Legalábbis a MOM Park eredeti nyelvű, 3D-s vetítésein semmiképp sem; feltéve, ha nem akarsz maszatolt képpel, digitális zajjal, pixelezett ákombákomokként leírható bőr- és felhőeffektusokkal (a kis felbontásban történő digitális vetítés legcsúfabb mementója), a film felétől egyre gyorsabb ütemben jelentkező pulzálással, végül teljes szétfókuszálódott látvánnyal és 3D totális szétkenődésével szembesülni. Magyarán ha élvezni akarod James Cameron tengernyi pénzből és kreativitásból megálmodott moziforradalmát, vagy egyszerűen csak félted a szemed világát és nem szívesen jössz ki a béketűrésedből, akkor nyomatékosan kérlek, válassz egy másik mozit.

Legalábbis a MOM Park eredeti nyelvű, 3D-s vetítésein semmiképp sem; feltéve, ha nem akarsz maszatolt képpel, digitális zajjal, pixelezett ákombákomokként leírható bőr- és felhőeffektusokkal (a kis felbontásban történő digitális vetítés legcsúfabb mementója), a film felétől egyre gyorsabb ütemben jelentkező pulzálással, végül teljes szétfókuszálódott látvánnyal és 3D totális szétkenődésével szembesülni. Magyarán ha élvezni akarod James Cameron tengernyi pénzből és kreativitásból megálmodott moziforradalmát, vagy egyszerűen csak félted a szemed világát és nem szívesen jössz ki a béketűrésedből, akkor nyomatékosan kérlek, válassz egy másik mozit.

Már az első másodpercekben feltűnik, hogy valami nem kóser: Pandora felbukkan a felhők közül, melyek bodros széleit csúf és vibráló digitális zaj rondítja össze, melyet valószínűleg a kőkorszaki projektor (tippem szerint úgy 1.5k-s lehet) közvetít, és mivel ez a zaj nem része a 3D-transzfernek, ezért messze kiemelkedik a környezetből, hogy még bántóbb legyen. Ez az idegesítő anomália végig jelen van a vetítésen: természetesen a lehető legnagyobb felbontást igénylő, finom átmenetekkel rendelkező (kvázi monokrómnak látszó) felületeken éktelenkedik leginkább: arc textúrákon, árnyékokban és fényekben, légköri képződményeken és betonszerkezeteken, szóval egy csomó olyan elemen, amely nélkül aligha létezhet egy film.

És ennél csak rosszabb lesz. A játékidő felétől egyre gyorsuló ütemű pulzálás észlelhető, amely először csak a zajokat kavarja meg, később pedig az élesebb kontrasztok határait is felborzolja; a film végére a pulzálás lassan epilepsziát okozó vibrálássá gyorsul, mi több, a fókusz állandóan szétesik, melynek köszönhetően a 3D is széthullik: figurák sokszorozódnak meg, egész jelenetek vesznek homályba. A végső megmérettetésre film teljesen élvezhetetlenné válik.

Ahogy nézek körbe-körbe, látom, hogy az emberek le-leveszik a szemüvegüket (megjegyzem, az egyém csutakos volt a zsírtól) és a szemüket masszírozzák. Vvalószínűleg arra gondolnak, hogy mekkora hülyeség ez a 3D és még véletlenül sem arra, hogy milyen csodálatos hely is ez a Pandora.

Végszó: a reklamációt követően a jegyek árát gyorsan visszaadják, arra pedig nem is nagyon kíváncsiak, hogy tulajdonképpen mi is a problémám. Valószínűleg nem először hallják. Négyen voltunk. A film ma egyikünknek sem tetszett.