Nem félünk a farkastól?
(Kdopak by se vlka bál, Csehország, 2008, Maria Procházková)

Piroska és a Farkas kicsit másképp. Terezka egy hatéves kislány, aki megszállottan rajong a klasszikus meséért. Szülei látszólag boldog házasságban élnek, édesapja a repülőtéri biztonsági személyzet egyik oszlopos tagja, édesanyja egykori operaénekesnő, gyermeke születése óta pedig főállású anyuka. Telik-múlik az idő, míg egyik nap fel nem bukkan anyu egyik régi ismerőse, aki mellett hajdanán énekelt. A nagybőgős fickó egyre több időt tölt anyuval, emiatt apu egyre nyugtalanabb, Terezka pedig nem érti, hogy mi folyik körülötte. Maria Procházková rendezőnő erős animációs múlttal rendelkezik, élőszereplős meséjében is felfedezhető néhány kézirajzzal megtámogatott jelenet, amik segítségével remekül jeleníti meg a kislány gondolatait. Az egyenetlen történetvezetés és az alkalmanként túlburjánzó "gyerekesség" ellenére szerethető darab, kicsik és nagyok egyaránt jól szórakozhatnak rajta.
Nem félünk a farkastól?
(Kdopak by se vlka bál, Csehország, 2008, Maria Procházková)

Piroska és a Farkas kicsit másképp. Terezka egy hatéves kislány, aki megszállottan rajong a klasszikus meséért. Szülei látszólag boldog házasságban élnek, édesapja a repülőtéri biztonsági személyzet egyik oszlopos tagja, édesanyja egykori operaénekesnő, gyermeke születése óta pedig főállású anyuka. Telik-múlik az idő, míg egyik nap fel nem bukkan anyu egyik régi ismerőse, aki mellett hajdanán énekelt. A nagybőgős fickó egyre több időt tölt anyuval, emiatt apu egyre nyugtalanabb, Terezka pedig nem érti, hogy mi folyik körülötte. Maria Procházková rendezőnő erős animációs múlttal rendelkezik, élőszereplős meséjében is felfedezhető néhány kézirajzzal megtámogatott jelenet, amik segítségével remekül jeleníti meg a kislány gondolatait. Az egyenetlen történetvezetés és az alkalmanként túlburjánzó "gyerekesség" ellenére szerethető darab, kicsik és nagyok egyaránt jól szórakozhatnak rajta.

35 pohár rum
(35 rhums, Franciaország, 2008, Claire Denis)

Lehet, hogy nem a mindfuck a leghelyesebb kifejezés egy lassú lefolyású dráma jellemzésére, a film megtekintése után mégsem jutott jobb eszembe. Egy furcsa négy fős "család" (50 körüli apa, 20-as éveiben járó lánya, egy 50 körüli nő és egy 30 körüli férfi) történetét követhetjük nyomon (már amikor tudjuk), akik között inkább házszomszédi, mintsem vér szerinti kapcsolat van. Apa és lánya között olyan erős a kötelék, hogy ha nem tudnám kik ők, akkor lazán azt hinném, hogy szerelmesek egymásba. Talán tényleg azok, mondjuk ezt a kételyt a semmiből jövő esküvői készülődés sem oszlatja el, ahol legjobb esetben is csak találgatni lehet, hogy ki kit fog elvenni. Fontos szerephez jut még egy rizsfőző gép és arra is fény derül(ne egy normális forgatókönyvben), hogy miért olyan nagy dolog 35 pohár rumot letolni egy este alatt. Elhiszem, hogy ez egy tudatos rendezői koncepció része, de ettől függetlenül még az innen-onnan kiragadott pillanatok egymás után fűzése automatikusan nem eredményez egy filmet. Az igazán emlékezetes alkotások a végefőcím lefutása után kezdődnek, ehhez viszont el kell érnie a rendezőnek, hogy a néző szívesen áldozza idejét egy arra érdemes történetre. Claire Denis kétségtelenül stílusosan mesél a semmiről, arrogáns blöffje mégsem éri meg a befektetett időt és energiát.