aeon flux

ready for the action now, danger boy?

wendigo (2004-2009) Angyalosi Ádám
2009. október 19. 22:28:23

Kategória: 15 komment

Két énem is vágta a centit a Wendigo zenekar második albumának megjelenése előtt. Az egyik a zenekedvelő/zenész fejem volt, aki már kielégíthetetlen éhséggel vágyott a sejthetőleg zseniális dallamokra, a másikat pedig az uttóbi időben háttérbe szorult blogger arc jelentette, aki nagyon szeretett volna már egy alkalmat arra, hogy megossza veletek az utóbbi évtized messze legjobb magyar együttesét - fájó ugyanis, hogy három évvel a debütáló album után is alig ismeri őket valaki. Az Audio Leash című korong ma végre megjelent, méghozzá teljesen ingyenesen letölthető formában. Első hallgatás után mindenképp dobogós az év lemeze versenyben (pedig a jelenlegi befutómról még nem is írtam, pótolni fogom), még kap néhány pörgetést, és érkezik a kritika, most azonban inkább a zenekarról ejtenék pár szót. Hogy miért nem a kritikában, mint ahogy eddig terveztem? Az ok egyszerű: az album kiadásához egy szomorú hír is társult: a Wendigo tagjai sajnos mától külön utakat járnak, de ez a bejegyzés nem csak gyászhír, hirtelen végük számos égető kérdést hozott felszínre bennem. 

Két énem is vágta a centit a Wendigo zenekar második albumának megjelenése előtt. Az egyik a zenekedvelő/zenész fejem volt, aki már kielégíthetetlen éhséggel vágyott a sejthetőleg zseniális dallamokra, a másikat pedig az uttóbi időben háttérbe szorult blogger arc jelentette, aki nagyon szeretett volna már egy alkalmat arra, hogy megossza veletek az utóbbi évtized messze legjobb magyar együttesét - fájó ugyanis, hogy három évvel a debütáló album után is alig ismeri őket valaki. Az Audio Leash című korong ma végre megjelent, méghozzá teljesen ingyenesen letölthető formában. Első hallgatás után mindenképp dobogós az év lemeze versenyben (pedig a jelenlegi befutómról még nem is írtam, pótolni fogom), még kap néhány pörgetést és érkezik a kritika, most azonban inkább a zenekarról ejtenék pár szót. Hogy miért nem a kritikában, mint ahogy eddig terveztem? Az ok egyszerű: az album kiadásához egy szomorú hír is társult: a Wendigo tagjai sajnos mától külön utakat járnak, de ez a bejegyzés nem csak gyászhír, hirtelen végük számos égető kérdést hozott felszínre bennem.

Én még 2005-2006 környékén, a Reconnecting demo formájában találkoztam a szemtelenül fülbemászó, de mégis brutálisan intelligens (vagy intelligensen brutális?) metált játszó bandával. A három számos kis promó ígéretes volt, de még nem tettem le tőle a hajam. Ekkor jött a 2006-os Let It Out lemez, melyet azóta is állandóan hallgatok: 1-2 dal ugyan kicsit semmilyen, de az album nagy része valami pofátlan módon iskolázta le az egész magyar zenei életet, Bátky Zoltán hipnotikus énekhangja és a néhol éteri, máshol kegyetlen gitárszólamok olyan számokban találtak egymásra, melyekhez foghatót hazai zenekaroktól azóta sem nagyon hallottam. Nem meglepő módon minden underground szakmai díjat bezsebeltek a fiúk, az igazi meglepetés azonban az volt, mikor a megasztáros bulvárcsillagok mellett ők is jelöltek lettek a Fonogram díjátadón, megszerezve ezzel az esélyt arra, hogy az országot (és a híres-neves magyar metált) képviseljék az eurovíziós dalfesztiválon. Mivel közönségszavazásról volt szó, a banda ügyes kampányba kezdett, ahol a műfaji általánosítást kihasználva kértek minden normális embert, hogy szavazzon a hallgatható zenére a rágógumi futószalag-sztárokkal szemben. Az eredmény? Hatalmas siker, szárnyaló szavazatok, majd a meglepetés: a srácok 17 szavazattal lemaradva lettek másodikak Rúzsa Magdi mögött. Érthető módon a műfajcentrikus sajtó, a rajongók, és maga a zenekar is hitetlenkedett, de hát mit lehet ilyenkor tenni?

