A JULIE & JULIA című egész estés főzőműsor derekán szokatlan frekvenciájú alapzaj támadt a nézőtéren: előbb csak szórványosan jelentkezett, később aztán egyöntetűvé vált az a brummogó-brekegő hangeffektus, ami meglehetősen szokatlan tényező egy filmvetítésen. Bizony, a mélyen tisztelt közönségnek korgott a gyomra. Kell-e ennél jobb kritika egy olyan filmnek, amely - nomen est omen - minden ízében a kulináris élvezetek körül forog?
A távkapcsolatokban, párhuzamos sztorik mesélésében nagy gyakorlatot szerzett Nora Ephron (SLEEPLESS IN SEATTLE, YOU'VE GOT MAIL) ezúttal is két ember sztoriját meséli el párhuzamosan, csak a két felet ezúttal nem a tényleges és virtuális távolság választja el egymástól, hanem egy fél évszázad. Az 50-es évek Párizsában élő Julia Child (Meryl Streep) terjedelmes személyiségének hála betör a férfiak által uralt szakácsművészetbe, majd hosszú éveket tölt azzal, hogy a francia konyhán szerzett tapasztalatait könyv formájában megjelentesse. A 2000-es évek New Yorkjában élő Julie Powell (Amy Adams) pedig eme könyv valamennyi receptjét (összesen 524-et) kívánja megvalósítani, az eredményt pedig leblogolni (a sok szabadidő...).
Kettejük életútja csupán virtuálisan keresztezi egymást: mindkét történet az önmegvalósításnak zeng nőiesen cserfes ódát, miközben vagy félszáz ételcsoda vonul fel a vásznon - többnyire jól sikerült formában. Itt-ott adódnak kisebb gondok, csetepaték, de a direktor asszony ügyel arra, hogy csupán takaréklángon sütögesse például Julia meddőségét vagy Julie egotúrájának negatív velejáróit.
Szellemes humormorzsáinak, színes karaktereinek és glosszázott cselekményének hála a film olyan, mint egy svédasztal, amiből az ember épp hogy csak annyit fogyaszt, hogy kellemesen elteljen. Azt pedig talán már hangsúlyozni sem kell, hogy Meryl Streep (és ha kicsit odahunyorítunk, akkor Amy Adams is) Oscarra érdemes alakítást nyújt. Úgy 524-szerre.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
