Gerard Butler nem aprózza el, három hónapon belül harmadik filmjét mutatják be a hazai mozik és a jövő évi naptárban is már négy cím áll a neve mellet. A 300 óta rendesen beindult neki a szekér, a hölgyeket ellenállhatatlan szívtipróként, a férfiakat pedig tökös akcióhősként csábította be a filmszínházakba, bár a mérleg inkább az utóbbiak felé billent. Egy ideig úgy tűnt, hogy Frank Darabont rendezi a filmet, de miután szóltak neki a producerek, hogy ezúttal nem egy Stephen King-regényt kell vászonra vinnie, azonnal kihátrált a projectből. Na jó, a valós indok "kreatív összeférhetetlenség" volt, ami szimplán annyit jelent, hogy a stúdió nem engedte Darabontnak a saját forgatókönyvét megfilmesíteni, így F. Gary Graynek adták át a stafétabotot, mi pedig egy újabb el nem készült Darabont-változattal gazdagodtunk (Indy 4-et már nem, de ha minden jól megy, akkor a Fahrenheit 451-et még láthatjuk "eredeti" formájában).

Gerard Butler nem aprózza el, három hónapon belül harmadik filmjét mutatják be a hazai mozik és a jövő évi naptárban is már négy cím áll a neve mellet. A 300 óta rendesen beindult neki a szekér, a hölgyeket ellenállhatatlan szívtipróként, a férfiakat pedig tökös akcióhősként csábította be a filmszínházakba, bár a mérleg inkább az utóbbiak felé billent. Egy ideig úgy tűnt, hogy Frank Darabont rendezi a filmet, de miután szóltak neki a producerek, hogy ezúttal nem egy Stephen King-regényt kell vászonra vinnie, azonnal kihátrált a projectből. Na jó, a valós indok "kreatív összeférhetetlenség" volt, ami szimplán annyit jelent, hogy a stúdió nem engedte Darabontnak a saját forgatókönyvét megfilmesíteni, így F. Gary Graynek adták át a stafétabotot, mi pedig egy újabb el nem készült Darabont-változattal gazdagodtunk (Indy 4-et már nem, de ha minden jól megy, akkor a Fahrenheit 451-et még láthatjuk "eredeti" formájában).

Clyde Shelton (Gerard Butler) szerető családapa, feleségével és kislányávál boldogan élik egy átlagos amerikai család mindennapjait egészen addig, amíg szerettei egy betörést követően brutális gyilkosság áldozatai nem lesznek. Az elkövetőket elfogják, az ügyet pedig egy feltörekvő ügyész - Nick Rice (Jamie Foxx) - kapja. Nick nem szeretne az impresszív mutatóján (97%) rontani, így a kétséges kimenetelű huza-vona helyett vádalkut köt a gyilkossal, aki az enyhítő körülményekért cserébe hajlandó bűntársa ellen vallani. Az amerikai igazságszolgáltatásnak hála a bűnösök olcsón megússzák, de egy előre nem tervezett kézfogás Nick és a gyilkos közt elindít valamit Clydeban. 10 évvel később Nick már magasabb pozícióban készül egyik régebbi ügyének "lezárására", azonban a vádalkut követően halálra ítélt egykori tettestárs a tervezett fájdalommentes túlvilági utazás helyett hatalmas kínok közepette távozik az élők soraiból. E rendkívül váratlan incidenst követően elég gyorsan előkerül Clyde Shelton neve, aki a felmerült gyanút még véletlenül sem próbálja meg másra terelni. Innentől beindul az alaposan kitervelt bosszúhadjárat, ami azért jóval többről szól, mint puszta vérontásról. Vagy mégsem?

A Törvénytisztelő polgár hű marad címéhez és a kulcsszerepet betöltő bosszú-motívum mellett az amerikai igazságszolgáltatásról is lerántja a vizes lepedőt. Clyde egy stílusos (cool) Jigsawként mozgatja a sakktábláján elhelyezett figurákat, akik csak sorra hullanak el a nemesebb cél érdekében. "Kis igazság is jobb, mintha nem lenne igazság" mondja Nick a történet kezdetén, az események láncolata viszont enyhén átszabja ars poeticáját, ahogy Clyde karaktere is jelentős változásokon megy keresztül, amíg eljut a gyászoló családapától az elvhű gyilkológépig. Kettejük kölcsönhatása adja a film sava-borsát, a Szigorúan piszkos ügyek identitászavaros rendőr-triádtag duójához hasonlóan a tradicionális "fekete" és "fehér" jellemek helyett kapunk két "szürke" karaktert, hol egyikük, hol másikuk döntésével tudunk azonosulni (néhol pedig egyikkel sem).

Azért nem kell megijedni, akcióval és a vérrel sem spóroltak a készítők (kellemes melegség öntött el a 18-as karika megjelenésekor), mainstream hollywoodi filmhez képest kifejezetten brutálisnak mondható. A két főszereplő közül Gerard Butlernek jutott a hálásabb szerep és ő ezt maximálisan ki is használja, de Jamie Foxx játékára sem lehet panasz. Érdekes, mert Foxx alapból enyhén unszimpatikus fizimiskával rendelkezik (cáfoljatok meg, ha ez nem így van), épp ezért tökéletes választásnak bizonyult a törtető ügyész szerepére. Ha már az elején nagyon emlegettem a Darabont-féle forgatókönyvet, akkor most muszáj lesz rá visszatérnem, ugyanis Kurt Wimmer végső változata - legfőképp a történet utolsó harmada - sokaknak erőteljes fejcsóválásra adhat okot. Bevallom őszintén, nálam is itt csúszott el egy kicsit a dolog, de annyira azért nem, hogy ne ajánljam a bosszúfilmek rajongóinak és a Fűrész-széria elkötelezett híveinek. Tökös és jó mozi, hétvégére remek kikapcsolódás a haverokkal.