyat, még ha gondolkodás közben az orrodnál fogva vezetnek - egyes sorozatok hat népszerű évadot is megélnek ebből. A gond ott kezdődik, ha a rétegről rétegre történő hagymapucolás nem jár könnyekkel. Nolan mesteri terve már pedig az érzelmeken bukik el, pedig a bűntudatnak és a megváltásnak alapvető szerepe lenne a történetben, amely olyan sokat foglalkozik az elvek lefektetésével, majd azok sorozatos felrúgásával, hogy érzelmi tölteteit már nem tudja kellő hatásfokon elsütögetni.

És ez választja el ezt a lebilincselően összetett filmet egy igazi mesterműtől. Olyan, mintha a világ legizgalmasabb labirintusa végén nem várna sajt.