aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: the damned united (2009) Zalaba_Ferenc
2009. október 09. 13:00:44

Kategória: 2 komment

Én és a soccer valahol ott intettünk könnyes búcsút egymásnak, amikor Iaquinta egy meccsen félreérthetetlen jelekkel kommunikálta le túlspilázott taknyolását követően a csapatorvosnak: nincs semmi bajom, csak megjátszom - ápoljatok, vigyetek le, húzzuk az időt. Az eset időpontja nem érdekes; maga a jelenség náció-független és abszolút nem egyedi, engem viszont éppen ez a jelenet dekázott anno a kocsmai vetélkedők norvég másodosztály tranzakcióinak topikkirályi címétől (mely szerénytelenség nélkül egy volt csak az ezernyi futball-kvízben szerzett bajnoki titulusom közül) a focit kapirgáló női átlagtudás színvonalának környékére. Kapcsolatunk ekkor és ezzel ért szomorú véget.
 

Én és a soccer valahol ott intettünk könnyes búcsút egymásnak, amikor Iaquinta egy meccsen félreérthetetlen jelekkel kommunikálta le túlspilázott taknyolását követően a csapatorvosnak: nincs semmi bajom, csak megjátszom - ápoljatok, vigyetek le, húzzuk az időt. Az eset időpontja nem érdekes; maga a jelenség náció-független és abszolút nem egyedi, engem viszont éppen ez a jelenet dekázott anno a kocsmai vetélkedők norvég másodosztály tranzakcióinak topikkirályi címétől (mely szerénytelenség nélkül egy volt csak az ezernyi futball-kvízben szerzett bajnoki titulusom közül) a focit kapirgáló női átlagtudás színvonalának környékére. Kapcsolatunk ekkor és ezzel ért szomorú véget.  

Képeslapokat azért még kapok tőle, s ez a legutolsó különösen kedves a szívemnek. Egy Brian Clough biopic-ről van szó, ugyanis. Említett úriember a hetvenes évek angol futballjában tevékenykedett, s szemtelenül fiatalon vált a liga topmenedzserévé. Modora, nagyképűsége egyszerűsítette a vele való viszonyt: vagy gyűlölte őt az ember, vagy imádta. Szakmai hozzáértése mindmáig vita tárgya, eredményessége viszont nem az. A Derby aládúcolta karrierjét, a Leeds majdnem derékba törte azt, s csak a biográfiájában kevésbé jártas olvasókra való tekintettel nem írom le, hol is ért véget a történet. Érdemes megnézni.

Elnézést azoktól, akik a rendezőt, Tom Hoopert már felfedezettnek nyilvánították - most letudnám magam is a restanciát. Kiváló dramaturgiai érzék, ritmusos, jó vágások, néhol már-már művészi beállítások jellemzik a munkáját, a legnagyobb érdeme mégis az, hogy sok fiatal kollégájával ellentétben ő tényleg nem akarja kamerájával megváltani a világot. Nyugodt, türelmes rendezés, formabontó ötlettel: szinte focijelenet nélkül dirigál le egy futball-filmet (legparádésabb szcéna a Leeds elleni első győzelem öltözőbéli leközvetítése). Hooper nem hazudtolja meg önmagát, s előző rendezéséhez hasonlóan (John Adams sorozat, hamarosan írunk róla) ismét autentikusan építi fel a korabeli miliőt, a téglafalas stadionokat, a csíkos mackóban kerítésnek támaszkodó, cigarettázó játékosokat, vagy a futballkorszak emblematikus jelenetét, a rádión végigizgult FA Cup sorsolást. Közben a kulimunkát is elvégzi, pipálja a dátumokat, belengeti a kötelező tabellákat, citálja a kísért élet mérföldköveit, mégis, képes a sótlan masszát emészthető darabokra szeletelni, mi több - bevállalva a fikcióba farolás veszélyét - fűszerezni azt. Hooper elsősorban meséli a történetet, s csak másodsorban mutogatja azt. Kitűnő kombó. Másik védjegyét is szigorú tekintettel ellenjegyzi: nem kuszálja a sorsokat, nem követ mellékszereplőket, végig Clough-t tartja a fókuszban, melynek köszönhetően könnyű és gördülékeny az output.

A film lángoló pallosa persze Michael Sheen, aki rövid időn belül immáron harmadjára bújik valós személy bőrébe (Blair, Frost), és fegyverzi le a kritikusokat játékával. Ezzel a Pinokkió arccal ez a produktum különösen valószerűtlen, a faszi x-akta. Colm Maeney már nem az, ő egyszerűen fogalom. Akinél rezeg a léc, az a Clough hűséges fegyverhordozóját, Peter Taylort alakító Timothy Spall: színpadiasságra való hajlama giccsgyanúsra írt jeleneteivel összegyúrva csúnyán kilóg az elsősorban textúrájáért dicsérhető anyagból, így az élvezeti érték megtartása végett őt javaslom, hajtsuk inkább a film szövete alá. Ne tegyük viszont ugyanezt Stephen Grahammel, aki ismét szórakoztatóan tapló.

Kerek, szépen összerakott alkotás. Örömfoci. Azoknak is jó szívvel ajánlom, akik eddig csak fényképről láttak stoplis cipőt.

Címkék

kritika drama michael sheen biopic tom hooper 7csillagos gecco

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr664537158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mccayde · http://www.yahoo.com/ 2012.05.07. 07:24:25

I think you hit a bullesye there fellas!

Eli · http://www.facebook.com/profile.php?id=100003405933370 2012.05.09. 05:48:42

I have the walk in sync lead & harness. I got it at a Pet Expo from the trinear that created it. My dog was on stage as the test subject and she was the perfect little darling up there demonstrating it. She does much better on it then on a traditional harness. Hers clips in the front of her chest versus between her shoulders. She doesn't pull as much with it versus a traditional harness. I'm not opposed to the gentle leader but I'm afraid with a gentle leader she'd snap her neck or get out of it. I admit I get frustrated with her when she goes crazy. She is very smart. She knows if I say let's go this way instead or let's cross the street that I'm just trying to distract her. Sometimes I try to get down on her level and tell her to relax (like she can understand and obey me). She gets so tense and worked up and then I get frustrated with her. I'm afraid to take her to a class with other dogs. I know I'm the one that needs training on how to train her. I spoiled her from the get go. She really is a very sweet and loving little pup. If I lived in the country it wouldn't be an issue.I rent a ranch style ground level apartment with a shared unfenced yard on a busy corner. I put up window treatments to deter her from seeing outside and have moved furniture as best I can so she can't see outside. The set up of the place doesn't really allow for me to block her 100% from the outside world. Plus she has super hearing and can hear a dog a mile away even when we are inside with doors an windows shut. Even though she's 7 years old she acts like a puppy and still has a ton of energy. I will def read the book and try the look/touch commands to see if that helps at all. Thanks for the reply!

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása