A tengerentúli filmipar mindig is kiaknázhatatlan forrásként tekintett az európai filmes „nagyhatalmakra”, azt hiszem, mindannyian számos francia, olasz vagy éppenséggel dán filmet tudnánk felsorolni, melyek idővel új köntösbe bújtatva Hollywoodi termékként váltak igazán ismertté (az Ázsiából származó újrákról nem is beszélve - ae) . Valószínűleg sokan sietve azt is hozzátennénk, hogy az átformálás az esetek kisebb százalékában tett jót az adott alkotásoknak.

Így van ez Susanne Bier 2006-os Brødre (Testvéred feleségét....) című, számos díjat nyert drámájával is, melynek forgatókönyvét Anders Thomas Jensennel együtt írták és melyből 2009-ben Brothers (Testvérek) címmel Jim Sheridan készített egy újragondolt verziót.

A tengerentúli filmipar mindig is kiaknázhatatlan forrásként tekintett az európai filmes „nagyhatalmakra”, azt hiszem, mindannyian számos francia, olasz vagy éppenséggel dán filmet tudnánk felsorolni, melyek idővel új köntösbe bújtatva Hollywoodi termékként váltak igazán ismertté (az Ázsiából származó újrákról nem is beszélve - ae) . Valószínűleg sokan sietve azt is hozzátennénk, hogy az átformálás az esetek kisebb százalékában tett jót az adott alkotásoknak.

Így van ez Susanne Bier 2006-os Brødre (Testvéred feleségét....) című, számos díjat nyert drámájával is, melynek forgatókönyvét Anders Thomas Jensennel együtt írták és melyből 2009-ben Brothers (Testvérek) címmel Jim Sheridan készített egy újragondolt verziót.

Az afganisztáni háborúba induló hivatásos katona és a börtönből frissen szabadult két testvér történetét a feldolgozás a képi megoldások (kamerabeállítások, pozíciók) tekintetében szinte egy az egyben másolta le a dán verzióról, csakúgy mint számos dialógust. Míg azonban Bier a hatás növeléséhez bravúrosan használja a néha zavaróan közeli képeket, színészei (Connie Nielsen, Ulrich Thomsen, Nicolaj Lie Kaas) pedig a csendet, mint kifejezőeszközt, addig Sheridan inkább a párbeszédekre és a kimondott szavakra hagyatkozva próbálja ugyanazt az érzést előhívni nézőjéből.

A két film között szembetűnő a hangsúlyok eltolása: míg az európai verzióban az egyes emberek drámája áll a központban, addig a remake - érthető okokból - az egyéni drámákat ügyesen, bár szájbarágósan rendeli alá a történetet burkoltan átható hőskultusznak.

Sheridan ráadásul kivett néhány, a kellő mélység eléréséhez fontos momentumot az eredeti forgatókönyből, máshová pedig feleslegesen túlmagyarázó, giccses dialógusokat illesztett, mintha nem bízna színészei játékának erősségében. Talán nem véletlenül.

Nem állítom, hogy Bier mozija minden pillanatában tökéletes, talán a leginkább kritizálható pontja a különösen a film elején tapasztalható indokolatlanul erős dogmahatás, ami zavaróan heves kézi kamerázásban nyilvánul meg.

A Brothers újabb példája annak, hogy ami szinte hibátlan, azt képtelenség jobbá tenni, illetve annak, hogy a kevesebb lényegesen több. Akik ismerik, érzik és értik az eredetit, azok számára az újragondolt verzió vontatottan unalmas lesz, ugyanakkor könnyen lehet, hogy a Brødrét nem ismerők számára Sheridan másolata újszerűnek ható, komoly gondolatokat kínálhat, melyek akkor is ott kísértenek, mikor a híradó Afganisztánban rögzített képsorokat sugároz. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogyha egy halovány erejű remake ilyen hatással lehet, vajon milyen erővel préselheti a nézők lelkét a fotelbe az európai változat?

Vétek nem azzal kezdeni. Bár nem biztos, hogy azt követően igény és kedv mutatkozik a „modernebb” verzió abszolválására... Brødre (Dánia - 2006) Brothers (USA-2009)