10 év, 50 film, 8 szerkesztő, 1 blog. Folytatódik az évtized legjobb filmjeinek rangsorolása. (Kapcsolódó anyag: #50-41, #40-31, #30-21.)

10 év, 50 film, 8 szerkesztő, 1 blog. Folytatódik az évtized legjobb filmjeinek rangsorolása. (Kapcsolódó anyag: #50-41, #40-31, #30-21.)

20. UNITED 93 (USA, 2006, Paul Greengrass)

Paul Greengrass sajátos, dokumentarista stílusának köszönhetően rendhagyó módon dolgozza fel a 2001. szeptember 11-i tragédiát. A United 93 maga a játékfilmes külsőbe öltöztetett valóság, Greengrass az utasokkal együtt a nézőt is a mélybe küldi. (BR)

Bár a kézikamerás akciózást a Bourne-filmek varázsolták a teljes műfaj által majmolt trenddé, Greengrass leghatásosabban ebben a végletekig feszült 9/11 filmben alkalmazta - a pofonegyszerű, minimalista eszközökkel dolgozó forgatókönyvet ezzel az adrenalinpörgető megoldással ötvözve hozta az egyén szintjére az évtized legnagyobb tömegtragédiáját. (DA)

Megszámlálhatatlanul sok szereplő és megszámlálhatatlanul sok vágás dokumentálja minden idők egyik legmeghökkentőbb terrorcselekményét. Nincs műfaj, nincs jellemfejlődés, nem szórakoztat, sőt, még csak nem is film, Greengrass munkáján mégis képtelenség fogást találni. (Z)

19. THE PROPOSITION (Ausztrália/Anglia, 2005, John Hillcoat)

Dögszagú western Ausztráliából, Nick Cave tollából. Ennek a faszinak a zenélés mellett egyre jobban megy az írás is. Ray Winstone reszelős hangja az első jelenetben beleég az emlékezetedbe. (DL)

Így utólag egészen érthetetlen, miért csak 2005-ben találta meg a western Ausztráliát - a szigetország történelme és földrajza kiváló alapanyag a műfajhoz, és ezt Nick Cave tökéletesen használta ki: a Proposition fájó elégia egy elátkozott földről, melyet szörnyetegek laknak, de ennek ellenére - jobban mondva: épp ezért - gyanúsan otthon érezzük benne magunkat. (DA) (Kritika)

18. YING XIONG (HERO, Hongkong/Kína, 2002, Zhang Yimou)

Zhang Yimou új értelmet adott a mozgóképi festészet fogalmának. Christopher Doyle lélegzetelállító képei, Tan Dun zenéje és a kínai színjátszás krémje (Jet Li, Tony Leung Chiu Wai, Maggie Cheung, Zhang Ziyi, Daoming Chen) a wuxiáktól idegenkedőket is megtéríti, igazi audiovizuális orgazmus. (BR)

Nem lehet elmenni a Hős grandiózussága mellett, pedig Zhang Yimou wuxiája valahol egy igen pofátlan propaganda film. De inkább örüljünk annak, hogy Jet Li ott feszít végre egy menő filmben. (DL)

Az évtized talán legszebb filmje. Minden egyes pillanata kényezteti az érzékeket, a pofonegyszerű történet mögött pedig kicsi, de fontos tanulság húzódik: akit hősnek gondolsz, sohasem az. Csak jó a marketingjük. (DA)

17. UNTITLED: ALMOST FAMOUS THE BOOTLEG CUT (USA, 2000, Cameron Crowe)

Crowe le sem tagadhatná a film önéletrajzi alapjait: félreismerhetetlenül őszinte szerelmi vallomás ez a rock aranykorának - emellett lenyűgöző dokumentáció arról, hogyan élték meg a zenészek, rajongóik és maga a zeneipar azt, ahogy a forradalom üzletté vált. (DA)

Az egyik legszebb siratóének, amit valaha hallottam. Persze, a vicc az, hogy a rock'n'roll még azóta sem múlt ki - részben az ilyen korszakalkotó korszakos filmeknek hála, mint ez. (AE) (Kritika)

16. BOKSUNEUN NAUI GEOT (SYMPATHY FOR MR. VENGEANCE, Dél-Korea, 2002, Park Chan-wook)

Az Oldboy audiovizuális pusztításával szemben a trilógia első része az eszköztelenség segítségével válik minden idők egyik legjobb bosszúfilmjévé. Szereplői nem csak egymás és a véletlen áldozatai, de az életé is, a záró képsorok után pedig mi sem tudjuk igazán, miért büntet minket ezzel a sors. (DA)

