Rezignált arccal, gyakorta unatkozva néztem meg ezt a filmet. Történések akadnak benne dögivel: nagy világméretű konspirációk (mindegyikről hallhattál már korábban) és legalább akkora méretű ökörségek is (a főgonosz, aki smasszerek nélkül mászkál egy idegen ország fővárosában, miközben épp terroristákkal üzletel), de ez még mind semmi a főszereplőkhöz képest: Naomi Watts mintha ott se lenne, Armin-Mueller Stahlt az EASTER PROMISES-ből mentették át, Clive Owen szintén csak egy robot, s a film pont azért bukik el, mert egy érzelmi alapú döntést bíz erre a figurára, akihez a nézőnek semmilyen érzelmi kötődése nincs.
És még az akciójelenetek is viccesek: egy végtelenül profi, nyugodtságát, ridegségét soha el nem veszítő bűnszövetkezet 8-10 gépfegyveres vadbarmot küld rá egyetlen figurára és miközben likvidálni próbálja, szanaszét lő egy népszerű new yorki látványosságot - a nyitvatartás kellős közepén. More like Commando.
Az intelligencia pedig nem egyenlő az információ-visszatartással. A néző agyát nem úgy kell megdolgoztatni, hogy elmulasztjuk felvázolni a cselekmény kritikus pontjait - hátha kitalálja magától.
Az oldalon található tartalmak kizárólag
