Egyszer biztosan felvirrad az a nap, amikor ezt az egyenetlenül felépített, túlrendezett mozibehemótot kinevezik meg nem értett klasszikusnak. Az önjelölt exhumátorok valószínűleg a napokban megjelent rendezői változatot kapják majd vállukra, amely egy hangyányit ugyan jobb, mint a moziverzió, de azok a defektusok, melyek elbántak a nézők- és részben a kritikusok kegyeivel, ezúttal 186 pernyire felhízlalva jelentkeznek. Ismétlem, egy nap majd ezek a filmgyilkos aspektusok (túl sok szereplő, túl sok szöveg, mélyreásás helyett panoptikum, stílus-stílus-stílus a szubtancia kárára, s így tovább) lesznek azok, melyek kultuszt teremtenek.

De ez még odébb van. Aki korrekciót vár ettől a filmtől, az csak részlegesen elégül ki: a moziváltozatban jól elkapott figurák (The Comedian, Rorsasch) még erőteljesebb jelenlétettel bírnak, a film első felében tettenérhető, kellemetlenül vázlatos érzelmi ingadozások (pl. Nite Owl kirohanása a tömegoszlatás során) apróbb toldalékok révén egyenletesebbek lesznek, sőt még Silk Spectre II is kap egy nélkülözhetetlen plusz végtagot a minden lépését követő kormányügynökök személyében, s ez ügyesen rávilágít arra, milyen felelősség nehezedik a vállára és milyen börtön is az, amelyben él.

A rendezői változat toldalékai közül az eredeti Nite Owl, azaz Hollis Mason halálát szeretik kiemelni, amely ugyan van olyan stílusos, mint a híres-nevezetes főcím, de folyománya sokkal fontosabb, hisz rávilágít az új Nite Owl (impotencián kívüli) esendőségére, melynek a film befejezésénél lesz fontos szerepe. A DC véresebb (emitt egy szétlőtt kéz, amott egy szétbaltázott fej), ugyanakkor kényelmesen terpeszkedő darab, amely kevesebb koncentrációt igényel, viszont több részletet kínál, ezzel gyakrabban fordul át a jó öreg hollywoodi szájbarágásba. Snyder vághatott is volna - pl. egy keveset a kínos szexjelenetből -, de úgy tűnik, ezt a megközelítést meg kell hagynunk Ridley Scottnak.

Fájlalom, de a cselekmény mozgatórugója, Adrian Veidt ezúttal is csak egy árnyék, egy homályos McGuffin, akire ráfért volna némi bizonyítás, nem csak passzív észosztás, hogy végül kalapból előhúzott megoldásként tetszelegjen. És azért a mondatért, azért a szörnyű mondatért, amely a lángoló ház kapcsán lerendezett mentőakció során elhangzik egy fekete kislány szájából, azért a mondatért, amit nem vagyok hajlandó leírni, ugyanis leírhatatlanul szánalmas, azért a mondatért én kiosztanék egy Zack Snyderesen belassított/felgyorsított maflást Zack Snydernek.