Mind a tragédiába torkolt emberrablás, mind a különös kegyetlenséggel elkövetett szervtolvajlás éktelen bosszúért kiált. Chan-wook Park sorjásra csiszolt remekműve talán a legkeményebb film, ami valaha készült. (Z) (Kritika)

15. DAS LEBEN DER ANDEREN (THE LIVES OF OTHERS, Németország, 2006, Florian Henckel von Donnersmack)

Mi a mai napig nem tudtunk leszámolni a múltunkkal, a németeknek viszont egy elsőfilmes rendező segítségével végre sikerült. Florian Henckel von Donnersmarck alkotásában az emberség a legváratlanabb helyen bukkan fel, ezzel zavart okozva az addig olajozottan működő gépezetben. Fájdalmasan szép film. (BR)

Ember embernek farkasa. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy jelenleg a nép és a kormány viszonyára a fásultság jellemző: mi lenne, ha az állam félne tőlünk? (AE) (Kritika)

14. AMORES PERROS (Mexikó, 2000, Alejandro González Iñárritu)

Még mindig divat több szálon futó, több idősíkban játszódó filmeket készíteni. Alejandro González Iñárritu debütáló filmje abban különbözik a nagy átlagtól, hogy nem csak akkor válik érdekessé, amikor a szálak keresztezik egymást, hanem elejétől a végéig fajsúlyos drámát közvetít. (DL)

Iñárritu már háromszor forgatta le ugyanazt a történetet, de első nagyjátékfilmje hatását nem tudta megismételni. Az idősíkokkal kockázatos játékot űző forgatókönyv szerencsére a szálak összeérése előtt is fenntartja a figyelmet, melyben az elsőfilmestől szokatlan eszközöket használó rendezés és a fantasztikus színészgárda is közreműködik. A megtekintést kísérő érzés pedig talán minden idők legrosszabbja: az a bizonyos szeretettől szenvedés. (DA)

Három megrázó történet, ha egymásnak csattan, aprócska sorsok foszlanak semmivé az univerzum végtelen sötétjében. Innáritu tudja, hogy egy olyan rettenetes dolog, mint a véletlen, egyszerűen nem létezik, mert nem létezhet. Minden okkal történik. (Z)

13. BEFORE SUNSET (USA, 2004, Richard Linklater)

Talán még az első résznél is jobb. Párizs felér egy Bécscsel, a párbeszédek még aktuálisabbak és következetesebbek, a két főszereplőnek pedig nagyon jót tett a kilenc év: típusfigurákból igazi karakterekké értek. A befejezés lehet, hogy hiányérzetet okoz, de ha van igazság, akkor Linklater elkészíti a tökéletesen lezárt harmadik részt. (DL)

Nincs még egy ilyen emberi, őszinte, megható, magával ragadó, gyönyörűen megírt, megrendezett és eljátszott szerelmi történet. Celine és Jesse kilenc év távollét után már régi ismerősök, és szavaikat ismét csak inni fogod, és ha figyelsz, sokat tanulhatsz tőlük - nem csak a párkapcsolatokról. (DA) (Kritika)

12. GONGDONG GYEONGBI GUYEOK JSA (JOINT SECURITY AREA, Dél-Korea, 2000, Park Chan-wook)

Észak- és Dél-Korea nem jönnek jól ki egymással. Park Chan-wook mégis elmossa a határokat, két észak-koreai és két dél-koreai katona barátságán keresztül hadat üzen az ellenségeskedésnek. Figyeld a végén a fényképet! (BR)

Park első filmje is brutális dráma, de a bosszú-trilógiával szemben ez a megdöbbentően emberközeli darab az érzelmek skálájának minden fokát érinti: szereplőivel együtt nevetünk és sírunk, de a legerősebb érzés a JSA végére mégis az elviselhetetlen tehetetlenség lesz, mely a koreai helyzet láttán elfogja az embert. (DA)

11. SEN TO CHIHIRO NO KAMIKAKUSHI (SPIRITED AWAY, Japán, 2001, Miyazaki Hayao)

Miyazaki második legjobb filmje is tartalmazta a Mononoke Hime természetféltő tanításainak egy részét, de mindezt egy minden percében magával ragadó, az összes korosztálynak szóló mese köntösébe öltöztette - és ezzel az egész világnak bebizonyította, miért Miyazaki a világ legjobb animátora. Vita nélkül. (DA)

Íme egy grandiózus mese, ami egy különös, új világot tár fel, melynek részleteiben csakis elveszni érdemes. Miyakazi varázslata túlnő a játékidőn, és átszínezi a jelen lehangolt szürkeségét. Stilizált mondanivalójának címzettje maga az örökkévalóság. (Z)

(Kapcsolódó anyag: #50-41, #40-31, #30-21.)