Kiadói támogatás nélkül ebben az országban keveset: egy lemez felvétele és terjesztése már önmagában könyörtelen pénzmennyiségeket követel, de még így sincs az embernek épkézláb koncertlehetősége, melyet ma már kizárólag kapcsolatokkal lehet szerezni. Álltam már több budapesti underground klub színpadán, szidtam már backlinet, teknikust, közönséget, zenésztársat, de soha nem fordult még elő, hogy mindennel maradéktalanul elégedett legyek. Igaz, egy maximalista állat vagyok, de azért továbbra is itt motoszkál a kérdés: a filmipar kapcsán már számtalan bejegyzést írtunk a kalózkodás negatív hatásairól, de nem lehet, hogy a jelenlegi kiadói hierarchia ugyanilyen szinten káros? A Wendigo nem az első, de az eddigi legfájdalmasabb áldozata a kis halak kilátástalan helyzetének. A megoldás egyelőre messze van.

A külföldi nagyok, mint a Radiohead és a Nine Inch Nails már próbálkoztak az ingyenes terjesztéssel, előbbi leginkább presztízs értékű, míg utóbbi már komolyabb sikerrel. Trent Reznor egy, a kezdő zenekaroknak tanácsokat tartalmazó hosszú értekezésében ezt és az internetes word-of-mouth maximális kihasználását nevezte a zeneipar jövőjének, de a hazai pályán egyik sem könnyen kivitelezhető: Magyarországon nincs igazi underground zenei élet, beszéljünk akár újoncokat felfuttató klubokról, akár online közösségekről, egy hallgatható minőségű felvétel készítése pedig az átlagkeresetből szinte megfizethetetlen. Egyelőre marad az egyhelyben toporgás és az örök dilemma az üres küzdőtér és a lelkünk eladása* között. A Wendigo tagjainak ebből lett elege, hibáztatni nem tudom őket, de visszasírni még sokáig fogom. Ahogy az új album első, lenyűgöző dalában BZ énekli: egyelőre elveszett a reményt jelentő fény. Reméljük, lesz, aki újra meggyújtja.

(*a független, de sikeres irie maffia, brains és hasonló förmedvényekről azért nem beszélek, mert ők már alapból a bociboci zenei komplexitásánál mozognak, úgyhogy termékeik inkább nevezhetőek szociális ajzószernek, mint zenének. rajongóktól elnézést.)

Címkék

kalozkodas zenehir magyarvalosag

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr94537196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_1068 2009.10.20. 00:02:07

soha nem hallottam róluk, de most legalább majd hallom őket.

pimp 2009.10.20. 08:13:51

daesu: nem voltunk mi egyszer wendigo koncerten nagyon berúgva? vmi rémlik, biztos jók voltak:)

Ismeretlen_11569 2009.10.20. 12:58:54

brains pedig rendben van mindenhogy - mondja a halálmetálos gyerek

Ismeretlen_62806 2009.10.20. 16:47:08

vnsznt: élőben hallottad már őket? nekem elsőre egynek oké típusú ugrálós-bólogatós nullazene volt, aztán a balaton soundon végigálltam a koncertjüket, hát azt a dögunalmat... oké, hogy a zenéjükben nincs semmi izgalmas, de ezt egy jó zenekar simán elfeledteti a színpadon, ők meg újra és újra kiemelték. (természetesen tessék mindenhez odaképzelni a "szerintem" szót)

Ismeretlen_62806 2009.10.20. 16:49:09

igazából még meg akartam jegyezni, hogy az írásban megbocsáthatatlan módon elfelejtettem megemlíteni az Everwood zenekart, akik még reménnyel kecsegtetnek a hazai jövőre nézve, de... 1. a honlapjukról levették a tölthető zenéket 2. régóta semmi hír az elvileg készülő harmadik lemezről, úgyhogy kicsit félek... 3. már így is olyan sok embert érdekelt ez az írás :))

