A pénteki napon a három P-betűs koncertre vetettem be magam, és bár a kötelezőt mind hozta, igazi meglepetéssel nem tudtak szolgálni. A Primal Scream helyenként megfáradtan, időnként magára találva darálta a Rolling Stones párhuzamokért ordító klasszikus rocktémákat, szerencsére Bobby Gillespie még sokkal jobb formában van, mint Jagger és társai. Tévedés ne essék, még így is inkább tudnám elképzelni egy Romero filmben, mint a Sziget nagyszínpadán, de azért többnyire korrektül megoldotta a feladatát.

A pénteki napon a három P-betűs koncertre vetettem be magam, és bár a kötelezőt mind hozta, igazi meglepetéssel nem tudtak szolgálni. A Primal Scream helyenként megfáradtan, időnként magára találva darálta a Rolling Stones párhuzamokért ordító klasszikus rocktémákat, szerencsére Bobby Gillespie még sokkal jobb formában van, mint Jagger és társai. Tévedés ne essék, még így is inkább tudnám elképzelni egy Romero filmben, mint a Sziget nagyszínpadán, de azért többnyire korrektül megoldotta a feladatát.

Szándékosan nem írtam beszámolót a tavalyi Pendulum koncertről, mert őszintén megmondom, féltem a fanok lázadásától, mely csöppet sem pozitív kritikámat követte volna. Szerencsére most nincs ilyen problémám, az idei fellépés köröket vert a máv vasúttörténeti parkban tartott gigre – ez a lakodalmas dnb sokkal inkább való kora esti fesztiválzenének, mint önálló műsornak. A közönség és a zenekar egymást túllicitálva növelte a hangulatot, a különféle slágerdallamokra senki sem maradt mozdulatlanul. Egyedüli kivetnivaló, hogy kimaladt a Hold Your Colour és a Prodigyra való tekintettel a Voodoo People csak a Slam közepén hangzott fel - szerintem nem sokan bánták volna, ha kétszer kell meghallgatniuk a dalt az este folyamán.

A Prodigy a nem túl erős World on Fire után olyan rejtett energiatartalékokat szabadított fel a közönségben, hogy már csak a gombafelhő hiányzott, a Warrior’s Dance gyönyörű rave témái és a Firestarter zúzása alatt minden parányi izomrostra szükség volt, hogy egyben maradjon az ember, de az élmény maximálisan megérte - ügyesen hangszerelt, a sampleöket kellő mennyiségű élő hangszerrel feldobó best-of válogatás volt: az új lemezről szerencsére a jobb dalokat szedték össze, a régieket meg hát még a reklámban is ismerte az atlétás srác.