A Timur Bekmambetov és Tim Burton közös produkciójaként hangoztatott 9-ra a magyar forgalmazó bátortalan tilitolija miatt jó sokat vártunk, de mindhiába: ismételten bebizonyosodott, hogy a sci-finek Japánon innen nem sok létjogosultsága van az animációs filmek világában.

A Timur Bekmambetov és Tim Burton közös produkciójaként hangoztatott 9-ra a magyar forgalmazó bátortalan tilitolija miatt jó sokat vártunk, de mindhiába: ismételten bebizonyosodott, hogy a sci-finek Japánon innen nem sok létjogosultsága van az animációs filmek világában.

Shane Acker alig 75 perces munkája ugyanis sekélyes kliségyűjtemény: papírvékonyságáról talán elég sokat elárul az, hogy egy hordozható elektromos fáklya összerakásának több figyelmet szentel, mint bármely karakterének - a címszereplőt is beleértve -, akik ennek köszönhetően szörnyen elnagyolt típusfiguraként menetelnek egyik akciójelenettől a másikig (ezek rendre kimerülnek egy-egy újabb gépszörnyeteg elől való rajzfilmesen eltúzott menekülésben).

A háttér fantáziadús és stílusos, a cselekmény pedig nagy mellényű, ám innen-onnan összeollózott mivolta (merít ez minden apokaliptikus/robotinváziós filmből a WAR OF THE WORLDS-től kezdve a THE MATRIX-on át a TERMINATOR-ig) és elmaszatolt befejezése erős hiányérzetet kelt. De legalább jól beilleszkedik az idei Titanic se íze, se bűze felhozatalába...