Ismeretlen_129996 2009.10.20. 18:27:26

sokadjára bizonyosodik be, hogy a metalból alig tudok valamit is szeretni. az nem nagy dolog, hogy egyetlen itthoni bandát se tudnék mondani, ami egy kicsit is tetszene, mivel a legtöbb magyar (nem csak metal) zenekar gáz, de külföldiből is csak pár kiemelkedő ugrik be: between the buried and me, cynic, régebbi dream theater lemezek, tool az utolsó kivételével, the postman syndrome, a vállalható in flames (2002 utáni), burst, extol, to-mera, the end, meg néhány metalcore-osabb, de azért erősen metalos banda, mondjuk protest the hero, és a debüt the human abstract. ezekhez képest a wendigot abszolút nem érzem se brutálisan intelligensnek (ami nálam az extol), se intelligensen brutálisnak (ami meg a btbam), az meg lehet, hogy a magyar metal színteret leiskolázták, de (zeneileg is) sokkal jobb itthoni bandák is voltak már, csak nem ebben a műfajban. a brains viszont tényleg elképesztő nagy szar. :)

Ismeretlen_62806 2009.10.20. 19:02:02

"sokkal jobb itthoni bandák is voltak már" példákat, példákat! hadd lássam be, hogy hülye vagyok. a többihez nehéz hozzászólni, mert mindketten szubjektívkodtunk rendesen. viszont ha klasszikus dt/tool/cynic által képviselt prog vonalat szereted, csekkold le a shadow galleryt. (room v albumot elsőként)

Ismeretlen_129996 2009.10.20. 19:27:12

nem tudom, műfajilag veled ezek mennyire kompatibilisek, de például: ott volt a kérészéletű seattle sky, aminél abszolút nem lehetett eldönteni, hogy egy nyugati "nagykiadós" (ferret/vagrant) zenekart hallasz, vagy épp egy itthoni bandát. poszt-hardcore-t játszottak, ami baromi ritka itthon és külföldön is, és összesen egy háromszámos ep-jük jelent meg, ami után kilépett az énekes, és az egyik tag halála miatt feloszlottak, tudtommal úgy, hogy a nagylemez kész volt, csak énektémák nélkül (klip youtube-on). de jó példa az annabarbi is, amit a sammy sosa banddal egyetemben az első (és talán utolsó) magyar emo zenekarnak szokás nevezni, persze az emo zenei értelmében (még ha nem is volt vegytiszta emo, de például játszottak a the appleseed cast előtt). ők két rövid "nagylemezt" adtak ki, majd egyedi peti (aki amúgy az isten háta mögött basszgitárosa) megalapította az óriást, amit a szövegei miatt szokás lealterozni, de szerintem egy abszolút jó, "férfias" rockzenekarról van szó (annabarbi ne hangosítsd fel c. ep-jéhez gugli dob linket, youtube-on csak élő dolgok vannak). meg ott van a fent említett sammy sosa band is, amit jelenleg marionette id-nek hívnak, bemutatkozó nagylemezük letölthető a honlapjukról, ők a the appleseed casthoz hasonló nagyívű, építkező emo-t játszák, míg az annabarbi egy pörgősebb, aktívabb fajtát. de a newborn is elég jó volt, ők gyakorlatilag magyarország első metalcore zenekara voltak (itthon kultstátuszuk van, de külföldön is imádták őket), de zenéjük leginkább a '90-es évek metalos hardcore zenekaraihoz volt hasonló, mintsem a 2000-es évek killswitch engage / as i lay dying által képviselt vonalához. ők aztán két zenekarba oszlottak fel, megalakult a metalcore-t elég egyedien, heavy metalos gitártémákkal játszó bridge to solace (ők idén adták ki a 3. nagylemezüket, de az első a legjobb), és a the idoru, akiket ugyan szokás fiúzenekarnak hívni a rajongótáboruk miatt, de erről szó sincs, csupán lágy és nagyon dallamos hardcore-t játszanak (ők is idén adták ki a 3. nagylemezt, ha jól számolom - tőlük a 2007-es a legjobb). igazából szívesen említeném a side projectként indult chief rebel angelt is, ők 2007-ben adták ki első, és eddig egyetlen lemezüket, olyasmit játszanak, mint egy bevadított motörhead (dallamos crust, ha a disfear mond valamit, akkor tudhatod, mire számíts, klip van youtube-on), tehát zeneileg nem nagy cucc, de engem megvett a rövid, de jó dalokkal, és a megszólalással. a gitárzenéken túlmutatva pedig ott van a realistic crew az ő absztrakt hip-hop zenéjükkel: széttördelt és "zenei" hip-hopot játszanak, elég jól (flying lotus-szerűen). meg emlékeim szerint cadik szólólemeze is ilyesmi, rég hallgattam, de meglehetősen jó volt az is. ja, meg jött idén egy esclin syndo nagylemez is, de azt én az énekesnő miatt nem bírtam, pedig eléggé felkapták őket külföldön is. ha még eszembe jut valami, szólok (illetve még ott a nagyon retro, de baromi hangulatos '70-es évekbeli rockzenét játszó turbo, meg a fish!, aminek az első lemeze nem tetszett, de az ideivel mindenképp magyarország legjobb és legvállalhatóbb mainstream rockbandája lett).

