Nem valószínű, hogy Nicolas Chartier lesz az év embere. A THE HURT LOCKER producere egyszer már kihúzta a gyufát (no meg közröhej tárgyává is vált), mikor e-maileket küldözgetett a Filmakadémia tagjainak, hogy inkább az ő filmjének adjanak Oscart, ne az AVATAR-nak. Ennek az lett a vége, hogy a faszit eltiltották a ceremóniától.

Nem valószínű, hogy Nicolas Chartier lesz az év embere. A THE HURT LOCKER producere egyszer már kihúzta a gyufát (no meg közröhej tárgyává is vált), mikor e-maileket küldözgetett a Filmakadémia tagjainak, hogy inkább az ő filmjének adjanak Oscart, ne az AVATAR-nak. Ennek az lett a vége, hogy a faszit eltiltották a ceremóniától.

Egy ilyen ejnye-bejnyéből az embernek általában illik tanulnia, de nem úgy Chartier. Történt az, hogy a THE HURT LOCKER - Oscar-díjak ide vagy oda - nem teljesített túl jól a pénztáraknál, nem utolsósorban azért, mert már az amerikai premier előtt is letölthető volt kiváló minőségben (jó sokan éltek is a lehetőséggel). A filmet finanszírozó Voltage Pictures úgy gondolta, hogy ezt nem hagyja annyiban, és elhatározta, hogy egy erre alakult szervezet, a U.S. Copyright Groupon keresztül beperli az összes BitTorrent júzert, akik anno levadászták a filmet. Igen, ők tudják, hogy te ki vagy és hol laksz, hány kutyád, hány macskád van és tegnap reggel milyen állagú volt a székleted - mindezt abból az IP-címből, amit a megosztás során használtál.

A vicc az, hogy a Group szerint a különböző internetszolgáltatókon keresztül már begyűjtötték a megosztók 75%-ának adatait, akit szépen sorban fel is kerestek/keresnek azzal, hogy "ha fizetsz X dollárt a film megtekintéséért, akkor nem perlünk be", mi több, a megkeresetteknek már 40%-a rendezte is a számlát. Eme adat valós tartalmáról nincs információnk.

Ugyanakkor egy felháborodott júzer e-mailben kereste meg a Voltage Picturest azzal, hogy "jobb, ha tudják, hogy a legtöbb letöltő nem keres azzal, hogy leszedi a filmet", ezért nem tartja helyesnek, hogy a produkciós iroda perrel fenyegetőzik és ő maga innentől bojkottálni fogja a cég valamennyi filmjét - még le sem tölti őket.

Oké, ez a felháborodás elég gyermeteg és jogi alapja is megkérdőjelezhető, de Nicolas Chartier válasza hordozza ám az igazi bombát:

"Kedves Nicholas (a panaszlevél küldője), kérlek nyugodtan hagyd nyitva az otthonod [...], hogy bárki bejöhessen hozzád és elvihessen tőled bármit, nem azért, hogy utána eladja, hanem hogy maga is használja. Ha azt hiszed, hogy teljesen normális dolog az, hogy ingyen használd azt, amiért én megdolgoztam, akkor nyugodtan oszd szét a bútoraidat és a vagyonodat [...]. Elküldhetem neked a bankszámlaszámomat is, hisz úgy tűnik, te ingyen dolgozol [...], és mivel olyan sok pénzed van, szerintem szét kéne osztanod. Én például szeretek fizetni az alkalmazottaimnak, a családomnak, a bankomnak a munkájukért és én is szeretem, ha kifizetik a munkámat."

A példa meglehetősen sarkalatos, de van benne ráció, ellenben Nicolas Chartier itt még nem fejezi be az érvelést:

"Örülök, hogy te egy olyan barom vagy, aki hisz abban, hogy a lopás jogszerű. Remélem, hogy a családod és a kölykeid egy nap a börtönben kötnek ki lopásért, így talán megtanulják végre, hogy mi a különbség. Addig is maradj csak hülye, eddig jól csinálod. És kérlek, ne töltsd le, ne kölcsönözd ki és ne fizess a filmjeimért, mivel szeretem, ha a ezeket okos, fontos és őszinte emberek nézik."

Mit is mondhatnék? Nicolas Chartier nem szarozik, ő egy igazi hurt locker.