Alejandro Amenábar karrierjét egy snuff filmes felütéssel kezdte (Tesis), majd tovább folytatta thriller-fronton és készített egy nagyszerű remake-alapanyagot (Abre los ojos). Tom Cruise pedig nem tétovázott, "kölcsön kérte" Penélope Cruzt és Cameron Crowe irányítása alatt gyorsan neki is látott a hollywoodi újraértelmezésnek (Vanilla Sky).

Alejandro Amenábar karrierjét egy snuff filmes felütéssel kezdte (Tesis), majd tovább folytatta thriller-fronton és készített egy nagyszerű remake-alapanyagot (Abre los ojos). Tom Cruise pedig nem tétovázott, "kölcsön kérte" Penélope Cruzt és Cameron Crowe irányítása alatt gyorsan neki is látott a hollywoodi újraértelmezésnek (Vanilla Sky).

A spanyol direktor első angol nyelvű alkotása (The Others) egy erős atmoszférával bíró horror, Nicole Kidman itt még mozgó arcizmokkal hiteles alakítást tudott nyújtani. A hírnevet és az elsimerést mégis egy hazai produkció hozta meg neki (Mar adentro), Javier Bardem harca az eutanáziáért az Akadémia döntnökeit is lenyűgözte, Amenábar a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat vehette át a 2005-ös gálán. De mint tudjuk, minden jó sorozat véget ér egyszer, az ő ideje most jött el.

Hüpatia, a matematikatörténet első nőalakja az ókor végén élt Alexandriában. Életét a tudománynak szentelte, a matematika mellett filozófiával, csillagászattal és zenével is foglalkozott. Népszerű tanár volt, tudásával lenyűgözte hallgatóit, emelett jó kapcsolatokat ápolt a politikusokkal is. Pogány maradt a keresztény többségű városban és nem hordott női ruhákat, a férfi tudósok öltözetét viselte. Egy ilyen erős, intelligens és független nő történetét biztos sokan el akarták már mesélni.

Nem, nem igazán. Hüpatia élete, legyen akármilyen érdekes, nem egy hálás filmes alapanyag. Ridley Scott 2000-es mesterművének (Gladiator) köszönhetően a szandálos eposzok ismét reneszánszukat élik, csak sajnos azóta kevés hasonló színvonalú alkotás készült. Az Agora sem javít ezen a mérlegen, Amenábar ugyanis ezúttal túl sokat markolt, de annál kevesebbet fogott. A relatíve magas költségvetés (73 millió dollár) maga alá temette a kreatív filmkészítőt, kár volt a gyönyörű díszleteket és a CGI-t egy ilyen forgatókönyvre pazarolni.

A nagy agonizálás közepette rájöttem, hogy a vászon téglalap alakú. A felfedezést hosszas merengés követte, bár azt kétlem, hogy ez lett volna a rendező célja. A gyönyörű Rachel Weisz hitelesen kémleli a csillagokat, a "szerelmi háromszög" másik két tagja - Oresztész, Hüpatia egyik lelkes tanítványa, Alexandria későbbi római prefektusa és Davusz, a keresztény rabszolga - viszont jóval érdekesebb karakterek.

A férfiak beteljesületlen szerelme az egész alkotáson végigvonul, de amíg Oresztész folyamatosan keresi Hüpatia társaságát, addig Davusz a lehető legtávolabb kerül egykori úrnőjétől. Hüpatia viszont végig ugyanolyan marad, elveihez makacsul ragaszkodik, egy férfinak sincs esélye nála a tudományok mellett. És mivel Amenábar főleg a filozófusnőre koncentrál, így egy agyonintellektualizált történelmi tanmesét kapunk, ami mindent elkövet annak érdekében, hogy a látványra és a mondanivalóra éhezőket is egyaránt kielégítse, de csak az előbbi sikerül neki. Tudjuk, hogy a vallási fanatizmus csúnya és rossz dolog, a könyvek égetése pedig teljesen felesleges és értelmetlen, de ezt lehetett volna érdekesebben is tálalni. Női rendező kellett volna ide, nem férfi.