hahakocka 2009.10.20. 22:09:40

A Gamestar.hu-n=újságban tv-ben is őrjít és hülyül a mi kis bZ-nk. :)

Ismeretlen_108973 2009.10.20. 22:27:14

6: sajnos az a szomorú igazság, hogy a metál zsánerét már nagyon komolyan keresztül-kasul összejárták, rádásul messzemenően szubjektív a rockot a metáltól elválasztó határvonal is. ezekkel a panelekkel már gyakorlatilag MINDENT megcsináltak, így mára csupán a szélsőségek maradtak: post-metál/hardcore, math, progcore, drone-doom, és persze a legelvadultabb avantgarde irányzatok. néhány nagyobb név: meshuggah, mastodon, sunn o))), neurosis, isis... stb. az egykoron sikeres, egy-egy zsánert felfuttató, elfogadtató, mainstreambe beemelő zenekarok vagy sehol nincsenek, vagy jóindulattal is csak szinten tartanak (lásd például a porcupine tree; és nem kell hörögni, ezzel nem bántom, sőt, jegyem is van). ez a legtöbb amit tehetnek, és dícséretes, ha legalább erre képesek. a revival, neo-irányzatok más részta, ott sokat torzul a hajdanán dicső műfaji paletta, és csak a jóég tudja, hogy ez az irány idővel merre mozdul el. vagy csak én öregszem?

Ismeretlen_108973 2009.10.20. 22:30:41

8: azt hittem, magyar metállal kezdesz dobálózni, de üdítő dolgokat írsz. bólogatok az óriásra, az idorura és a realistic crew-re, a syndóról meg írás is lesz, mert engem durván kilóra vettek meg. és igen, nagyon szeretem berger dalmát. :)

Ismeretlen_108973 2009.10.20. 22:36:11

7: bocs, d, hogy szétoffoljuk a topicodat, de az sajnos sehová nem vezet, ha a magyar viszonyokon kesergünk. ez az ország kulturálisan jó 10 évvel le van maradva a "nyugattól", és amíg lesznek, akik éhen halnak, ez a delay csak nőni fog. jó, van pár száz/ezer bolond, aki többet szeretne, de mi már csak ilyen csodabogarak vagyunk. a többi embernek teljesen rendben van mindaz, ami a médiából ömlik, és örül, hogy ennyi szórakozásra még valahogy futja a fűtés mellett. és ha most nem hagyom abba, akkor napokig csak ömlene belőlem a szó. szóval ennyi.

Ismeretlen_129996 2009.10.20. 23:01:24

z: poszt-metal és hardcore gyönyörű, prog. rockkal fűszerezett találkozása a burst, sajnos feloszlottak, de mindhárom lemezüket ajánlom figyelmedbe. :)

Ismeretlen_53615 2009.11.02. 02:01:00

a wendigo jó zenekar (volt), de annyira nem az, hogy isteníteni kéne. persze izélések és pofonok.

Ismeretlen_62806 2009.11.02. 09:33:15

hidd el, én is számos zenekarral voltam már így a csakbenn...-t böngészve. ahogy mondtad, ízlések és pofonok. :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása