Élet és halál városa
(Nanjing! Nanjing!, Kína-Hong Kong, 2009, Lu Chuan)

A második kínai-japán háború vérvörös nyomot hagyott a történelemben, az 1937-es nankingi mészárlásban több mint 300.000 ember vesztette életét. Lu Chuan fekete-fehér történelmi tablója méltó emléket állít az elhunytaknak, ráadásul elfogultsággal sem lehet őt vádolni, mert az eseményeket japán szemszögből is bemutatja. Sőt, rögtön három nézőpontot kapunk: a kínaiakét (több karakter szemén keresztül), a gonosz japán katonákét és a jó japán katonáét. Narratív szempontból érthető, mégsem a legszerencsésebb húzás a japán oldal kettéválasztása, az elhunytak száma sem a japán katonák végtelen jóindulatát és rendíthetetlen igazságérzetét bizonyítja. Válogatás nélkül megöltek mindenkit, a nőket megerőszakolták, mit kell ezen szépíteni? A túlzott objektivitás a film legnagyobb hátránya, tipikus esete annak, amikor a kevesebb több lett volna. Mindezek ellenére egy csodálatosan fényképezett, lélelgzetelállító harci jelenetekkel teli háborús dráma, néhány elképesztően erős momentummal és gyönyörű filmzenével. Kár érte, a történetszálak megnyirbálásával akár klasszikus is válhatott volna belőle. 

Élet és halál városa
(Nanjing! Nanjing!, Kína-Hong Kong, 2009, Lu Chuan)

A második kínai-japán háború vérvörös nyomot hagyott a történelemben, az 1937-es nankingi mészárlásban több mint 300.000 ember vesztette életét. Lu Chuan fekete-fehér történelmi tablója méltó emléket állít az elhunytaknak, ráadásul elfogultsággal sem lehet őt vádolni, mert az eseményeket japán szemszögből is bemutatja. Sőt, rögtön három nézőpontot kapunk: a kínaiakét (több karakter szemén keresztül), a gonosz japán katonákét és a jó japán katonáét. Narratív szempontból érthető, mégsem a legszerencsésebb húzás a japán oldal kettéválasztása, az elhunytak száma sem a japán katonák végtelen jóindulatát és rendíthetetlen igazságérzetét bizonyítja. Válogatás nélkül megöltek mindenkit, a nőket megerőszakolták, mit kell ezen szépíteni? A túlzott objektivitás a film legnagyobb hátránya, tipikus esete annak, amikor a kevesebb több lett volna. Mindezek ellenére egy csodálatosan fényképezett, lélelgzetelállító harci jelenetekkel teli háborús dráma, néhány elképesztően erős momentummal és gyönyörű filmzenével. Kár érte, a történetszálak megnyirbálásával akár klasszikus is válhatott volna belőle. 

A Fantasztikus Róka úr
(Fantastic Mr. Fox, USA-UK, 2009, Wes Anderson)

Wes Anderson köztudottan fura filmeket készít, markáns stílusát mégis kilométerekről fel lehet ismerni. Legújabb alkotásának alapjául Roald Dahl címadó regénye szolgált, amit a direktor stop motion animáció segítségével keltett életre. A szinkronszínészek lubickolnak szerepeikben (George Clooney, Meryl Streep, Bill Murray, Willem Dafoe, Jason Schwartzman, hogy csak legfontosabbakat említsem), a rendező állandó zeneszerzőjét - Mark Mothersbaught - most Alexandre Desplat váltja, aki rendkívül sokat tesz hozzá a nagybetűs hangulathoz. A Fantasztikus Róka úr ugyanis hangulatfilm, Wes Anderson élőszereplős alkotásainál viszont jóval könnyebben befogadható, javarészt az animációs formának köszönhetően. A stop motion technológia használata egy plusz réteget ad a filmnek, a kitömött állatokra hasonlító szereplők már megjelenésükkel humorforrásá válnak, Anderson az arcközelikkel erre még direkt rá is tesz egy lapáttal. A vizuális gegek mellett megszámlálhatatlan helyzetkomikum és verbális poén gondoskodik a felhőtlen szórakozásról, ettől jobb nyitófilmet keresve sem találhattak volna a fesztivál szervezői.